2016. 04.

Kastélyország

Nehéz sors jutott a Kárpát-medence kastélyainak: szinte egy sem akad, amely ne szenvedett volna súlyos károkat a pusztító háborúk vagy épp a néha még pusztítóbb békeévek alatt. Sok értékes épület mára végképp semmivé lett, de ami megmaradt, arra immár becses, mego˝rzendo˝ örökségünkként tekint a kormányzat. A megújításról a Nemzeti Kastélyprogram gondoskodik.
 

A méh

Téli nyugvás után ismét szárnyra kelnek a méhek. Még a nagyböjt idején kitakarítják a kaptárt – ez az ő megtisztulásuk ideje, ahogy régen mondták –, s amikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak.
 

A méh háziasítása a Kr. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, s a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet a méze mellett viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti „felsőbbrendűsége”, az a vélt képessége, hogy „szűzen” is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.

Erősek, akik visszatérnek

Az Emberbarát Alapítvány szenvedélybetegek rehabilitációjával foglalkozik, ami azt jelenti, hogy fölfelé görgeti a sziklát. Lepődjünk meg, eredménnyel! Nem is akármilyennel.


A negyvenes éveit kezdő A. vegyes tüzelésű fiú volt, mondja róla Bereczki Ágnes, az Emberbarát Alapítvány helyettes vezetője. A vegyes tüzelés az itteni zsargonban azt jelenti, hogy A. nemcsak droggal, de alkohollal is élt. Nehéz esetnek számított minden szempontból, de bízott Bereczki Ágnesékben, és ők is bíztak benne. A férfi ma az alapítvány pékségének vezetője, megállapodott ember, aki nyugodtan jogot formálhat a társadalom megbecsülésére.

Az öröm ujjhegyén

Csukás István idén április 2-án nyolcvanéves. Versei, meséi a magyar irodalom remekei. Nyelvi találékonysága zseniális, páratlan. Ír, mesél, gyerekek közt jár-kel, ő a csodaember.
 

– Andersennel egy napon született. Egyszer azt mondta, ez Isten ujja, holott eredetileg a zene érdekelte, később a költészet. Kormos Istvánnak köszönhetően lett meseíró.
– Folyton a szememre hányják, hogy sokkal híresebb vagyok meseíróként, mint költőként. Erre azt szoktam mondani: ugyanaz az ember, tehát a költő írja a meséket, hiszen a jó mese olyan, mint a jó vers, kicsit elemelkedik a földről.

A hangok mögött

Izgalommal teli várakozással készültek a gyerekek a ZeneKÉPzelet elnevezésű háromnapos zongoraversenyre Egerben. A szervezők, a zongoraművész házaspár Várnagy Andrea és Farkas Zsolt közel tíz éve járják a világot azonos nevű projektjükkel, előadásaikat több mint hétszázezer gyermek hallotta már.
 

Zsúfolásig megtelt az egri Farkas Ferenc Zeneiskola aulája március 5-én. Tizenéves lányok és fiúk töltötték meg a gyakorlótermeket, ahonnét percenkét csendültek fel a zongorairodalom mesterművei. Az ország különböző pontjairól és Kárpátaljáról érkező hatvan tehetséges fiatal megkötések és előválogatók nélkül indult a versenyen, ahol a cél nem is lehetett más, mint hogy a fiatalok megértsék a művekbe rejtett üzenetet, és meglássák a hangok mögötti csodálatos világot.