2018. 04.

Nápolyi magyarok nyomában

„Óh, boldog Magyarország!
Csak ne hagyja magát félrevezetni már…”
(Dante: Isteni színjáték, Paradicsom, XIX. ének, Babits Mihály fordítása.)

 


Pálmafák, szűk, piszkos utcák, napsütés, eső, kavargó lepedők, koldusok, dudáló motorosok. Olcsó és jóízű pizza, rengeteg helyi édesség. A finomságokat tálcán egyensúlyozva viszik a pincérek az utcabeli árusoknak, mint az ókori Nápoly görög és római piacain. Mintha semmi sem változott volna azóta. Hacsak nem a kávézás szokása. A lungo, a hosszú kávé gyűszűnyi, ha cappuccino méretűt szeretnénk, akkor americanót kell kérni. A bor viszont ugyanolyan tüzes, mint régen, erős és robban belül, akár a vulkán, amelyen sok ezer éve élnek, és melynek lávája megtermékenyíti a földet a város körül.