A pécsi Zsolnay Kulturális Negyed

A pécsi Zsolnay Kulturális Negyed varázslatos mikrovilága egyesíti magában a magyar ipartörténet egy kiemelkedő korszakát, egy igen tehetséges, és pár lépéssel a kortársak előtt járó, különleges család történetét, miközben kulturális színtér is, amelyben ott a lehetőség, hogy a város összművészeti inkubátorává, kulturális motorjává váljon.

A Zsolnay negyed nem egyszerűen városrész-rehabilitáció, hanem a közösség elvárásainak érzékeny formába öntése és megvalósulása, ahol az építészek a „nyomot hagyni” gondolatát nem tolakodón, a mindenáron kitűnni akarás gesztusával, hanem a környezettel, az épített örökséggel, és nem utolsósorban azzal a szellemiséggel harmóniában valósították meg, amit maga a Zsolnay Porcelánmanufaktúra jelent.
 

A gyár egykori épületeit a 6-os főút szeli ketté: a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának két tanszéke és a Janus Egyetemi Színház felől az út felett futurisztikus hatású utcahíd vezet át, amely nappal a fény-árnyék játékossága, este pedig a díszkivilágításban fehéren ragyogó rácsok kontrasztja miatt nyújt izgalmas vizuális élményt. A híd a Bölcsészettudományi Kar két tanszékéhez, valamint a Zeneművészeti Intézethez vezet – ez utóbbinak termeit üvegfal választja el a külvilágtól, így az épületben zajló munka, pusztán a látványnak köszönhetően is pezsgést, életet visz a negyedbe.
 

Az öt hektáron nyújtózkodó terület egységei – az egyetemi, a míves, a családi vagy az alkotói negyed – a lankás, dimbes-dombos felszínnek és az építészeti megfogalmazásnak köszönhetően csupán finoman különülnek el egymástól. A kert fontos szerephez jut, sőt, a negyedben akad egy amolyan piknikező terület is, ahol kölcsönzött takarókon szabad a füvön heverészni.
 

A gyár egykori területétől északra, kis dombon áll a Zsolnay Mauzóleum, amely fizikailag kissé elkülönül a negyed területétől. Ahol a két legimpozánsabb épület a Sikorski-ház és a Zsolnay-villa: az előbbi zöld-okker színekben pompázik – itt a Gyugyi-gyűjteményt, a Zsolnay kerámia aranykorának, a historizmus és a szecesszió időszakának kiemelkedő alkotásait láthatja a közönség –, az utóbbiban a család- és gyártörténeti tárlat kapott helyet. A türkiz, téglavörös és az okker árnyalataiban pompázó villa mellett kanyargós sikátorokon, lépcsősorokon bóklászva juthatunk fel az Alkotó- és Inkubátorházhoz, valamint a Kézműves Boltok Utcája takaros, alacsony épületsorához.

A kávézóval, reggelizőhellyel, kézműves boltokkal tarkított utcácskától az egykori gyár területét körülölelő, cirádás kőkerítés mellett promenád indul a Bóbita Bábszínháznak helyet adó Mattyasovszky-ház felé.


Mindenütt valami megfoghatatlan, időtlen meseszerűség, varázslatos atmoszféra érezhető. A Zsolnay kerámiák egészen meglepő, az apró részletekben is megjelenő dekorációi, a pirogránit griffek, szfinxek, állatfejek, lenge nőalakok, titokzatos férfiszobrok, kecses díszkutak, a Zsolnay-csempemaradékokkal az utolsó sarokig kidíszített pihenőterasz az egész negyed számára sejtelmes, olykor egészen szürreális hangulatot kölcsönöznek.

 

Lap szám