Hogyan táncolnak a magyarok

– Lassan fél évszázados a magyar táncházmozgalom. Bár a kezdeti lelkesedés a rendszerváltás idejére elcsendesedett, ma ismét reneszánszát éli a népi kultúra, ami nagyrészt a Felszállott a páva című tehetségkutató műsor sikerének köszönhető. Ezt szakmabeliként érzi a mindennapokban?
– Hogy az amatőr mozgalom megerősödött, és a hagyományőrzők ilyen fontos szerepet töltöttek be a néptáncmozgalom elmúlt évtizedeiben, annak mind szerepe volt abban, hogy a Felszállott a páva műsor ilyen revelációval tért vissza a köztudatba. Persze mikor a népi kultúra éltetéséről beszélek, nem a száz évvel ezelőtti paraszti világ valamiféle rekonstrukciójáról vizionálok.
– A tavalyi évad egyik nagy figyelmet kapott előadásában, a Nemzeti Színházban bemutatott Körhintában Vidnyánszky Attila mellett társrendezőként vett részt. Milyen volt a közös munka?
– Vincze Zsuzsával – aki a feleségem és közvetlen munkatársam – már régóta terveztük, hogy a Körhintát színpadra kellene vinni, a tánc nyelvén. Megkerestem ezzel az ötlettel és a forgatókönyvvel Vidnyánszky Attilát, akivel nagyon mély, közös együttgondolkodásban készítettük el a darabot, a mozgás, a koreográfia megvalósításában szabad kezet adott. Zsuzsika maradt a dramaturg, a jelmeztervező is. A film sajátos eszközeivel nyilván nem élhettünk, így a premier plán helyett például dupla forgószínpadot alkalmaztunk, a szerelmespár önkívületig tartó táncát, a báli jelenet eksztázisát így tudtuk a leginkább érzékeltetni. Kiváló visszajelzéseket kaptunk a Nemzetitől, a szakmabeliektől, mind elismerően szóltak az előadásról. Úgy éreztem, kissé tompultak a különböző szekértáborhoz tartozók indulatai, együtt ünnepelhetünk Törőcsik Marit, Patakiként Cserhalmi Gyurit, a többi nagyszerű színészt és táncost. Átjött az előadáson az együttes ars poeticája, hogy a zene, a tánc rendkívül nyitott nyelv.


– 2012-ben a Honvéd Táncszínház nevet Magyar Nemzeti Táncegyüttesre változtatták. Miért volt fontos a névcsere?

Lap szám