Magyar újrakezdés

Magyarország az elmúlt ötszáz év egyik, ha nem a legtöbbet veszített európai nemzeteként érkezett el az 1990-es szabad választásokhoz, az újrakezdés első pillanatához. Az elmúlt huszonöt év során azonban nem sikerült Európa fejlett nemzetei közé emelkednünk. Sőt, igazi földrajzi és történelmi tükrünkben, a magyar–osztrák fejlettség összehasonlításában példátlan kudarc látható. Történelmünk során még soha nem voltunk olyan mértékben lemaradva az osztrák fejlettséghez, életminőséghez és életszínvonalhoz képest, mint a szabadság és piacgazdaság első negyedszázadának végén.

1990–2015 között a magyar gazdaság évi fél százalékkal zárkózott fel az uniós átlaghoz, annak hetven százalékát még csak megközelítve, miközben Ausztria már az EU–28-ak átlagos fejlettségének százharminc százalékát éri el.

Az elmúlt huszonöt év első öt évében két sokkterápiát szenvedett el a magyar gazdaság és társadalom: 1991–92-ben a sokkterápiás piaci átmenetet és 1995–96-ban a Bokros-program sokkját. Majd 2002–2008 között féktelen eladósodás következett. E három esemény következménye a huszonöt év átlagos félszázalékos felzárkózási üteme. Ha a sokkterápiák utáni húsz évet nézzük, már évi egyszázalékos a közeledésünk az átlagos uniós fejlettséghez. Ha az elsőt tartjuk, mintegy nyolcvan év alatt érnénk utol az unió átlagos fejlettségét, másodikat tartva harminc-negyven év alatt: egyik sem fogadható el történelmi sikerként.
 

Hasonló, de másfajta kudarc rendre jellemzi az elmúlt ötszáz év magyar történelmét: az ország területének, népességének, vagyonának és függetlenségének/szabadságának sorozatos veszteségei zárták le az időnként sikerrel kecsegtető nemzeti felemelkedési kísérleteket.
Az elmúlt ötszáz év nemzeti kudarcai mellett azonban van egy igen jó hírünk: az óriási veszteségek után a nemzet mindig képes volt újrakezdeni! A sötét korszakokból meggyengülve, de az újrakezdés képességével jött ki nemzet és ország. Legalább kétszer ez a csodával határos volt. Az 1500-as és 1600-as évek veszteségei, valamint a 20. század három világháborújának – első és második világháború, hidegháború – veszteségei a „tudomány mai állása” szerint végzetesek lehettek volna: mégis újrakezdtük.
 

E két történelmi korszakhoz képest az 1990–2015 közötti negyedszázad veszteségei mennyiségileg kicsik, minőségileg azonban jelentősek. A két sokkterápia és az ország újbóli eladósítása maradandó szerkezeti torzulásokat hozott a társadalomban és a gazdaságban egyaránt, ezért az újrakezdés legalább olyan nehéz most, mint volt korábban.

Bár az ország területében és népességében nem következett be törés, a nemzeti vagyon, a nemzeti piac, a munkahelyek, a vállalati szerkezet, valamint a tőke- és a hitelrendszer területén igen.

 

Lap szám