Hétköznapok embere, csavargó

Énekes, dalszerző, előadóművész, számtalan díj birtokosa.
Egyénisége, vagánysága, különös gondolkodása új művészetet teremtett.



– A Balance című műsorban lép fel a Fővárosi Nagycirkuszban, a Circus Hungaricus lemezéről énekel egy dalt. Örült a felkérésnek?
– Örültem. A hetvenes évek legelején volt egy saját csoportom, úgy hívták, Rum-pum-pum, és mindig is szerettem volna bohóc lenni, rengeteget jártam cirkuszba. Alkatomnál fogva nem lehettem elég jó bohóc. A kétezres évek után számomra már leülepedett a rendszerváltás utáni kép, és olyan formát kerestem, amiben be tudtam mutatni, mi is folyik a világban. Ez nyugodtan modellezhető egy cirkusszal. Megmutattam Vidnyánszky Attilának, aki csinált belőle egy cirkuszi előadást, a békéscsabai színházban. Fekete Péter, aki most a Magyar Cirkusz Vállalat igazgatója, akkor még ott volt igazgató. A Balance című műsor az első, amit ő szerkesztett és menedzsel. Ő kért fel erre a feladatra.
– Ma nincsenek jó bohócok.
– A cirkusz és a bohócság is kiment a divatból.
– Mit tud egy jó bohóc?
– A bohóc emberközeli valaki, nem modern hős, a figurája örök érvényű, hiszen kiszolgáltatott, naiv, esendő. És attól mulatságos, hogy szüntelenül botladozik. Az ember karikatúrája. Aki el tudja játszani a Hajmási Pétert, a Hamletet, Molière darabjait vagy Grotovszky valamelyik stílusgyakorlatát, az nem biztos, hogy bohócot el tud játszani. A bohóc figurája titokzatos, smink nélkül felismerhetetlen.

– Általános iskolás korában sportolt, aztán vegyipari szakközépiskolába járt, vegyészként végzett, majd bölcsész lett. Máriássy Félix ajánlására jelentkezett a Színművészeti Főiskolára…
– Nem jelentkeztem. Ő mondta, ha megtanulok egy verset, akár az Anyám tyúkját, akkor fölvetet színésznek, nekem eszembe sem jutott.

– Mi alapján mondta ezt?

Lap szám