A rajztoll humoristája


Festőművésznek készült Jankó János, de újságrajzoló lett belőle. Karikatúrákkal próbált pénzt keresni, hogy festészeti tanulmányokat folytasson, de rajzaival olyan sikereket ért el, hogy a legtöbb korabeli élclap őt akarta, így már alig jutott ideje a festészetre. Hol szelídebb, hol vitriolosabb karikatúrákban hagyta hátra az utókornak az 1800-as évek emlékezetes eseményeit, jellegzetes alakjait.

A papír tízforintosra kevesen emlékeznek – 1992-ben vonták ki végleg a forgalomból – és talán még kevesebben arra a rajzra, ami díszítette. Ezt a „Folyóparti táj” című, romantikus képet Jankó János, mára nagyrészt elfeledett festő és grafikus, az első magyar karikaturista készítette.

A tótkomlósi születésű fiatalembernek gyermekkorától feltett szándéka volt, hogy festőművész legyen, annak ellenére, hogy édesanyja papnak szánta, ezért huszonkét évesen Pestre költözött, hogy festészetet tanuljon. A Nemzeti Múzeum igazgatója, Kubinyi Ágoston vette pártfogásába, és kijárta számára, hogy a Marastoni-iskolában ingyen tanulhasson, sőt még rajztanítói állást is szerzett neki. Az iskolát azonban nemsokára bezárták. Nyomorúságos évek voltak ezek, Jankó rengeteget festett, de eladni alig tudta őket. Visszaemlékezéseiből tudjuk, ebben az időszakban akadtak olyan napok, amikor csak szilván élt. De kitartó volt, és Bécsbe készült Karl Rahl mesteriskolájába. Az 1855–1860 közötti időszak volt a legtermékenyebb festői korszaka.
 

Első festői bemutatkozása 1855-ben Pesten történt a „Búsuló betyár” című képével. Munkácsy Mihály, aki jó barátságban volt a fiatal művésszel, később ez alapján festette meg a maga „Siralomház” című képét, amely egy csapásra világhírűvé tette. Jankó erről így nyilatkozott: „Nagyon megtetszett Miskának, aztán fölhasználta. Jól tette. Ha ő nem nyúl hozzá: talán még ma is vázlat, és kép soha nem lesz belőle.” Dalmady Győzőről készített arcképét viszont Jankóval fejeztette be Munkácsy.

Lap szám