Kitörni a föld alól

Gépészmérnök édesapja hatására műszaki pályára készült, majd a belsőépítészet, később a formák, a formatervezés irányába fordult. A nagy feltűnést keltett köztéri óriásszobrok alkotóját, Hervé-Lóránth Ervin képzőművészt mégis az a kérdés izgatja leginkább, hol húzódik a vékony határ dizájn és képzőművészet között.

– Az emberek gyakran összekeverik a kultúrát a művészettel, a dizájn, illetve a művészet fogalmát sem tudják pontosan definiálni. Pedig lényegében minden művészet, ami újdonsült, kreatív és esztétikai jelentősége van. Egy szék is lehet dizájnos és egyben művészi, sokan azonban csak akkor tudnak valamit művészetként elfogadni, ha kötni tudják a képzőművészet valamelyik ismert irányzatához. A dizájn területén szintén rengeteg művészeti elem van, alapvetően fontos a személy és a tárgy közötti viszony, az ergonómia – magyarázza Hervé-Lóránth Ervin, akire a magyar közélet tavaly figyelt fel, amikor a Széchenyi téren megjelent a Feltépve című alkotása. Az óriási, föld alól előmászó emberalakot 2014-ben a világ legjobb köztéri szobrának választották egy nemzetközi szavazáson.
 

Szobor vagy reklám?
Magyarországon kívül már korábban nagy feltűnést keltettek a munkái. Például Németországban, amikor a Collegium Hungaricum Berlin épületének oldalán kihelyezett egy utcán álló, az emeleti ablakon bekukucskáló tizenegy méter magas óriásszobrot, ami igazi turisztikai látványossággá vált. A budapesti Feltépve című munkájának is az volt a célja, hogy bemutassa, a kortárs képzőművészetnek megvan a létjogosultsága az utcákon. A tíz napig álló mű hazai fogadtatása nem volt egyértelműen pozitív, különösen azután, hogy két másik alkotás, a Repost, illetve Robert Capa híres művének, A milicista halálának szobormása is követte.

– Először is mindenki azt gondolta, hogy megrendelt, államilag finanszírozott, méregdrága projektről van szó, miközben én magam szerzem be az alapanyagokat, saját kezűleg készítem a munkáimat. Mivel a Széchenyi téren állíthattam ki a munkáimat, biztosra vették azt is, hogy csak kormányközeli ember lehetek – emlékezik vissza Hervé-Lóránth Ervin.

 

Lap szám