Csárdáskirálynő - 100.

Száz éve mutatták be Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, amely az operettirodalom egyik legismertebb, legkedveltebb műve. A jubileum kapcsán e varázslatos, csillagporos világ titkait kutattuk, és persze azt, mi az oka a napjainkban feléledő operett-reneszánsznak?

Az operett az ellentétek műfaja: humorral, kiváló zenével megkomponált tündérmese felnőtteknek, amely egyszerre mutatja egy boldog, idilli világ illúzióját, ugyanakkor elnagyolt karaktereivel, szélsőséges érzelmeivel akár a darab számára keretet adó társadalmi rend paródiájaként is felfogható. A kritikusok és az elitkultúra némi lenéző mosollyal szemléli a műfajt, ám a közönség szeretete rácáfol a fanyalgásra. És bár a nyolcvanas évekre a műfaj kissé megkopott, ma újra reneszánszát éli: a Budapesti Operettszínház nagy érdeklődés mellett ünnepelhette a hazai operettirodalom egyik legnépszerűbb művét, Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét, amelyet 1915 novemberében mutattak be először.

Franciás könnyedség, magyar karakter
Az opera klasszikus, súlyos zeneiségével, drámaiságával, kőbe vésett történetmesélésével szemben az operett dallamvilága könnyedebb, a színpadi történések mozgalmasabbak, a teljes szereplőgárdát felvonultató finálék monumentális látványvilága lenyűgözi a nézőt – vagyis a műfaj könnyebben befogadható. Ezt sugallta már az elnevezése is: „operácska”. Keresztapja állítólag Mozart volt, aki maga is szorgalmazta, hogy a zene szabaduljon ki a paloták szalonjaiból.
 

 

Persze ahhoz, hogy az operett daljátékból szórakoztató színpadi műfajjá váljon, szükség volt a nagyvárosi miliőre, mint amilyen a fényűző szórakozóhelyeiről, lump városnegyedeiről, pezsgő művészeti életéről ismert Párizs volt a 19. század derekán: az első nagy operettkomponistának Jacques Offenbachot, a „Champs-Élysées Mozartját” tartják, az első vérbeli operettnek pedig az 1858-ban bemutatott Orfeusz az alvilágban című darabját. A bécsi operett nem tagadhatta meg francia előzményeit: Johann Strauss Offenbach inspirációja nyomán lett a műfaj kiváló zeneszerzője, A cigánybáró vagy A denevér pedig klasszikus darabjai a korszaknak és az operett bécsi ágának.

Lap szám