A Brit Birodalom évszázada, 1815–1914

Az 1805-ös trafalgari tengeri győzelemmel Nagy-Britannia vitathatatlanul a Hét Tenger urává vált. Az I. világháború óriási költségei és veszteségei azonban véget vetettek a szigetország szárnyalásának. Globális sikertörténeteket bemutató cikksorozatunk következő részében arra keressük a választ: milyen tényezők járultak hozzá ahhoz, hogy Nagy-Britannia egy évszázadra a világ műhelyévé váljon.

Az 1688-ban Hollandiából induló III. (Orániai) Vilmos uralkodása talán még nagyobb változásokat hozott, mint névrokonáé I. (Hódító) Vilmosé. A nevéhez köthető alkotmányos monarchizmus és a hatásai nyomán létrejövő pezsgő társadalmi, tudományos és gazdasági élet, a VIII. Henrik által létrehozott független anglikán egyház, vagy a hollandokat hosszú küzdelem után legyőző flotta tengeri uralma, mind kitűnő hátteret kínáltak a szédületes fejlődéshez. A korszakban volt olyan periódus, amikor a világ kereskedelmi hajóinak harmada angol zászló alatt hajózott.

Azonban e fölényt még be kellett tetőznie a fő rivális, Franciaország legyőzésének. Az 1805-ös trafalgari győzelem, melyet Nelson az egyesült francia-spanyol flotta felett aratott, lényegében egy évszázadig ható pszichológiai hatással járt. A kort lezáró Bécsi Kongresszus által létrehozott rendszer nyomán száz évig egyetlen másik hatalom sem kísérelte meg uralma alá hajtani Európa egészét.

Az első számú tényező, mely lehetővé tette Nagy-Britannia felemelkedését, a hitelbőségben kicsúcsosodó pénzügyi forradalom volt. A britek elképesztő összegeket fektettek be külföldön. A birodalom más módon is növelte részét a világgazdaságban: szabadkereskedelmi megállapodások sorát kötötte olyan feltörekvő, vagy más államok érdekszférájába eső államokkal, mint Japán vagy Marokkó. Az első világháború küszöbén a brit kereskedelem közel kétharmadát az Európán kívüli kereskedés tette ki. Az olyan ritkán említett láthatatlan ágazatokból – mint például a biztosítás és szállítás – származó bevételek további befektetésével a britek olyan földrajzi területeken is befolyást szereztek, melyek nem álltak közvetlenül az irányításuk alatt. Az importált olcsó nyersanyagok feldolgozásából készült késztermékek a brit kézben lévő szállítási és kereskedelmi láncolaton kerültek el a végfelhasználókhoz.
 

Ezzel egy időben Nagy-Britannia a nemzetközi monetáris piacot is a saját képére formálta. A 19. század közepén rajta kívül már néhány gazdasági függésben lévő partnere, így Portugália, Egyiptom, vagy Chile is arany­alapú fizetőeszközöket használt. Ez a rendszer megszabta egy adott ország forgalomban lévő papírpénzének mennyiségét, illetve szükség esetén kötelezhették a nemzeti bankokat arra, hogy a forgalomban lévő pénzt aranyra váltsák át, létrehozva ezzel az aranyfedezet 20. századig fennálló sztenderdjét.
 

A szabadabb társadalmi, politikai háttér ösztönözte a szellemi fejlődést, az innovációt, a széles körben elérhető hitel pedig a találmányok elterjedését. Az ipari forradalom először a textiliparban jelent meg, mivel az kevesebb tőkebefektetést igényelt. Emellett a divat óriási piacot teremtett, a kereskedelem ugyanis új, a gyapjúnál olcsóbb alapanyaggal szolgált: a gyapottal. Az ebből készült pamutszövetet már sokan meg tudták vásárolni, követve az előkelőbbek viseletét. A fémből készülő fonó- és vetélőgépek elterjedése, illetve az ipar egyéb területeinek növekvő fémigénye nyomán nőtt a vasérc utáni igény is. A mélyen húzódó ércek bányászatához szivattyúk kellettek, különben a vízbetörések lehetetlenné tették a bányászatot. Egyre jobban elterjedtek a gőzhajtású szivattyúk, és az itt tökéletesített gőzgépet már bárhol fel lehetett használni energiatermelésre. A gőzgépeket felhasználva megjelentek a vassíneken futó gőzmozdonyok, melyek forradalmasították a szárazföldi szállítást. 1850-re Nagy Britanniában tízezer kilométer vasút épült, ugyanannyi, mint a kontinens többi részén együttvéve. A brit gyártmányok fölénye a többi európai ország iparosodásáig, sőt bizonyos területeken azon is túl kitartott.

 

Lap szám