A méh

Téli nyugvás után ismét szárnyra kelnek a méhek. Még a nagyböjt idején kitakarítják a kaptárt – ez az ő megtisztulásuk ideje, ahogy régen mondták –, s amikor már virágzik az erdő, mező, kirajzanak.
 

A méh háziasítása a Kr. e. 6–4. évezredben mehetett végbe, s a vadméhek lépeit már az előember is fosztogatta. A méhet a méze mellett viaszáért is nagyra becsülték. A méhállam szervezettsége, a méhkirálynő herék és munkások fölötti „felsőbbrendűsége”, az a vélt képessége, hogy „szűzen” is korlátlanul ad életet újabb és újabb rovarnemzedékeknek, már a háziasítása előtti időben foglalkoztatta az embert.

Epheszoszban, a termékenységkultusz ókori központjában az anyaistennőt Nagy Méh néven tisztelték. Eleink is az anyaság jelképének tekinthették a méhanyát: ezt tanúsítja méh szavunk két jelentése, illetőleg a lép és méhlepény elnevezések közös eredete. Később tavaszi istennők háziállata lett és Erósz (Ámor) attribútuma. A méhcsípés és Ámor nyila közt egy kedves antik rege von párhuzamot. A keresztény naptár is tavaszjelképnek tekinti. Patrik, József és Benedek a helyi naptárak „méheresztő” szentjei, a beregi ruszin nép az április 24-i Györgyöt is közéjük sorolta. (lásd még az április 21-i Abelárd nevét; jelentése a provanszál abelha szóból: méhész).

A római naptár szent méhésze Milánói Ambrus (volt), akit méhkaptárral ábrázoltak, mivel legendája szerint már a bölcsőben méhraj szállott az ajkára annak előjeleként, hogy nagy szónok lesz belőle. Az antikvitásból örökölt vándormotívum ez, más hitszónokszentről is élt az a hiedelem, hogy a méhek az ajkáról szívták a mézet. A képnek nyelvi alapja van: a héberben a méh, a beszéd és a lélek szó közös tőről ered (dbr). Gondoljunk a fejünk körül röpködő állatkák döngicsélésére! Ambrus e jelvényt azzal is kiérdemelte, hogy tavasszal „szentült meg”, épp a Megalesia ünnepkor (397. április 4.), azon a napon, amelyen a pogányok az oroszlános, méhes úrnőt, Kübelét köszöntötték. Vergilius Georgicájának IV. részében mesél az ókori méhészetről és a hozzá fűződő hiedelmekről. A méhek kaptárba fogásáról így ír:

Lap szám