Szigeteim

Koncz Gábor a Szerelmes földrajz egy korábbi adásában a szülőfalujáról, a vadvizekről, a sikerről és a becsületről beszél.

Hogy hol szeretek lenni ebben az országban? Mindenhol. Én itt mindenütt otthon vagyok. Olyan sok helyen forgattam és vadásztam, hogy bárhová is megyek, mindenhol vannak barátaim. Azért mégiscsak van egy sorrend. Az egyik "leg" Lévai Feri barátom birodalma, egy halastó-rendszer, ami majdnem olyan, mintha a Hortobágyon lenne. Évtizedek óta járok ide. A másik kedves helyem Göd, ahol főiskolás korom óta élek.

Rétimajor, Koncz‑sziget
Ha valami problémám akad az életben vagy a munkám során, azonnal jövök Rétimajorba, és csodálatos vidéken találom magam. A barátomtól kaptam itt, a csatorna partján egy kis szigetet, ahol csak én horgászhatok. Itt soha nem tudhatom, mit fogok majd. És engem mindig is ez érdekelt. A horgászatban és a vadászatban nem az a lényeg, amit nyújt, hanem az, amit ígér. Kinéztem magamnak egy bozótos, csalános, ember nem járta helyet, és csináltam magamnak egy gyalogutat. Azzal a kaszával, amit még apámnak hoztam Londonból. Mert bizony én nagyon tudok kaszálni! Annak idején apám már korán hajnalban fölkeltett, hogy menni kell aratni, mert különben pereg a szem. Ha rendezek, minden darabomban szerepelnek gyermekkorom meghatározó eszközei, a kasza, a vasvilla.

Én matyó vagyok, Mezőkeresztesen születtem. Egész gyerekkoromat ott töltöttem. Számomra jelentős dolgok történtek itt, a mai napig ezekhez nyúlok vissza. Ha valami gondom akad, ha nem tudok valamit, tizennyolc éves korom előtti fényképek jelennek meg az életemből. Színészként bejártam a világot, már főiskolásként vittek mindenhova. Amikor felvételiztem, akkor jártam először Budapesten. Azt követően mintha csak egy film peregne, nincsenek emlékeim. De addig vannak. Azokra támaszkodom.
Hej halászok, halászok…

Rétimajorban, ha átmegyünk a Nepomuki Szent János szobra melletti kis hídon, madárleshez érünk. Az előtte lévő hatalmas horgásztó tele van ötkilós halakkal. A baj az, hogy kormoránnal is. Na most egy kormorán naponta másfél kiló halat is megeszik. Lévai Feri barátom csak riasztja a madarakat, én, ha tehetném, lőném is őket. Szokták is kérdezni tőlem: "Gabikám, hát hogy tudsz te vadászni, állatokat meglőni?!" Mindig elmagyarázom: itt egy hegy, itt egy másik, és közte egy mezőgazdasági terület. Ha nem lőnék a vadat, az az életben nem menne el innen. Lejönne a mezőgazdasági területre, telezabálná magát, és az első fagy, az első járvány elvinné. És akkor nem ehetnénk szarvasgerincet meg vadlibát.

Minden szabadidőmet a természetben töltöm. Ez a természetszeretet a gyerekkorra vezethető vissza. Apám is vadászott, sokszor elkísértem. A Kácsi-patakban pedig horgásztam, de nem ám ilyen szuper damilokkal. Még a horgot is magam csináltam szögekből. Egyszer aztán jöttek a cigánygyerek haverjaim, és megtanítottak kézzel halat fogni. Később, már felnőtt fejjel el is kápráztattam e tudományommal a horgászcimboráimat. Fél óra alatt két halat is fogtam a Keleti-főcsatornában. Lett is olyan nimbuszom! Feri barátom "pontyországában" a civilizációt ötvözte a természettel, létrehozott itt egy kis Paradicsomot.

Lap szám