Mesterségük: légimentő

Évente több ezer sérültet látnak el és közel kétszáz sikeres újraélesztést hajtanak végre a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. munkatársai. A szervezet csapata májusban második alkalommal nyerte meg a csehországi Rallye Rejviz mentőversenyt.

A legtöbb ember még az ágyat nyomja, amikor a budaörsi légimentők legénysége már túl van egy bevetésen, és készül a következő riasztásra. A szolgálatban lévők mindig napkeltétől napnyugtáig dolgoznak, az ügyeleti idő ezért szezonálisan ingadozik, télen rövidebb, nyáron hosszabb. Éjszakánként azonban ilyenkor is mindenki pihen, a mentők és a bázis citromsárga „vasszitakötője” is visszavonul néhány órára, hiszen a jelenlegi felszerelés nem teszi lehetővé, hogy a mentőhelikopter sötétedés után is biztonságosan landolni tudjon ismeretlen helyen. Előfordul, hogy egy napközbeni akció éjszakába nyúlik, ilyenkor viszont csak kivilágított leszállóhellyel rendelkező kórházba tudják vinni a beteget.
 

Most nincs erre szükség, a fényviszonyok és az időjárási körülmények kiválóak. Tinnyéről, egy sikeres mentést követően tér vissza a gép a bázisra, fedélzetén három kollégával: az orvossal, a paramedikussal és a pilótával.
 

Szász László a ’70-es évek elejétől vezet helikoptert, a honvédségnél és a rendőrségnél eltöltött évtizedek után igazolt át a légimentőkhöz. Azt mondja, az állás betöltésének legfőbb kritériuma a tapasztalat: ahhoz, hogy valaki mentőpilótává váljon, legalább ezerórányi repülési jártassággal kell rendelkeznie.

– Pilótáink a német hadsereg, a Bundeswehr képzési centrumában kapják meg a szükséges szimulátoros vészhelyzeti továbbképzést, nagy tapasztalatú német katonai pilótaoktatók segítségével – teszi hozzá Gorove László, a szervezet ügyvezető igazgatója.

Miután a bevetésről visszaérkezett helikopter hajtóművei és lapátjai leállnak, közelről is szemügyre vehetjük a csaknem másfél milliárd forintot érő masinát. Az Eurocopter társaihoz képest apró gépnek számít, hossza alig lépi túl a tíz métert, üres súlya pedig mindössze másfél tonna. A szűkös géptestben található egészségügyi felszerelést kifejezetten ehhez a típushoz alakították ki, minden eszköznek megvan a biztonságos és praktikus helye.
 

– A gép méretei nem véletlenül ekkorák, a cél, hogy minél kisebb helyen elférjünk vele. A jármű maximális sebessége 280 km/óra, ez az egyik tényező, ami lehetővé teszi, hogy negyed órán belül kórházba szállítsuk a beteget. A tizenöt perc nemzetközileg elfogadott standard, az ezalatt elkezdett beavatkozás, újraélesztés esetén még jó túlélési esélyekre számíthatunk.
 

Hazánkban 1957 óta működik szer­vezett légimentés, kezdetben repülőgépekkel. Azokhoz azonban leszállópályára van szükség, a baleset közvetlen helyszínét nem tudták megközelíteni. A ’80‑as években érkeztek meg az első mentőhelikopterek. Modern nyugati járművek beszerzésére csak a rendszerváltás után nyílt lehetőség. Ekkor kezdték kiépíteni hazánk mentőbázisait is.
 

– Jelenleg összesen hét légimentő-állomás működik az országban: Budaörsön, Balatonfüreden, Sármelléken, Pécsen, Szentesen, Debrecenben és Miskolcon egy-egy. A bevetési köröket úgy alakították ki, hogy közöttük minél kisebb legyen az átfedés és a lefedetlen terület, így a lakosság legnagyobb része elérhető legyen. A körök sugara a tizenöt perc alatt megtehető utat jelöli, ez a helikopter sebességétől függően hatvan-hetven kilométer. Szerencsére egyre több kórház képes mentőhelikoptert fogadni, Budapesten például már öt helyszínen található közvetlen kórházi leszállóhely – mondja Radnai Márton orvosigazgató. Hozzáteszi, hogy a mentések nagy része baleseti ellátás, a traumatológia körébe eső feladat, a többi pedig belgyógyászati, neurológiai sürgősségi eset.

Solténszky Mátyás 2011 óta erősíti a magyar légimentők csapatát. A paramedikus az elsősegélynyújtás mellett koordinátori feladatokat is ellát. Hogy pontosan hogyan zajlik egy bevetés, azt az irányítópultnál szemlélteti.

Lap szám