Már nem kell a faragott kő

Márianosztrát, ezt a kicsi kis falut féltőn ölelik körbe a Börzsöny méltóságteljes hegyei. Ölelik, óvják, ringatják, mintha csak egy anya tartaná kezében gyermekét. Jó itt lenni. Még úgy is, hogy a modern élet már megkongatná a falu lélekharangját.

A helyiek csak így hívják településüket: Nosztra. Magától értetődő egyszerűség jellemzi a falut, itt nincs pucc, nincsenek hivalkodó épületek, a legtöbb ház arra a szerény, de tartással teli életre utal, ami mindig is a település sajátja volt.

A faluház kiállításán háromezer éves cserepeket, edénydarabokat is látni, ezek szerint Nosztra már akkor is lakott település volt, feltehetően szervezett közösséggel. Aki utánanéz a település történetének, az több változattal és bizonytalan részletekkel is találkozik. Mi Kiss László polgármesternek hiszünk, aki szerint 1262-ben jelenik meg először Nosztra neve bizonyos birtokkijelöléssel kapcsolatos iratokban.


Nagy Lajos 1352-ben kolostort építtetett itt az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok számára. A kolostor mellett emelt gyönyörű templomot, ami ma már a Magyarok Nagyasszonya Bazilikája nevet viseli, 1729-ben szentelték fel. A rend ma is működik. Vízi Gábor András házfőnöktől tudjuk meg, hogy eredetileg innen, Nosztráról indult el az első tizenhat pálos szerzetes Lengyelországba, hogy ott is közösséget alapítson.
 

A lengyel pálosok története azóta töretlen, a nosztrai pálosokat azonban elűzte a török, a kolostort is lerombolták. Az itteni pálosok élete csak a Rákóczi-szabadságharc után folytatódott, a lengyelországi testvérek adták vissza a kölcsönt, az ő részvételükkel szerveződött újjá a rendi élet, épült új templom és kolostor.

 

Lap szám