A magyar zongora


Nemrég hivatalosan is hungarikum lett a cimbalom, vagy ahogyan korábban hívták, a magyar zongora. Lukács Miklóssal, a hangszer egyik legismertebb hazai mesterével beszélgettünk sokoldalú pályájáról.


– Mikor ismerte meg a hangszert?
– Édesanyám hegedült, édesapám pedig cimbalmozott. Azt is mondhatnám, hogy a cimbalom hangja gyerekkorom óta körülvesz, kitölti az életemet. Érdekes, de annak ellenére, hogy apám révén állandóan szólt nálunk a cimbalom, különböző zenészek, zenekarok fordultak meg a lakásunkon, gyakoroltak apámmal, szóval ennek ellenére én viszonylag későn, nyolcévesen kezdtem cimbalmozni.

– Az már késő!?
– Akit profi zenésznek szánnak a szülei, azt már négy-öt éves korban tanítani, taníttatni kezdik. Apám beíratott a VI. kerületi zeneiskolába, Szakály Ágnes tanítványa lettem..

– Őt jól ismerjük, van egy csodálatos Bach-lemeze is, amelyen Farkas Rózsával együtt játsszák cimbalmon a Goldberg-variációkat.
– Igen, egy hosszú tanulási folyamat kezdődött akkor az életemben, végül is 1999-ben diplomáztam a főiskolán. Mindvégig a klasszikus zene világában mozogtam, ez a főiskolai tanulmányokból következett. De amikor engedte az időm, másféle zenét is hallgattam, minden műfaj iránt nyitott voltam, minden érdekelt. Apámék zenéjétől kezdve a jazzen, a rockon, a folkon át minden, egészen a kortárs művekig..

– Főiskolára járt? Hiszen a Liszt Ferenc akadémia egyetem volt már akkor is.
– Egyetem volt, a cimbalmot, gitárt, harmonikát viszont csak a főiskolai rangú tanárképzőn lehetett tanulni. Úgy tudom ez mára már megváltozott.

– Mihez kezdett diploma után?
– Klasszikus zenét játszottam, ahogy tettem ezt már a főiskolás évek alatt is. De már akkoriban kísérleteztem különböző műfajokkal. Számos, jazzt vagy világzenét játszó zenekar hívott játszani a koncertjeire.

– Mekkora irodalma van a cimbalomnak?
– Elsősorban átiratokról beszélhetünk, de van saját irodalma is. Nem is kicsi. Az első zeneszerző, aki kifejezetten cimbalomra komponált, Igor Sztravinszkij volt, akinek magyar barátja, Rácz Aladár mutatta meg a hangszert, s a benne rejlő lehetőségeket. Sztravinszkij érdeklődését, hasonlóan sok más zeneszerzőhöz, felkeltette a hangszer. A magyar komponisták legtöbbje viszont már azelőtt is használta cimbalmot, ez természetes.

– Bartók is?
– Igen, ő is, bár nem szánt neki szóló szerepet. Ma ott tartunk, hogy bárhol járok a világban, Rácz Aladár nevét mindenütt ismerik, szimfonikus zenészek, jazzmuzsikusok egyaránt.

– Önt elsősorban a világzenei szcénában fedezte fel magának a szélesebb értelemben vett hazai közönség…
– Zenész vagyok, aki játszik klasszikus műveket, játszik jazzt, népzenét, bármit. Mára már leomlottak a műfajok közötti korlátok. Tanultság, felkészültség kérdése minden. Belenézek egy kottába, átlátom az egészet, tudom és érzem, hogyan kell közlekednem az adott zenei közegben, s miként tehetem hozzá mindazt, ami én vagyok.

– Rögtönzések formájában?
– Nem csak abban. Sőt! Bennem, legbelül él az újszerű, különleges hangzás, amit a közönséggel is szeretnék megosztani, amit meg akarok szólaltatni a cimbalmon. Nem könnyű dolog, mert a hangszernek megvannak a maga korlátai. Ezeket a korlátokat is szeretném átlépni, ha lehet. Már többen is jelezték, hogy gyakran nem is úgy játszom, ahogy a cimbalmon szokás. Komponálok is, nemrég fejeztem be a cimbalomversenyemet, amelyben szintén különleges hangzásokat, hatásokat keresek. Szeretném megmutatni, hogy a cimbalom mindenfajta zenére, akár jazzre vagy popra is alkalmas.

– Ön játszott Charles Lloyd amerikai jazz-szaxofonossal is, aki szereti a magyar hangszereket. Először a tárogatót kezdte használni, most pedig cimbalmost hívott az együttesébe, mert nagy tisztelője a magyar zenének, egyszer azt mondta, Kodályon nevelkedett…
– Ma is játszom Lloyddal, tagja vagyok a Wild Man Dance nevű formációjának. Fantasztikus zenész, kitűnő ember. Én vagyok a második magyar, akivel közelebbi munkakapcsolatba került. A gitáros Szabó Gábor volt az első, Lloyd csak felsőfokú jelzőkkel beszél róla. Járom Lloyddal is a világot, ez újabb propaganda a cimbalomnak, ha még kell neki egyáltalán.

– Nemrég jelent meg Dresch Mihály új lemeze, a Tördelős, ezen is kardinális szerepet kap Ön, illetve a cimbalom.
– Dresch nagyon kedveli a cimbalmot, zenélt már Balogh Kálmán és Unger Balázs cimbalmosokkal is. Elmondta nekem, hogy számára a hangszer egyfajta gyerekkori emlék, a szülei mindig elvitték valamilyen vendéglátóhelyre zenét hallgatni, s ott szólt a cimbalom is, már akkor megbabonázta, később maga is próbált játszani rajta.

 

Lap szám