Szabadság


A budapesti Szabadság hidat felújítási munkák miatt ezen a nyáron lezárták az autó- és villamosforgalom elől, a gyalogosok azonban továbbra is használhatták. Akár csak időtöltésre is.


„A városi levegő szabaddá tesz!” – hangzott a középkori mondás.
Fordult azóta kicsit a világ kereke, de a régi mondás azért most is igaz, mert hát, a régi mondásokban az a jó, hogy többnyire igazak maradtak, még ha nem is mindnyájan. Ülnek a régi mondások egy régi-régi, romlásnak indult kastély ápolatlan kertjében, az elvénült gesztenyefa alatt, és arról vitatkoznak, melyikük maradt igaz, és melyikük nem.
Szinte soha sem értenek egyet a régi mondások ebben a dologban (más dolguk meg nincsen), de ez a városi levegőről szóló mondás mindnyájuk szerint igaz maradt.

Csak teljesen másképpen…

A városi levegő ma akkor tesz szabaddá, ha sikerül elhitetni róla, hogy nem városi levegő.

Ritka, különös mutatvány az ilyen! És nagyon körültekintően kell eljárnunk, ha egy ilyesféle mutatványt akarunk véghezvinni, méghozzá sikerrel.

Legelőször is körül kell keríteni egy helyet a városon belül, és ki kell jelenteni, hogy az nem város többé. De legalábbis semmi köze sincs a városhoz magához. Ritka szerencsés eset, ha ehhez mindjárt egy híd áll rendelkezésünkre, mert a híd már eleve nincsen sehol sem igazán, hanem csak úgy lebeg, és a legkönnyebb szabadságot képzelni a lebegésekbe.


Ha körülkerítettünk egy helyet a városon belül, és kijelentettük, hogy az többé nem tartozik a városhoz, megkezdődhet az igazi mutatvány.
Azonnal úgy kell tennünk, mintha tényleg…


Ez az úgy tevés a szabadság maga.

Fel kell mászni eleddig tiltott helyekre, ettől az ember mindjárt kiskamasz lesz, ami a szabadság legfelső foka, ugyanis ez a legutolsó életszakasz, amikor az ember akkor is szabad tud lenni, ha amúgy nincsen szabadság.

Lap szám