Bolondok hajója

Tavaly lett huszonöt éves a Lábán Katalin és Dobay Dezső által alapított RS9 Színház. Játszottak Beckett-, Csehov-, Bergman-, Strindberg-, Ödön von Horváth-darabokat, de mesejátékot is Szabó Magdától, Lázár Ervintől, Benedek Elektől. Beszélgetőtársam Lábán Katalin.


– Legutóbb Sebastian Brant, a 16. században élt író Bolondok hajója című művét vitte színre. Hogy esett rá a választás?
– 2006-ban elmentem az RS9-ből, mert meghalt Balkay Géza, a harmadik férjem. Úgy éreztem, nélküle nem tudok többé színházat csinálni. Fantasztikus hat évet töltöttünk együtt, ő rendezett, én játszottam. A halála nagy sokk volt, megbénultam. Elmentem Ratkóczi Éva pszichiáterhez, aki alkalmasnak talált arra, hogy a lelki segélyszolgálatban önkéntes legyek. Elvégeztem a KGRE mentálhigiénés szakember képzését és a Magyar Személyközpontú Pszichoterápiai Egyesületnél tanácsadó végzettséget szereztem. Gyászolóknak, pszichésen sérült embereknek vezettem csoportokat, és egyéni tanácsadást végeztem magyarul, angolul. Így nyolc évig nem dolgoztam az RS9 Színházban, aminek volt egy másik, magánéleti oka is. A második férjem, Dobay Dezső, akivel alapítottuk a színházat, beleszeretett a színház egyik színésznőjébe, amitől a helyzetem elviselhetetlenné vált. Azt gondoltam, egyikünknek menni kell innen.


– Mindez összefügg a mostani darabválasztással?
– Igen. Ebben a nyolc évben skizofrén betegeknek tartottam színjátszó kört. Elkezdtem foglalkozni olyan emberekkel, akiknek lelki problémái voltak. Mellette állandóan hiányzott a színház, szerencsémre Vajda Róbert hívott a Budapesti Zsidó Színházba, ott több szerepet is játszottam. Aztán váratlanul filmszerepet kaptam egy osztrák és egy amerikai filmben. Amikor Dobay Dezső 2014-ben meghalt, visszatértem az RS9 Színházhoz, azóta vagyok az igazgató-rendezője. Egy alkalommal egy lengyel díszlettervező arról kezdett mesélni, hogy megrendezték a Bolondok hajóját Wroclawban, a Theatre Lalekban, és nagy sikerük lett. Utánajártam, kiderítettem, hogy 2010-ben Márton László lefordította magyarra, megjelent a Borda Antikváriumnál. Dezső meghalt, és a régi színészek, akik az elmúlt huszonöt év különböző periódusaiban játszottak az RS9-ben, sorban jelentkeztek nálam, hogy szeretnének a darabjaimban szerepelni.


– Tavaly volt huszonöt éves az RS9 Színház, amit ezzel az előadással is ünnepeltek, igaz, a bemutató idén májusban volt.
– Nem tudták, hogy mire szerződnek, jelentkeztek, ha bármit csinálok, akkor jönnének játszani. És akkor ezt a kettőt összekötöttem. Kevés előadáson dolgoztam ilyen hosszan. Az egyik színész mondja a verseket, közben a többiek a mozgásszínházra jellemző szerkezetben játszanak, igaz, egy-egy jelenetben megszólalnak. Ezek a jelenetek a mához köthetők. Szubjektív élményekből keveredett előadás lett. A darab azt az életérzést fejezi ki, amiben most élünk. Az a kaotikus életérzés van benne, ami körülvesz minket. Nem lehet tudni, ki a jó, ki a rossz. Ki a bolond? Például bolond az, aki az akar lenni, aki fonákul és értelmetlenül viselkedik, és nem ismeri fel, milyen nevetséges. Ha gátat akarunk vetni a bolondságnak, akkor a bolondságot kell tetten érni, kell leleplezni, és ki kell figurázni. Bolondságunk felismerésével megnyílhat előttünk a bölcsességhez vezető út. Akik érzik ennek a hangulatát, azoknak katartikus élményt tud nyújtani az előadás.


– Brant verseit prózai jelenetek törik meg, ezeket ki írta?

 

Lap szám