Gyógyvizek hazája

Budapest, a fürdőváros. Magyarország, a gyógy­vizek hazája. Ma már természetesnek vesszük ezeket a fordulatokat, valójában azonban nagyon sok munka kellett hozzá, hogy a semmiből többször is felépítsék a magyar gyógyfürdőkultúrát. A gyógyvizek tünetmentesítő eredményeire ma már jóval kevesebb betegség esetében van szükség, az utóbbi évtizedekben ugyanakkor tudományosan is sikerült igazolni a kúrák hatásmechanizmusát. A fürdőhelyek ma már egyre célzottabb betegségtípusokra kínálnak megoldást, s a hagyományos német ajkú vendégkör mellett az oroszokat is vonzzák.


A magyar fürdőkultúrának ókori gyökerei vannak, már a rómaiak is felfedezték a pannon vizekben rejlő lehetőségeket. A Budai-hegység és az Alföld találkozásánál levő metszésvonal mentén spontán törnek felszínre három-ötszáz méteres mélységből a jellemzően kalciumban és magnéziumban, valamint egyéb ásványi anyagokban gazdag, gyógyító hatású vizek. A mai Római Strandfürdő elnevezése annak emlékét őrzi, hogy forrásai látták el meleg vízzel azt a tizennyolc kisebb-nagyobb fürdőt, amit a rómaiak Aquincumban építettek.

Bár a honfoglalás után a fürdőkultúra pár száz évre feledésbe merült, a 12. századtól a johannita rend kórházakat épített a mai Császár, Gellért és Lukács fürdők vizére alapozva. Egy évszázaddal később a Margitszigeten is leprakórház épült, a kénes források jótékony hatásainak kihasználására. A fürdőkultúra igazi újraéledését azonban Magyarország török megszállása hozta. A fürdők az Oszmán Birodalomban a társadalmi élet központjaként is működtek, és a hódítók hamar felismerték a Kárpát-medencében rejlő különös lehetőségeket. A Budai Vilajet területén tucatnyi fürdőt építettek, amelyből négy – a Király, a Rudas, a Rác és legújabban a Veli Bej – ma is látogatható.

A 18. századtól megindult Magyarország vidéki gyógyfürdőhálózatának felfejlesztése is, ekkor építették az első fürdőstégeket Hévízen, emelték a balfi fürdőházat és a parádi fürdőt, kezdték ivókúrákban alkalmazni a füredi savanyúvizet. A 19. század második felétől, a kiegyezés után pedig már Nagy-Magyarország minden térségében hasznosítani igyekeztek a gyógyforrásokat. 1891-ben, amikor megalakult a Szent Korona Országainak Balneológiai Egyesülete, már az ország több mint száz fürdőházában működött egészségügyi ellátás, ahol az orvosok négy-hat hetes kúrákkal próbálták csillapítani a vendégek tüneteit.

A trianoni diktátum a vidéki magyar fürdőéletre is jókora csapást mért. Mivel az ismert gyógyforrások döntő része Erdélyben és a Felvidéken működött, az új országhatárok között mindössze négy fürdőhely maradt. Innen sikerült újra felépíteni Magyarország fürdőkultúráját, amelyben kiemelkedő szerepet játszott a húszas években a József főherceg vezette Budapest Fürdőváros Egyesület, a harmincas évek második felében a külföldre irányuló fürdő-reklámkampányok és fürdő-különvonatok, a második világháború után pedig szocializmus olajfúrásai, amelyek során számos esetben gyógy­vízforrásokra leltek. A 21. század legelején pedig a Széchenyi Program fürdőépítési támogatásai adtak lökést a fejlődésnek. Ma Magyarországon kilencvenhárom gyógyfürdő működik, negyvenhét gyógyszállóval és negyven wellness-szállodával kiegészülve. Összesen ezerháromszáz hévízkutat tartanak nyilván, amelyek nagyobbik részét egyelőre nem hasznosítják.
 

Veli Bej, a török fürdő
A Budai Irgalmasrendi Kórház Veli Bej fürdője a főváros legrégebbi török fürdője, ami egyúttal az Oszmán Birodalom legnyugatibb ilyen intézménye volt. A létesítmény mégis újdonság Budapest fürdőkínálatában, sokáig ugyanis csak leromlott fürdőtere volt elérhető a Császár Fürdő részeként, beszorítva a Hild József által a 19. században tervezett klasszicista kórházépület és a szocializmus újabb kórházszárnya közé. A fürdőépületet 2011-re a rend saját költségvetéséből szabadította ki, perifériás részeit feltáratta és felújíttatta. Napjainkra eredeti pompájában látható, kívülről is körbejárható a tipikus török, nagy középkupolás, sarkaiban pedig kisebb kupolákkal ékesített létesítmény, amelynek belseje a kupola tetejére vágott apró nyílások tömegén kap folyamatos természetes megvilágítást. A víz gőze és a fénycsíkok misztikus-emelkedett félhomálya hamar más dimenzióba burkolja a lelket. Immár a modernizáció részeként a nagymedence fölötti kupolában levegőbefúvó nyílásokat is kialakítottak, hogy az innen érkező meleg levegő segítsen a gyógyvíz gőzének vízfelszín felett tartásában.


Az egyik félreeső folyosón pedig megtekinthető a fürdőt a török időkben ellátó kút és vízvezeték megmaradt részlete.
Géher Pál, a Reumatológiai Centrum vezetője, a Magyar Balneológiai Egyesület elnöke a bejáratnál meg is mutatja a mi időszámításunk szerint 1574-es keltezésű feliratot, amely a fürdőt „Allah dicsőségére” ajánlja. A törökök idejében a létesítmény inkább a társasági élet, mint a gyógyulás helyszíne volt, noha a Veli Bejt már akkor is igen erős forrás táplálta. Ahogy a professzor mondja: a fürdő földes-meszes, vagyis kalciumban és magnéziumban gazdag vize gyorsan cserélődik, ma sem használnak semmilyen kémiai anyagot a tisztán tartására. A társasági funkciót meghagyta a fürdő azóta is aktív tulajdonosa, a Budai Irgalmasrend, amely a törökök kiűzése után hadi cselekedetei elismeréseként kapta a létesítményt. A betegápoló rend akkoriban az itt keletkező, valamint szőlőbirtokai után járó bevételekből fedezte kórházaiban a szegények kezelését.

– A kórház és fürdő együttese főleg a mozgásszervi betegségek, a krónikus kopások kezelésére nyújt különleges lehetőséget – részletezi Géher Pál. – A betegek tíz-tizenöt fürdéssel egybekötött, körülbelül kéthetes kúrát töltenek itt. A meleg vízben könnyebb a mozgás, lazulnak az izmok, miközben az emberi szervezet belélegzi, valamint a bőrön át felszívja a mikroelemeket. Bár a gyógyvizes kúrák nem tudnak végleges megoldást kínálni, egy-két évre képesek megszüntetni a panaszokat.

A szakemberek tapasztalatai szerint a kúrák az esetek hatvan-hetven százalékában eredményesek. A számot rontja, hogy aki bekerül a közel kétszáz ágyas kórházba, az már súlyosabb tüneteket produkál. Kevésbé erős fájdalmak esetén nagyobb a hatékonyság.

A kezeléseken részt vevők a kórházi szárnyakban további kúrákra számíthatnak. A szénsavas fürdő például tágítja az ereket, javítja a vérkeringést, szívbetegeknek rendkívül hasznos. Ez a kezelés a gyógyvízterápiával szemben már inkább hidroterápia – utóbbi csak a víz áldásos hatásait hasznosítja a gyógyászatban, vagyis nem kíván ásványi anyagokat. Szintén a hidroterápiához tartozik a súlyfürdő, amelyben a test alsó részeit ráaggatott súlyokkal húzzák, hogy így lazítsák a gerincoszlop összetapadt porckorongjait. A vizes kúrákat az intézmény a kopásos vagy ízületi gyulladásos betegségek kezelésének „szárazföldi” módszereivel is kiegészíti, mint elektroterápia, gyógy­torna, masszázs.


A balneológia évszázadokon át a megfigyelésekre építő tudomány volt. A latin „a balneo” kifejezés jelentésének megfelelően, vagyis hogy „rögtön fürdés utáni”, azokat a tapasztalatokat összegezte, amely jótékony változásokról a betegek beszámoltak a kúrák befejezésével. Most, többek között az Irgalmasrendi Kórház professzorainak vezetésével, a Balneológiai Egyesület megpróbálja tudományosan is igazolni a szervezetre gyakorolt gyógyító hatásokat.


– Laboratóriumi kutatásokkal megerősítve, egyelőre az egyes betegségtípusokban történt konkrét javulásokról közlünk nemzetközi publikációkat – mondja Bender Tamás osztályvezető főorvos, a Balneológiai Egyesület alelnöke. – A betegek állapotának részletes felmérése után a kísérletekben részt vevők egyik csoportja gyógyvizes, másik szimpla meleg vizes kúrát csinált végig, aminek végén ismét elvégeztük a vizsgálatokat. Az eredmények azt mutatják, hogy a gyógyvíz valóban hatékony a térd- és kézízületek gyulladásos elváltozásai, valamint az alsó háttájéki fájdalommal járó gerincproblémák esetében.

Hévíz, a gyógyfürdő-tó

A Hévízi-tó hazánk egyik legrégebbi gyógyító fürdőhelye. A legenda szerint a török időkben a közeli Tátika várurának szépséges, ám béna lányát az itteni fürdőzéssel gyógyította ki bajából Rezi várának ifjú ura, akivel utána hosszú, boldog házasságban élt. A vulkáni eredetű tavon az első fürdőházat 1795-ben a Festetics család építtette, a világ legnagyobb, biológiailag aktív termáltava napjainkban évi egymillió látogatót fogad.


A hatvanhektáros természetvédelmi területtel körbeölelt, négy és fél hektáros tavat két forrás táplálja. Az egyiken érkezik az a bizonyos karsztvíz, amelynek elapadása még a hetvenes évek bauxitbányászatának időszakában komoly csapást mért a környék turisztikai vonzerejére. A másik pedig a tényleges gyógyvíz, ami tízezer méter mélységből, kőzeteken át tör a felszínre. A két vízág a tó alatt harmincnyolc méter mélységben, az úgynevezett forrásbarlangban ér össze, ahol nyáron 35, télen 25 fokos termálvízzé keveredik. A mederbe másodpercenként négyszáz liter víz érkezik, így a Hévízi-tó vize háromnaponként teljesen kicserélődik. A víz összetétele hasonlít a fővárosihoz, kalciumban és magnéziumban gazdag, ami a gyógyító hatáson kívül különleges klímát is biztosít a vízi növényzetnek. Ezt a 19. század végén betelepített, lebegő vörös szirmú lótuszok is bizonyítják.


A tóra települt Szent András reumakórházban évi közel ötezer fekvőbeteget, és háromszázötvenezer járóbeteget kezelnek. Ahogy Kvarda Attila főigazgató elmondja: ők kivétel nélkül magyarok, a gyógyfürdőkkel kapcsolatos kezelésekre egyelőre nem terjednek ki a nemzetközi társadalombiztosítási támogatások. Köztudott ugyanakkor, hogy a hévízi kikapcsolódás az elmúlt tíz évben rendkívül népszerűvé vált az orosz turisták körében, és noha tavaly a rubel gyengélkedése miatt a látogatók száma harmadával csökkent, idén visszatérni látszanak. Az orosz vendégek közül sokan befizetnek a költségtérítéses gyógyfürdő-kezelésre is, amit a Széchenyi Program keretében 2009-ben felújított Festetics Hotelben és Fürdőházban tartanak. Esetükben nagyon is indokolt a részvétel, ugyanis feltűnően sok olyan mozgásszervi betegségük van, ami fiatalkorra, akár a nem megfelelő szülészeti eljárásra vezethető vissza. A külföldieknek meghirdetett csomagok vonzanak még német, osztrák és svájci turistákat is. Bár a főigazgató büszkén hangoztatja: egyre több a szlovák, cseh, lengyel vendég is, annak ellenére, hogy ezek az országok maguk is komoly fürdőkultúrával rendelkeznek.

 

Lap szám