Tavasz a télben - Mérlegen a csok

A fehér civilizációt sújtó demográfiai tél közepette Magyarország rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy megálljt parancsoljon a népességfogyásnak. A bőkezű családtámogatási rendszer kiépítése s az annak koronájaként 2015 júliusában bevezetett családi otthonteremtési kedvezmény, vagyis a csok lassan meghozza első eredményeit.


Bár a hetvenes évek vége óta sokan sokféleképpen kongatták a vészharangot, mégis sokkolták az országot a 2010 tavaszán nyilvánosságra került adatok, amelyek szerint a termékenységi ráta kritikus tartományba süllyedt, alig haladta meg az 1,2-es értéket. Karnyújtásnyira került az a lehetőség, hogy a következő évtizedekben az ország népessége gyakorlatilag megfeleződik. A szám az életerő drámai elapadását jelezte, ami azért is megrázó volt, mert gyermekvállalási szempontból ereje teljében volt a Ratkó-unokák népes nemzedéke.

A termékenységi ráta akkor már évtizedek óta csökkenést mutatott, e jelenségre sokan sokféleképpen reagáltak.

A vadliberálisok és a feministák a nők döntési szabadságának és önrendelkezési jogának további kiterjesztését, az abortuszszabályok további enyhítését szorgalmazták; s kormányzati támogatással megkezdték a küzdelmet azért, hogy az óvodákban a kislányok ne babákkal, a fiúcskák ne autókkal játszanak, hiszen ez szerintük konzerválná a hagyományos nemi szerepeket, túlzottan megerősítené a kisgyermekek nemi identitását, ami hosszú távon megágyazhat a homofóbia térnyerésének. Az akkori viszonyokat ismerve nem csoda, hogy a liberális kormányok ajánlásokkal is megtámogatták az elképzeléseiket. Ám ezek az eszmék, amelyek a médiahátszél következtében nagy erővel zúdultak a nyakunkba, felébresztették az életösztönünket.
 

Ezúttal az ideológiának nem sikerült győzedelmeskedni a józan ész felett. Az emberek már 2010 előtt beszélni kezdtek a problémáról, aminek egyenes következményeként mozgalmak indultak azért, hogy ne csatlakozzunk azokhoz a nyugat-európai népekhez, például a németekhez, amelyek szemmel láthatóan kihalósdit játszanak. Ők bevándorlókra bíznák a népesség fenntartását és a nyugdíjkasszák feltöltését, hogy megspórolják a gyerekneveléssel járó gondokat, aggódást, álmatlan éjszakákat, valamint a költségeket. És hogy a pusztító folyamatokat maguk elől is leplezzék, a polkorrekt nevében még adatokat sem gyűjtenek arról, mi történik az országukban.


A kurázsi hatalma
Nálunk azonban egyre többen voltak azok, akik hadat üzentek a polkorrektnek, és nevükön nevezték a dolgokat. A magzatvédők a kétezres évek közepétől egyre hangosabban a fogantatás pillanatától tiszteletet érdemlő élet védelme mellett törtek lándzsát, és akcióikkal pártállástól függetlenül mindenkit gondolkodásra késztettek. Kopp Mária orvos, pszichológus, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének akkori tudományos igazgatóhelyettese életre hívta a Három Királyfi, Három Királylány mozgalmat, amelyből 2009-re kinőtt a Népesedési Kerekasztal. A Kerekasztalnál helyet foglaló tudósok – pszichológusok, szociológusok, demográfusok –, valamint a családszervezetek és családvédő mozgalmak képviselői nem tűztek maguk elé kisebb célt, mint hogy a kutatási eredményekre alapozva megfogalmazzák, mit tehetünk, hogy megállítsuk a végzetes demográfiai folyamatokat. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének demográfusai Pongrácz Tiborné akkori igazgató vezetésével szintén speciális munkacsoportot alakítottak, a nemzetközi tapasztalatok összegzését és ajánlások megfogalmazását tekintették feladatuknak.

A sokféle adat, ismeret és tapasztalat mind egy irányba mutatott.

Kiderült, ami ma már közhelyszámba megy, hogy mi, magyarok a leginkább családbarátnak számító népek közé tartozunk az unióban. Az is egyértelmű lett, hogy a fiatalok elsöprő többsége legalább három gyermekre vágyik, noha szintén a többség már az első gyermek megszületését is addig halogatja, míg a harmadik baba már a biológiai korlátok miatt is csak ábránd marad. A statisztikai adatok azt mutatták, hogy a tízes évek elejére nemcsak a szülési kedv, de a házasodási hajlandóság is mélypontra süllyedt. Sőt az új nemzedékeken belül lassan ötven százalék fölé kúszott azoknak a nőknek az aránya, akik valószínűleg életükben egyszer sem kötnek házasságot. Márpedig minden ellenkező híresztelés és a válások magas száma ellenére a harmadik gyerekek leggyakrabban a stabilnak és biztonságosnak tekintett házassági kötelékek közepette születnek meg.


Nehezítette a helyzetet, hogy a demográfiai adatok által felrajzolt diagram határozottan U alakot mutatott és mutat Magyarországon. A gyermekvállalási hajlandóság imponálóan erős a legszegényebbek, főként a cigány lakosság körében és a stabilan jó anyagi helyzetben élő, magas képzettségű, de szerény lélekszámú felső középosztály köreiben. A rendszerváltozás terheinek nagy részét cipelő, a lecsúszás rémével, a családok széthullásának következményeivel lassan negyedszázada viaskodó középosztály tagjai hajlamosak leginkább a gyermektelenségre vagy az egykézésre. Lélekszám-arányosan e népes társadalmi csoportban születik a legkevesebb gyerek.

 

Lap szám