Teret a természetnek

 

Hogyan tehetjük zöldebbé épített környezetünket?

Divatos vagy tudatos? Múló hóbort vagy bölcs előrelátás jellemzi azt, aki újonnan épülő házát zöldtetővel fedi be, hovatovább zöldfallal burkolja? Milyen előnyei és hátrányai vannak ennek a nem is annyira mai technológiának, amely az elmúlt néhány évtizedben újra reneszánszát éli, és a kortárs építészetnek nemcsak látványos, de hasznos eszközévé is vált? Ennek jártunk utána.

A zöldtető   nem a modern kor találmánya, több ezer éves múltra tekint vissza. Gondoljunk csak az ókori világ hét csodájának egyikére, Szemirámisz függőkertjére, mely a görög geográfus, Sztrabón leírása szerint: „boltozatos teraszokból áll egymás felé emelkedve, és a pillérek kocka alakban pihennek. Ezeket a lyukakat feltöltötték földdel, így a fák képesek voltak a lehető legmagasabbra megnőni. A pillérek, boltozatok és a teraszok égetett téglából és aszfaltból készültek.” A lépcsőzetesen emelkedő teraszokra a legenda szerint rózsát, gránátalmát, fügét, mandulát, diót és vízililiomot ültettek, mindezt öntözőrend­szerrel látták el valamikor a Kr. e. 600 környékén, a sivatag közepén.
 

A technológia az évek, évezredek alatt rengeteget változott, előbb Izlandon és Norvégiában váltak mindennapossá a fűtetők és a zöldteraszok, kihasználva a gyep- és tőzegtégla szigetelő tulajdonságát, majd az 1960–70-es években Németországban építettek modern értelemben vett zöldtetős épületet.
 

– Ma, a klímaváltozás küszöbén, amikor az emberek egyre nagyobb hányada zsúfolódik össze a nagyvárosokban, így azok egyre szennyezettebbek, ráadásul víz­elvezetési problémák vannak, a zöldtetők, a zöldfalak vagy a zöldhomlokzatok építése semmiképpen sem tekinthető hóbortnak, sőt kizárólag esztétikai minőségnek sem – mondja Dezsényi Péter, az 1998-ban alakult Zöldtetőépítők Országos Szövetségének elnöke. Holland statisztikával igazolja, hogy a zöld infrastruktúrába befektetett minden egyes euró közvetlen és közvetett módon hat eurót termel, amiből következik, hogy egy gazdag zöldfelülettel rendelkező település előnyt élvez a befektetőkért folytatott harcban, nagyobbak az adóbevételei, így magasabbak az ingatlanárai is. – A zöldtetők és a zöldfalak mindemellett jól szigetelnek, télen hűtik, nyáron fűtik az épületet, nagyon sok vizet képesek raktározni, lassítják a csapadék lefolyását, tehermentesítve ezzel a csatornarendszert, és nem utolsósorban kiszűrik és megkötik a levegőben lévő szennyező anyagokat, csökkentik a zajterhelést, táplálékot és élőhelyet nyújtanak számos állatnak.

Még egy megdöbbentő szám­adat: Bécsben, az MA48, azaz a hulladék­kezelő vállalat 2010-ben épített irodaházának nyolcszáz négyzet­mé­teres zöldfala hetvenkilenc, naponta nyolc órát üzemelő, háromezer wattos klímaberendezést képes helyettesíteni. Nem véletlen tehát, hogy Nyugat-Európa számos országában óriási támogatást adnak a zöldtetők és zöldfalak építtetőinek, Franciaországban pedig 2018-tól kötelezővé teszik minden újonnan épült kereskedelmi épületre a zöldtető építését vagy a napelemek telepítését. A pozitív szabályozásoknak köszönhetően Európában ma közel kétszázmillió négyzetméternyi zöldtető van, csaknem fele Németországban.
 

Magyarország ebből a szempontból még lemaradásban van, ugyanakkor az Országos Településrendezési és Építési Követelmények (OTÉK) módosítása, mely szerint a vastagságtól függően a zöldtető is beleszámít az építési telekre előírt kötelező zöldfelület mértékébe, óriási lökést adott a piacnak. Ráadásul a pozitív szabályozás következtében a hazánkban épült csaknem kétmillió négyzetméternyi zöldtető többsége, szemben a nemzetközi trenddel intenzív, azaz parkszerű kialakítású, a hagyományos kertfunkciók teljes arzenáljával. A házikertekkel összehasonlítva nagy különbség ugyanakkor, hogy ennek a talaja soha nem termőföld, hanem olyan speciális termőközeg, amelyet a szakirodalom és a szakma szubsztrátnak nevez.

Lap szám