Kell a víz


A klímaváltozás már nem a jövő, hanem a jelen kihívása. Az időjárási szélsőségek egyre gyakoribb kilengései drámai erővel figyelmeztetnek erőforrásaink takarékos és gondos megóvása iránti felelősségünkre. Hazánk vízpolitikai kitettsége jelentős, ezért nem mindegy, miként bánunk a rendelkezésre álló vízzel. A jövő vízgazdálkodásának érdemes alkalmaznia a mára feledésbe merült régi, bevált megoldásokat.

"A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége."


Európa vizes élőhelyeinek kétharmada, világszerte pedig nyolcvanhét százaléka elpusztult az emberi tevékenység nyomán – derül ki a Természetvédelmi Világalap (World Wide Found of Nature, WWF) adataiból. A megdöbbentő hír a kétévente, bevett módszertan alapján, statisztikai adatokra alapozva elkészített Élő Bolygó Jelentés idei kiadásában látott napvilágot.
 

Meg kell tartani a vizet
– A vizes élőhelyek ilyen mértékű csökkenése mögött jórészt tudatos emberi tevékenység áll, főleg az ilyen területek lecsapolása. Ezelőtt százötven-kétszáz évvel Magyarország mintegy negyven százaléka volt vizes élőhely. Az ország jelentős hányada sík terület, a hegyekből érkező folyók itt terülnek szét, bár a hagyományos tavaszi, illetve nyár eleji áradások ritmusa a klímaváltozással összefüggésben változóban van – mondja a WWF Magyarország vizes­élőhely-védelmi programjának szakértője. Siposs Viktória hozzáteszi, hogy a vizes élőhelyek megszűnése, megszüntetése mögött történelmi távlatban a mezőgazdasági célú területnyerés szándéka húzódik meg, illetve az a szemlélet, mely szerint a víz veszélyes az emberre. Ez viszont azt eredményezi, hogy aszályos időszakokban nem áll rendelkezésre.

– Ma nem megtartjuk, hanem a bevett árvízvédelmi és egyéb mérnöki beavatkozásokkal minél gyorsabban továbbküldjük a mederbe és a hullámtérbe érkező víztömegeket – mutat rá a WWF szakérője az ellentmondásra.

A globális természetvédelmi szervezet szakmai programjának javaslata szerint hasznosabb és anyagilag is kedvezőbb megoldás volna, ha az érkező vizet az erre alkalmas természetes mélyületekbe vezetnénk és ott tárolnánk, ahogy az a régi időkben történt.

– A Budapesti Műszaki Egyetemen készült egy tanulmány, amely a Tisza mentén megvizsgálta a lehetőségeket. Ebből az derül ki, hogy a kritikus árhullámokat biztonsággal kezelhetővé lehet tompítani, ha kihasználnánk a rendelkezésre álló domborzati adottságokat. Áradás esetén egy-másfél méteres víz borítaná ezeket a területeket, melyeket irányított, lassú árasztással lehetne elönteni. Ezzel ki lehetne küszöbölni a négy-öt méteres gátak közé szorított víz esetleges áttörésének veszélyeit. És ha ezeket a vizesélőhelyeket hálózatba, rendszerbe szervezzük, az ár egyrészt biztonságosan kezelhető, másrészt az így megtartott víz kiszámíthatóan és biztonságosan szolgálja a gazdálkodást, vagyis jövedelemtermelő képessége is van – mondja Siposs Viktória.
 

Sok víz, kevés haszon
Változásra van tehát szükség a vízgazdálkodásban. Magyarország szerencsére ma is gazdag természetes vizekben, hiszen a Duna nyolcszázezer négyzetkilométeres vízgyűjtőjének egyik központja. Ez önmagában is fontos tény. Emellett hazánk területére évente hozzávetőlegesen több mint százmilliárd köbméter felszíni víz érkezik. Probléma, hogy a magyar állam nem, vagy csak alig tudja befolyásolni azt, hogy milyen folyamatok zajlanak e vizek felső folyásánál. Ez azért is kockázati tényező, mert Magyarország jelenlegi területének több mint nyolcvan százaléka sík vidék, a hegységekből ide lefutó vizek lelassulnak, feltorlódnak. Márpedig hazánk területének negyede az árvízszint alatt fekszik, vagyis fenyegetett ebből a szempontból. Olyannyira, hogy a veszélyeztetett területek aránya egész Európában nálunk a legnagyobb. Elsőre ellentmondásnak tűnhet, de valójában logikus összefüggés, hogy az árvizek mellett az egyre gyakoribb aszály a legnagyobb kockázat az élelmiszer-termelésben. Nem mindig volt ez így, a mára kialakult helyzetnek számos oka van; erről a későbbiekben szólunk, de maradjunk még a hidrológiai adottságok áttekintésénél.

Hazánk területére évente átlagosan ötvenhat köbkilométer csapadék hull, derül ki a Kvassay Jenő Terv – Nemzeti Vízstratégia nevű dokumentumból. Ennek döntő többsége azonban elpárolog, a maradék egy része is a talaj mélyrétegeibe szivárog le. Összességében az egy főre jutó éves vízkészlet Magyarországon mintegy tizenkétezer köbméter, ami európai viszonylatban is kiemelkedően jelentős. Ugyanakkor az úgynevezett lefolyó, vagyis leegyszerűsítve hasznosuló vízkészlet mindössze hatszáz köbméter fejenként egy esztendőben, ami viszont a kritikus alsó határnak számító ezer köbméternél is kevesebb. Vagyis a felhasználható vízmennyiség kevesebb, mint amennyi ideális lenne. A területi eloszlás sem kedvező, vízkészleteink háromnegyedét a Duna és a Dráva adja, a Tisza vízgyűjtője mindössze a készlet negyedét teszi ki, noha folyók, patakok és csatornák alkotta vízhálózatunk hossza összesen mintegy kilencvenezer kilométer.
 

Ebből több mint kétezer kilométert tesznek ki a folyók, melyek közép- és árvízi hozamai adják a felszíni vízkészletet – derül ki az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól (OVF) a Magyar Krónika érdeklődésére írásban küldött, Somlyódi Balázs főigazgató jegyezte adatsorból, melyből azt is megtudtuk, hogy a magyar állam az eddig említetteken kívül körülbelül ezer kilométernyi állandó vagy időszakos kisvízfolyást, csatornát kezel. Emellett hazánkban hétszázmillió köbméter felszín alatti vizet termelnek ki évente, ez a mennyiség nem veszélyezteti a vízkészlet megújulását.

A Kvassay Terv adataiból is az kiolvasható, hogy a felszín alatti ivóvízkészletek biztosítottak, mivel hazánk területének nagyobb részét jó víztartó képességű üledék borítja. Jelenleg több mint ezerhétszáz ilyen ivóvízbázis szerepel a nyilvántartásban, ezek közül ezerhatszáz üzemel. Ezek némelyike azonban az egészségügyi határértéket meghaladó mennyiségben tartalmaz káros anyagokat, ezért kiemelt fontosságú a víztisztítás.
 

A Belügyminisztérium felügyelete alá tartozó OVF összegzése azt rögzíti, hogy hazánk területére másodpercenként háromezer­-hatszáz köbméter vízhozam érkezik, ugyanakkor csupán száznyolcvan köbméter keletkezik itt. Hazánk – hogy úgy mondjuk – importőre a természetes vízmennyiségnek. Ez eleve sérülékennyé teszi a rendszert, és ehhez jönnek még az egyre gyakoribb kilengések.

 

Lap szám