Sanghaj magyar építésze

Hazánkban még mindig kevesen ismerik Hudec László nevét, pedig Kínában egyetlen külföldiként a kilencvenkilenc szimbolikus alakként tisztelt sanghaji alkotó közé választották. Több mint száz, a 20. század első felében tervezett épülete örökre megváltoztatta a rohamtempóban modernizálódó Sanghaj városképét.

2017 szeptemberében Magyarország Sanghaji Főkonzulátusa életműösszegző fotóalbumot jelentetett meg róla.

Hudec László 1893-ban született Besztercebányán. Édesapja, Hugyecz György, maga is híres építőmester lévén tudatosan terelte fiát az építészet felé. László, aki iskolai szünetekben apja vállalkozásában segédkezett, gimnazistaként már kőműves, kőfaragó és ács szakvizsgát is tett. Nyilvánvaló volt, hogy a tehetséges fiatalember végül az építészeti hivatást választja.

A budapesti Királyi Magyar József Műegyetemen többek között Hauszmann Aladártól, Schulek Frigyestől és Petz Samutól tanulta a mesterséget.
Származásáról ő maga így írt: „Hogy vajon magyar vagy tót vagyok, én nem tudom, nem is keresem, magamat széjjel nem vághatom, mint szétvágták hazámat, mindig az maradok, ami voltam. Nem kérdezte senki tőlem a régi szentistváni Magyarországon, hogy vajon tót vagyok-e vagy magyar? Szerettem mindkettőt, hiszen anyám magyar, apám tót származású volt, és én is mind a kettő voltam.”

Csejdy Virág, a Hudec Kulturális Alapítvány elnök-kurátora arról számol be, hogy annak a kiterjedt családi levelezésnek köszönhetően, amelyet az építész Európában élő családtagjaival folytatott, a leszármazottaknak sikerült pontosan feltérképezni Hudec László élettörténetét.

– Oldalági rokon vagyok, Hudec László és a dédnagyanyám testvérek voltak – meséli Csejdy Virág. – Több száz levelet és dokumentumot dolgoztunk fel, amelyek hitelesen számolnak be az életműről. Hudec László határozott, jól alkalmazkodó, alapvetően puritán, mélyen vallásos ember volt. Kiváló szakemberként és üzletemberként egyaránt meg tudott felelni a kor elvárásinak. A Hudec nevet nagyapja után Kínába érkezésekor vette fel, mert úgy vélte, hogy az eredetileg anyakönyvezett neve a Hugyecz a kiejtés miatt nehezebben lesz elfogadható Sanghajban.
 

A Monarchiában szép karrier várt a jól képzett, friss diplomás fiatalemberre, de a sors közbeszólt. Kitört az első világháború, Hudec Lászlót besorozták katonának. Miután az orosz fronton fogságba esett, 1917-ben Szibériába hurcolták, ahol lábsérülést szenvedett, és felkerült a dán vöröskeresztes hadirokkant-vonatra. A polgárháborús harcok miatt azonban a vonat elakadt, és Hudec kénytelen volt keletre menekülni. Kalandos úton, hamis útlevéllel 1918 őszén érkezett meg Sanghajba, ahol rövid idő múlva már rajzolóként dolgozott.

Eredetileg az volt a terve, hogy hazatér a szülővárosába, de az új Csehszlovákiából családtagjai közül többen is Budapestre települtek át. Édesapja váratlan halála után ugyan még sikerült hazautaznia Besztercebányára, de a háború következményeit látva végül a sanghaji letelepedés mellett döntött. Kezdetben az amerikai Rowling A. Curry cég alkalmazottja volt, de 1925-ben már saját építészeti irodáját vezette. Felesége, a dúsgazdag német-angol Gisela Meyer befolyásos családja révén igen tehetős megrendelői kör ismerhette meg a munkáit.

Lap szám