Egyensúly-teremtés

A gazdaságot ma a legtöbben egy gépként képzelik el, melynek egyértelműen azonosítható alkatrészei vannak, közöttük matematikailag leírható kapcsolatokat találunk. A gépet mi hoztuk létre, tökéletesen ismerjük működését, az egész pedig csupán a részek jól elrendezett halmaza. Bármely alkatrész kicserélhető, így az egész rendszer tervezőasztalról modernizálható. A gép tőlünk függ, mi működtetjük. Egy ilyen rendszer állandóan egyensúlyban van: nincs felesleges alkatrész.

 

Ám itt az ide­je, hogy a gazdaságról Eric Liu amerikai közgazdász hasonlatával élve kertként gondolkodjunk. Ennek nem mi vagyunk a teremtői, csupán a részei. Sosem ismerhetjük meg teljes egészében, és nem mindig tudjuk, hogyan működik. Viszont megfelelő irányba tudjuk terelni: azzal, hogy gondozzuk, figyeljük és metsszük, megelőzve, hogy a rendszerben egy invazív faj felborítsa az egyensúlyt. Szakítva a technokratikus, társadalmi mérnöki felfogással ezért szól új könyvem (Egyensúlyteremtés – a gazdaságpolitika missziója) az egyensúlyteremtés művészetéről.

Mert bár a jó (köz)gazdának nagyon sokat kell tanulnia, az egyensúly fenntartása és a kert gondozása mégiscsak művészet marad.
A kilencvenes és kétezres években a neoklasszikus közgazdaságtan – hatalmi-gazdasági érdekektől támogatva – felborította az elméletek közötti egyensúlyt, emiatt a gazdasági ökoszisztéma egyensúlya is teljesen felborult. Természetes jelenség, hogy bármely történelmi kor domináns hatalmi csoportjai olyan értelmezési keretet alakítanak ki, amelyben a saját érdekeik érvényesülnek, de ez csak addig legitim, amíg abban széles társadalmi rétegek is megtalálják a számításaikat.

Az elméletek egyensúlytalanságának, vagyis az értelmezési keret torzulásának, a tőke és a munka, valamint a hazai és a külföldi tőke közötti egyensúlytalanságok kialakulásának egyenes következménye volt, hogy egymillió magyar ember került ki a munkapiacról, a gazdaságot pedig csak újabb és újabb eladósodási hullámok tudták ideiglenesen hajtani. Két fő terület van, ahol a gazdasági ökoszisztémánk egyensúlytalanságát a 2010 utáni magyar gazdaságpolitika felismerte.

 

Tőke és munka egyensúlya
A jelenkor elsődleges gazdasági problémája, hogy a bérhányad, azaz a munkájukból élők nemzeti jövedelemből való részesedése a nyolcvanas évektől jelentősen csökkent.

Lap szám