Freskók és templomok

Velemér, Bántornya, Mártonhely, Fölöstöm és Nagytótlak. Templomok és freskók. Ami összeköti őket, Aquila János, az 1300-as évek végén élő és alkotó freskófestő, akinek műveit Olasz Ferenc fotográfus részletesen feldolgozta, és Aquila címmel kötetbe rendezte. Ennek köszönhetően tehetünk most mi is képzeletbeli sétát a 14. századi Magyar Királyság ezen templomaiban.

 

Aquila Jánosnak nemcsak munkássága és élettörténete, de neve is szinte teljesen elhalványult a nagyközönség előtt. Ehhez nagyban hozzájárult, hogy igazi nevét sem sikerült megfejteni, hiszen a „Johannes Aquila” nevet a középkorban a művészi státusz, főként az egyházművészek, elsősorban is a miniatüristák és a kódexmásolók jelképes megjelölésére használták, mert védőszentjüknek Szent János apostolt tekintették, akinek ikonográfiai jelképe a sas, latinul aquila volt.

 

Okleveles forrásunk sem maradt a festő után, csupán annyit tudunk róla, amennyit a templomok falára festett freskóival és önarcképeivel elárult magáról. A művészi önarcképek egyébként ebben a korban nemcsak a magyar, de az európai művészettörténetben is ritkaságnak számítottak. Az 1300-as évek közepéről Aquila Jánosé mellett talán csak a prágai Szent Vitus-székesegyház építőjének, Peter Parlernek ismerjük kőből faragott arcképét.

– A veleméri Szentháromság-temp­lom szentélyének északi falán férfiú térdel imazsámolyon, feje födetlen, haja kissé homlokára van fésülve, bajuszt és szakállt visel – vázolja Olasz Ferenc a veleméri templom falára festett Aquila-portrét. – Telt arca és kerek fejformája megfestett szentjeihez hasonló. Átszellemült tekintettel néz előre. Imádságra összetett kezei között feliratszalagot tart, amelyen ma már csak az „ane Aquila pictore” szavak olvashatók. A férfiú – alapjelentésben – a bibliai bölcs Salamon király, aki templomot épített, és annak felszentelésén „mindkét térdével a földön térdelve” és „karjait fölemelve” mondott imát. Itt is kezében van imádsága a feliratszalagon.

 

E Salamon-kép egyúttal a veleméri templom mesterének arcképe is. Bizonyság emellett a feliraton szereplő imádság szövege, valamint a térdek előtt lévő háromszögű művészcímer. Aquila középkori falképeit csupán a 19. század közepe óta ismeri a művészettörténet, Gózon Imre szentgyörgyvölgyi református kántortanító felfedezéseinek köszönhetően, aki nagy szorgalommal kutatta a környék történetét. Ő hívta fel a kor egyik legkiemelkedőbb régész-művészettörténészének, a műemlékvédelem egyik első hazai kezdeményezőjének, Rómer Flórisnak a figyelmét a többi között a veleméri templom értékes freskóira.

 

Lap szám