Így hódította meg a gulyás New Yorkot



A századforduló Amerikája a self-made man kora volt. Magyarok is szép számban vándoroltak ki a tengerentúlra az amerikai álom igézetében, s hogy mire vihették, jól mutatja a Little Hungary étterem sikertörténete, ahová többek között Theodore Roosevelt elnök is ellátogatott.

Időnként feltűnik a magyar sajtóban a hír, hogy Amerika imádja a magyar lángost és a magyar vendéglátóst is, aki elhozta neki a távoli Közép-Európa ízét. A történet főszereplője általában egy irodai munkába belefáradt, ám vállalkozó kedvű kisember, aki a tengerentúlon találja meg a hivatását. A sztori természetesen kürtőskaláccsal is működik.

Az Egyesült Államok a mai napig előszeretettel tünteti fel magát a lehetőségek hazájaként, de a 19–20. században sokkal inkább rászolgált erre a címre. Az Európából ideérkezők számára kétesélyes volt ez a szabadság, hozhatott sikert és teljes csődöt is, mégis sokan vállalták a kockázatot.

Ebben az időszakban Amerika valóban olvasztótégelyként működött, a 19. század második felétől az első világháborúig a bevándorlók száma megnégyszereződött. Első hullámban Nyugat- és Észak-Európából özönlöttek, majd az 1880-as évektől kezdve a közép-, a századforduló után pedig a kelet- és dél-európai népek is egyre nagyobb számban jelentek meg a bábeli zűrzavarban. A 20. század első évtizedében az Egyesült Államokba érkező több mint tízmillió ember jelentős többsége Olaszországból, az Orosz Birodalomból és az Osztrák–Magyar Monarchia területéről vándorolt ki.

Az Ellis-szigeten partot érő emigránsok nyelvtudás hiányában gyakran támaszkodtak előttük érkezett honfitársaikra. A magyaroknak biztos pont lehetett a Little Hungary, a New York-i étterem, amely jóval a lángos ismertté válása előtt felhelyezte Magyarországot az amerikaiak gasztronómiai térképére.

NÉHÁNY HÁZNYI MAGYARORSZÁG
Egy Koronyi Simon nevű magyar zsidó alapította a Little Hungaryt, amely a kezdetekben vendégházként is működött, főként Magyarországról érkező zsidóknak. Népszerűségét a magyaros ételeknek, azon belül is – nem meglepő módon – a gulyásnak köszönhette. Koronyi a feleségével együtt működtette a napról napra népszerűbb vendéglátóhelyet, amelynek a híre egészen a Broadwayig eljutott. Hamarosan elegáns üzletemberek is megjelentek, és ők is nagy örömmel fogyasztották a 25 centes vacsorát.

Az egyre felkapottabb hely üzemeltetését később Koronyi két fia vette át, ők modernizálták a kis családi vállalkozást: étlapot vezettek be, pincéreket vettek fel, és végül nagyobb épületbe költöztették, a közeli Houston Streetre. A megújult étterem megőrizte magyaros jellegét, de már sokkal divatosabb, magasabb igényeket kielégítő stílusban. A falakat magyar életképek és magyar nyelvű idézetek díszítették. A magyaros ételek mellett a cigányzene és a csárdás is része volt a Little Hungary-élménynek. Ekkortájt történhetett tulajdonosváltás is, hiszen a későbbiekben már Max Schwartz neve szerepel a hirdetésekben.

Néhány háztömbbel északabbra az étteremtől húzódott New York magyarok által lakott része, egy kis magyar negyed. Majd minden házon ott állt a felirat: sör, bor vagy pálinka eladó, és a cimbalom hangja kihallatszott az utcára. Ez a terület nem volt nagy kiterjedésű, néhány éttermet és házat, egy utcaszakaszt jelenthetett csupán.

„AZ AMERIKAISÁG A LÉLEK LEGMÉLYÉBŐL FAKAD”
A Little Hungary igazi sikerét Theodore Roosevelt elnök 1905-ös látogatása hozta meg. Egy évekkel korábbi ígéretét teljesítette, amikor a Hungarian Republican Club meghívásának eleget téve elnökké választása után is tiszteletét tette az East Side-on. Korábban rendőrbiztosként és New York kormányzójaként már járt az étteremben, de az ország vezetőjeként sokkal jelentősebb volt a gesztus.

Az eseményről természetesen részletesen beszámolt a sajtó. A The Sun leírása szerint négyszáz rendőr, ötven titkosszolgálati alkalmazott és civil ruhás nyomozók hada nyüzsgött mindenfelé. Pontban hat órakor lezárták az étterem környékét, a tömeg csak a rendőrsorfalon kívülről figyelhette, ahogyan a díszvendég fél nyolckor megérkezik, és bemegy az épületbe. William McKinley elnök 1901-es meggyilkolása óta a hatóságok fokozottan figyeltek a mindenkori elnök biztonságára, ez magyarázza a rendkívüli elővigyázatosságot. Még a szemben lévő házakat is ki akarták üríteni, de erről végül letettek.

A cikk Yiddish and Hungarian East Side-ként utal a területre, amiből kiderül, hogy az itt élő magyarok jelentős része zsidó származású lehetett. Emellett a cikk írója több magyar üzletről is említést tesz – a korabeli sajtóban közkedvelt – apró történetek révén. A sarkon egy ruhatisztító és -festő üzem volt, amelynek az ablakából három magyar lány odacsábítgatta a fiatalabb rendőröket. Rövid csevegés után behívták őket, azok pedig nagy örömmel léptek a bejárathoz, és próbáltak bemenni, de az ajtót zárva találták. A három lány többször is megismételte ezt a mutatványt az újonnan érkező rendőrökkel, derültséget keltve a bámészkodók körében.

A New-York Tribune a vacsorán elhangzottakról is részletesen beszámolt. Nem sokkal az első fogás felszolgálása után felolvasták Kossuth Ferenc és pártja üdvözletét Magyarországról, majd Apponyi Albert levele következett. Ezek után hangzott el az elnöki beszéd, amelyből kiderül, hogy Roosevelt még a Koronyi által üzemeltetett Little Hungaryben járhatott először. A helyet úgy ajánlották neki, mint ahol „rettenetesen jót ehet”, és „rettenetesen jó zenét hallgathat”. Majd kiemelte: „Nem hiszem, hogy találnánk ennél amerikaibb összejövetelt, mert az amerikaiság nem a születésből, a származásból vagy a hitvallásból, hanem az ember lelkének legmélyéből fakad.” A magasztos gondolatok közlése mellett természetesen a menüről sem feledkeztek meg, amelyből nem hiányozhattak a magyaros ízek. Többek között „paprika chicken”, tarhonya, csigaleves, káposztás rétes és a „sorbet à la Kossuth” is része volt a választéknak, ha pedig megszomjaztak a vendégek, akkor kőbányai sörrel vagy tokaji borral fokozhatták az élményt.

Az elnöki látogatás óriási sikert hozott, a Little Hungary olyan márkanévvé vált, amelyet megérte hamisítani. Erről árulkodik egy 1915-ös hirdetés is, amelyben hangsúlyozzák: az igazi Little Hungaryt az East Houston Street 255–263. szám alatt találják, nem költöztek el. Az étterem valóban maradt a helyén, de már nem sokáig, az 1920-as években bevezették a szesztilalmat, amely a Little Hungaryt is tönkretette. A körülötte kialakuló piciny magyar sziget pedig szép lassan elsüllyedt New York tengerében.

Szerző: Pap Lázár