Magyar múlt

Nápolyi magyarok nyomában

„Óh, boldog Magyarország!
Csak ne hagyja magát félrevezetni már…”
(Dante: Isteni színjáték, Paradicsom, XIX. ének, Babits Mihály fordítása.)

 


Pálmafák, szűk, piszkos utcák, napsütés, eső, kavargó lepedők, koldusok, dudáló motorosok. Olcsó és jóízű pizza, rengeteg helyi édesség. A finomságokat tálcán egyensúlyozva viszik a pincérek az utcabeli árusoknak, mint az ókori Nápoly görög és római piacain. Mintha semmi sem változott volna azóta. Hacsak nem a kávézás szokása. A lungo, a hosszú kávé gyűszűnyi, ha cappuccino méretűt szeretnénk, akkor americanót kell kérni. A bor viszont ugyanolyan tüzes, mint régen, erős és robban belül, akár a vulkán, amelyen sok ezer éve élnek, és melynek lávája megtermékenyíti a földet a város körül.

Sanghaj magyar építésze

Hazánkban még mindig kevesen ismerik Hudec László nevét, pedig Kínában egyetlen külföldiként a kilencvenkilenc szimbolikus alakként tisztelt sanghaji alkotó közé választották. Több mint száz, a 20. század első felében tervezett épülete örökre megváltoztatta a rohamtempóban modernizálódó Sanghaj városképét.

A rajztoll humoristája


Festőművésznek készült Jankó János, de újságrajzoló lett belőle. Karikatúrákkal próbált pénzt keresni, hogy festészeti tanulmányokat folytasson, de rajzaival olyan sikereket ért el, hogy a legtöbb korabeli élclap őt akarta, így már alig jutott ideje a festészetre. Hol szelídebb, hol vitriolosabb karikatúrákban hagyta hátra az utókornak az 1800-as évek emlékezetes eseményeit, jellegzetes alakjait.