Tóth J. Attila

Kincsek a víz alatt

A víz alatti régészet kezdetei és a búvárkodás fejlődése, a múltról való gondolkodás átalakulása szorosan összekapcsolódnak. A görögországi Antikythéra szigeténél, illetve a tunéziai Mahdia előtt elsüllyedt ókori hajókhoz a 19-20. század fordulóján még nem régészek, hanem szivacshalászok merültek nehézbúvár-felszerelésben, a roncsokat a rajtuk megtalált ókori szobrok és más műkincsek miatt értékelték nagyra. E kor a régészetet elsősorban a történelmi forrásokat illusztráló, értékes, egyedi műkincseket a felszínre hozó szakterületként értékelte. Még nem gondolták, hogy a lelőhely az információk forrása, amelyhez rétegről rétegre, minden jelenséget dokumentálva kell feltárni, és hogy a leletek vizsgálata, összehasonlító elemzése olyan tudást nyújt, ami gyakran kiegészíti, sőt felülírja a történelmi forrásokat.