1994-ben egy svájci kisváros régiségpiacán kaptunk helyet, egy olasz büfés mellett, aki annyira hálás volt a neki játszott olasz slágerekért, hogy egész nap bőkezűen osztogatta a százfrankosokat. Velünk szemben egy gramofonosstand állt, oda jártam gyönyörködni, majd néhány nap után úgy döntöttem, hogy beteljesítem régi vágyamat, és veszek egy táskagramofont.
Miután hazajöttünk Magyarországra, egy ismerősöm megajándékozott egy szatyor gramofonlemezzel, amelyen magyar cigányzene szólt. Ekkor döntöttem el, hogy ha már a sors így hozta, a jövőben főleg háború előtti magyar cigányzenés és magyar nótás lemezeket fogok gyűjteni. Elkezdtem járni az ócskapiacokat, hirdetéseket adtam fel, rádiós műsorokba telefonáltam be, gyorsan elhadarva a számomat: 0620-93-92-397, a villamoson a helyemet átadva idős nénikkel elegyedtem szóba. Arra is hamar rájöttem, hogy a kórházi reumaosztályok várójában lehet a legtöbb ráérő idős emberrel beszélgetni; ilyenkor gyorsan a gramofonlemezekre tereltem a szót, hátha van egy-két elfeledett kincs a birtokukban. Ezeket a technikákat a mai napig alkalmazom, mellette járom az országot, most például éppen Salgótarjánba készülök egy kupac lemezért. Ilyenkor vagy szerencsém van, vagy nem, de mindenképpen megéri a fáradságot, hiszen az emberekkel való kapcsolat és a családi történeteik meghallgatása ma is éppen olyan fontos nekem, mint amikor a táncházas időkben Erdélyben jártam gyűjteni.
A gramofonlemez-gyűjteményem ma nagyjából tizenötezer darabból áll, persze sok dupla példánnyal. A törzsrész, a körülbelül háromezer magyar cigányzenés lemez valószínűleg a világ legnagyobb ilyen jellegű kollekciója. És ami nagyon fontos, a felvételek mindegyikét katalogizáltam és digitalizáltam is a legmodernebb lejátszótechnikák segítségével. A honlapomon megtalálható táblázatban az ember csak rákattint a leltári számra, és azonnal felcsendül a muzsika, sőt az eredeti lemezcímke képe is megtekinthető.
A magam módján folytatom a családi hagyományt, hiszen nagyapám, Medgyaszay István, a vasbeton-építőművészet hazai úttörője is szenvedélyes gyűjtő volt: Erdélybe, illetve Indiába járt kutatni a népi építészetet. Az utána maradt gazdag örökségnek a húgom a kezelője. Hozzá hasonlóan magam is adhatok valamit a jövő nemzedékeinek: ezek a felvételek világos bizonyítékai annak, hogy a sajnos még ma is gyakran lenézett cigányzene minden magyar ember közös kincse.