Hétszáz éves templom húzódik meg Terény egyik lankás utcájában. A szentélyét középkori freskómaradványok díszítik, amelyeket a gótikus üvegablakon beszűrődő fény világít meg. A hely igazi különlegességét mégsem a falakon érdemes keresni.
Kong a lélekharang a terényi templom tornyában. Aki ismeri a falu csöndjét megtörő hangokat, tudhatja: halottat búcsúztatnak. Sőt azt is kihallhatja, hogy helybéli férfi emlékére húzza egyenletesen a ritmust Szedlák Józsefné Ilonka. Ő az utolsók egyike az országban, aki nemcsak érti, de beszéli is a harangok nyelvét.
Mondhatni az anyanyelvével egy időben sajátította el. A hetvenhét éves palóc asszony harangozódinasztiába születve a templom árnyékában nőtt fel. Olyan természetes volt számára ez a szolgálat, hogy fel sem tette a kérdést, mégis miként talált családjára a feladat. Annyi bizonyos, hogy már 1870-ben a dédapja is harangszóval hívta a híveket a szentmisére, majd nagyapja, apja és anyja után mára ő lett az, aki elhunyt tiszteetére, mise vagy ünnepnap alkalmából kondít; pontos időre, tűzvészre, esetleg viharra figyelmezteti a falu népét.