„A siker titka András egyedülálló, abszurdba hajló humora, amit át tudtunk vinni a mozgóképre is, és az, hogy a hét főszereplő karaktere bárkinek ismerős lehet. Mert mindannyiunknak van egy olyan barátja, mint az elvarázsolt foltját kereső Zödön, egy olyan nagypapája, mint a folyton nosztalgiázó Bélabá, vagy egy olyan kislány ismerőse, mint az időnként hisztissé váló Pofánka, aki szeretne minél hamarabb nagyra nőni” – mondja a Dargay Attila-díjas Jurik Kristóf, aki 2016 óta rendezője nemcsak a rajzfilmsorozatnak, hanem a belőle készült, immár három egész estés mozinak (Egy kupac kufli; Mi újság, kuflik?; A kuflik és az Akármi) is. A kuflik népszerűségének szerinte még egy fontos összetevője van: a szereplők egyike sem mond ki soha direkt tanulságokat. Így például az új részek egyikében feltűnő világjáró vándorkaktusz sem, akinek nagyon megtetszik az elhagyatott rét. A kuflik elsőre nem nagyon értik, mit lehet ennyire csodálni egy olyan helyen, ahol soha semmi nem történik, az idegen szemével viszont az otthonuk újra érdekes és varázslatos helyszínné válik. Nyilván ebben is benne van az a gondolat, hogy az ember hajlamos a saját környezetét lebecsülni és folyton máshová vágyakozni, a kaktusz azonban teljesen egyszerűen megfogalmazza a lényeget: „vándorolni jó, de otthonra találni sem utolsó dolog”.
Jurik Kristóf az elmúlt évek alatt természetesen mindegyik kuflinak nagy rajongója lett, ám van egy titkos kedvence is. „Kezdetektől Tituszt bírtam a legjobban. Tetszik a határozottsága, ahogy nekimegy a dolgoknak, általában ő az, aki az eseményeket továbbhajtja, és viszi magával a csapatot. A külseje is szuper a háromszög alakú kis füleivel. Nekem abszolút ő tűnik a legkuflisabb kuflinak. De igazából mindenkit szeretek. És ahogy nyílik ez a világ, és jönnek az új karakterek, egyre több a szakmai kihívás is: hogyan tudjuk őket beleilleszteni a már ismert közegbe úgy, hogy ne homályosítsák el a hét főszereplőt, mégis markánsak, egyedülállók legyenek. Ebben nagy segítség Scherer Péter, aki egymaga szinkronizálja az összes figurát – zseniálisan.”