A tánc a szeretet nyelve

SZÖVEG: SZENTEI ANNA
FOTÓ: FÖLDHÁZI ÁRPÁD

Popova Aleszja Kossuth-díjas balettművész, a Magyar Állami Operaház első magántáncosa

Mit jelent a tánc egy olyan művésznek, aki huszonöt évet töltött a színpadon, Giselle-től Mária hercegnőn és Júlián át Makrancos Katáig a balettirodalom legizgalmasabb nőalakjait táncolta el?
A szeretetet. Ezt az érzést már kis korában átélheti a gyermek, akit foglalkoztat egy téma: minél jobban elmélyül benne, annál nagyobb boldogságot tapasztal majd, és örömet, amelyet a környezetére is képes visszasugározni. Nekem ezt jelentette a tánc. Győrben tanultam Markó Ivánnál, majd az Állami Balett Intézetbe kerültem, ahol Sebestény Katalin volt a mesterem, a példaképem, ahogyan a nagy művészek is, akikkel később együtt dolgozhattam az Operaházban: mások mellett Kun Zsuzsa, Seregi László, Dózsa Imre. Tőlük tanultam, hogy a balettművésznek – a klasszikus balett-technika tökéletes elsajátítása mellett – a színpadon az is feladata, hogy tükröt állítson az emberek elé, és továbbítsa a közönség felé a művészetben összesűrűsödő energiákat.

Ez miben nyilvánul meg?
Az életet működtető erőben, a szeretetben. Mindennek ez az alapja: a párkapcsolatnak, a családi létnek, a hivatásnak – hiszen ha szeretjük, amit csinálunk, azt minden nehézségével, szépségével együtt szeretjük. A tánc nem más, mint a mozdulatokban kifejeződő szeretetnyelv.

A balettművésznek nem csak technikai szempontból kell az előadáson tökéleteset mutatnia, a mozdulatok nyelvén érzelmekről is mesélnie kell…
Ezért is kell átfogó műveltség. A táncosnak ismernie kell a képzőművészetet, a klasszikus zenét, az irodalmat: az igaz értéket képviselő művészet olyan érzelmi gazdagságot ad, olyan esszenciális tudással vértez fel, amelyből bátran meríthet. Enélkül nincs hiteles alakítás. A romantika ismerete nélkül hogyan lehet eltáncolni Giselle-t? Shakespeare ismerete nélkül hogyan lehet Júlia vagy Makrancos Kata bőrébe bújni? A színpadon a táncos önmagát adja, semmit sem tud elrejteni. Nem véletlenül mondják, hogy a balettművész pőrén áll a közönség előtt: ha valakinek az alakításából hiányzik az érzelem, azt a közönség megérzi; hiába fantasztikus a technikai tudása, hiteltelenné válik.

Mi kellhet még az élet teljességének megéléséhez?
Hiszek abban, hogy az életünket évszázadok óta keretbe foglaló értékek a fontosak: a keresztény hit, a család összetartó energiáit semmi sem helyettesítheti. Azon értékeket, amelyek az embert felelősséget vállaló, szeretetteljes lénnyé teszik, a gyereknek elsősorban a szüleitől kell megtanulnia. Ha pedig a balett: a táncos a mesterétől sajátítja el a szakma iránti alázatot, ez már-már olyan, mint a szülő-gyermek viszony. Én azt tanultam Markó Ivántól, Sebestény Katalintól, hogy mikor a színpadra lépek, adni akarjak. A pályám során végig azt tapasztaltam, a nézők szomjazzák a színpadról áradó szeretetet. A művészet értelme az, hogy a fájdalmat, a szomorúságot feloldja, hogy a segítségével a néző ráeszméljen a saját problémáira, megoldást találjon. Az átélt katarzis felszabadít, és erre a mai világban – talán jobban, mint bármikor – hihetetlenül nagy szükségük van az embereknek.

Hasonló tartalmak

A világ nem olyan bonyolult

Csatlós Regina és párja tíz év pörgős budai élet után néhány esztendeje a pécselyi Hideg-hegyre, egy komfort nélküli jurtába költözött.

Otthon az időtlenségben

Gáspár János huszonegy év alatt több mint hetven vályogfalú házat épített fel. Az évezredes technológiát nem csupán alkalmazza, a mesterség alapjait tanítja is az érdeklődőknek.

Halaink apostola

A zamárdi Halas Karcsi büféje tulajdonosának, Csibrák Károlynak már-már küldetésévé vált a halfogyasztás népszerűsítése, és igyekszik megkedveltetni az édesvízi, lehetőleg magyar halakat.

Fenntartható hagyomány

„A természetes anyagoknak varázsuk van, és a kézzel készülő alkotásokba az ember belerakja a szívét-lelkét” – vallja Zsigmond Zsuzsa kéziszövő népi iparművész.

A hónap embere – Béres Sándor

Béres Sándor néprajzosból lett juhászra szép feladat vár: Böjte Csaba testvér gyerekeivel kell megszerettetnie azt az életformát, amelyet ő is él.

Utazni lassan

Az időt, a valódi, fizikai időt nem lehet felgyorsítani, és talán az életünk ritmusát sem lehet. Vagy ha mégis, nem nyerünk, hanem veszítünk vele.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése