Lólé Attila börtöncursillósként elítélteknek tart lelkigyakorlatokat, hajléktalan emberekért végez szolgálatot

A tevékeny szeretet erejével

Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Földházi Árpád

Hajléktalanoknak, elítélteknek segít, de korábban ön is volt a másik oldalon. Hogyan lehet kilépni a mélységből?

Tizenhat éves koromban kezdődött számomra a földi pokol, a drogokban kerestem menedéket. Nem törődtem a tetteim következményeivel, amikor elvesztettem az otthonomat, a pincébe húzódtam, mert csak az érdekelt, hogy legyen egy hely, ahol be tudom magam lőni. Utcai kéregetővé váltam, többször börtönbe kerültem. Egy szabadulásomat követően felvettek egyetemre, de elkezdeni már nem tudtam, mert visszaestem. Próbáltam változtatni, de minden elhatározás után visszakúszott a kábítószer az életembe. Újabb letöltendő várt rám, amikor egy délután teljes kilátástalanságban, önmagamtól megundorodva feküdtem az aluljáróban. A Szent Egyed közösség két fiatal tagja, Anita és Bálint odahajolt hozzám. Hirtelen azt éltem át, hogy én még számíthatok valakinek. Biztatásukra bevonultam a börtönbe, és minden drogot letettem.

Mi tartotta meg, hogy ne essen vissza?

Az eleje nagyon nehéz volt. Anitától és Bálinttól kaptam egy imakártyát, amelyen az állt, hogy „Krisztusom, bízom benned”. Ebbe kapaszkodtam, és imádkoztam. Félrehúzódtam a többiektől, naplót írtam, beindult a belső, önismereti munka. A Jóisten nyitottá tette a szívemet arra, hogy felismerjem azokat az embereket, akik segítenek, és segített abban is, hogy elfogadjam a szeretetüket. Börtöncursillósok, bencés atyák, Anita és Bálint – az ő szeretetükön keresztül alakított tovább. Minden egyes nap emlékeztettem magam, hogy ígéretet tettem, és nem engedtem, hogy a kábítószer utáni vágy belegyökerezzen az elmémbe. Nem tudtam, hogy mi lesz a szabadulásom után, de azt igen, hogy a Jóisten meg fog tartani.

Merre vezetett tovább az útja?

A börtön kapujában Iván testvér várt. Pannonhalmára költöztem albérletbe. A magiszterem azt mondta, ne döntsek még a szerzetesi élet mellett, hagyjam nyitva a lehetőséget a szentségi házasság felé is. Három évig őrlődtem, hogy megtudjam, mire hívott el a Jóisten. Közben kitanultam és megszerettem az asztalosszakmát. A munkán keresztül is igyekszem értéket képviselni, cigányként így bontom le az előítéleteket. Sokáig azt hittem, a Jóisten jelöli ki számomra az utat, de rájöttem, a saját döntéseinket áldja meg. Képessé tesz a boldogságra, az emberi kapcsolatok megbecsülésére. Találkoztam egy régi barátommal, Ágival, és egymásba szerettünk. Nagyon jó érzés, hogy összetartozunk, együtt imádkozunk, hajléktalanszolgálatot végzünk.

Börtöncursillósként hogyan segít az elítélteknek?

Az első lelkigyakorlaton ahogy leültem a fiúk közé, és beszélgetni kezdtünk, éreztem, hogy a Jóisten hívott meg erre a feladatra. Engem is a tevékeny szereteten keresztül szólított meg, a neki tett ígéretemet tartom be, amikor tanúságot teszek, és vállalom önmagam. Azzal tudok hatni, amivé formálom magam – ebben rejlik a felelősségem. Mindaz a szeretetet és odaadás, amivel az elítéltekért és a hajléktalanokért szolgálhatok, engem is táplál. Szeretem az embereket, és megszerettem önmagamat is. Nagyon szeretek élni.



 
További cikkek
Műhely Zenei körtúra a Kis-Szamos völgyében

Bonchida Kolozsvártól északkeletre, Szamosújvártól délre található, olyan úgyszintén legendás falvak szomszédságában, mint a táncházmozgalom ihletőjének tekinthető Szék és Wass Albert szülőfaluja, Válaszút.

A hely szelleme Emberlelkű könyvesbolt

„A könyves” – így emlegetik Bakó Annamáriát a helybéliek. A Litea könyvesbolt vezetője hozzátartozik a budai Vár életéhez, a Vár pedig az itt eltöltött csaknem fél évszázad alatt az ő lényének is része lett. 

Anziksz BELSŐ TÁJAK - DAMJANICH

A széles, platánok és hársak szegélyezte utca, ahol élek, a budapesti Damjanich utca, ezen indulok fölfedezni azt, amit már ismerek.

Hívószó Ahol az élet van

Zics Ildikó szociális testvér, hivatásgondozó arra biztatja a szerzetesjelölteket, hogy bátran nézzenek szembe azzal, ami bennük van: a vágyakkal, a félelmekkel és a nehézségekkel. „Lemondásból nincs hivatás” – mondja derűsen.

Műhely Mándy szabadsága

Az a Budapest, az a városi élet, amit Mándy ábrázolt, különös, frusztráló nosztalgiát kelt bennünk. Olyasféle szabadság hívogat nála, amit ma elérhetetlennek tudunk, ami tökéletesen idegen tőlünk – mégis sóvárgunk utána.

Hívószó A szolgálat szinonimája a hivatás

Számomra a szolgálat szinonimája a hivatás. Hivatásként pedig azt csinálom, amit a csendekben feladatként meghallok. Az utóbbi időszak mindnyájunknak sok tekintetben más volt a megszokottnál, mégis számos új dolog kezdete is lehetett.