Amikor minden a helyére kerül

SZÖVEG: SZENTEI ANNA
FOTÓ: KAISER ÁKOS

Barta Ágnes színművész, a Nemzeti Színház társulatának tagja

Minek szeretne leginkább megfelelni, amikor esténként színpadra lép?

Hogy a legrosszabb napjaimon is teljes odaadással tudjak játszani, és képes legyek a lehető legtöbbet adni magamból a nézőknek. Vidnyánszky Attila a Kaposvári Egyetemen az osztályfőnököm volt, és mindig azt hallottuk tőle, úgy kell játszani, hogy minden este ül majd valaki a nézőtéren, aki először vagy utoljára van színházban. Nem lehet úgy felmenni a színpadra, hogy ma túl leszek rajta valahogy, majd holnap rendesen megcsinálom. Minden este száz százalékon kell teljesíteni – és még így is fennáll az esélye, hogy nem sikerül az este.

Ez a kulcs: adni a nézőnek?

Nagyon fontos dolog, és rám is igaz. Hozzátartozik a színészi léthez. Mégis inkább az marasztal a pályán, hogy képtelen vagyok megunni a színpadot, hiába játszom egy szerepet akár százszor egy évadban, nagyon változatosnak érzem ezt a munkát. Persze vannak pillanatok, mikor elbizonytalanodom, hullámvölgyeket élek meg. Nehéz ugyanis elfogadni, hogy a nehézségek, lemondások és küzdelmek mellett ez igazságtalan pálya.

Miért?

Számtalanszor szembesülök azzal a környezetemben – nem a saját bőrömön tapasztalom, én nagyon szerencsésnek érzem magam –, hogy nem feltétlenül a tehetség a legfontosabb: az érvényesüléshez éppen annyi szerencsére és munkára van szükség.

És mi az, ami elbizonytalanítja?

Legutóbb például az, mikor a tavaszi koronavírus-járvány elején egyik napról a másikra küldtek minket haza a színházból. Úgy éreztem, megkérdőjeleződik minden: mennyire van szükség rám, a munkámra, hasznos-e, amit végzek? Vagy amikor beteg lettem, elment a hangom, és másfél napos felkészülés után ugrott be a szerepemre egy kollégám: lelkiismeret-furdalásom volt attól, hogy mi lesz a darabbal, és megkönnyebbültem, hogy mégis megtartható az előadás, mert van egy kiváló beugró. Közben ott motoszkált bennem: valóban ilyen könnyen pótolható az ember? Az én játékom vajon mennyit ér? Mennyit tudok én hozzátenni az előadáshoz? A kétségeknél azonban mindig erősebb a szakma szeretete, a kollégáimé, a darabé, a szerepeimé – amikor pedig újra a színpadon állok, megnyugszom. Valahogy úgy, mint amikor minden a helyére kerül.

Ennyire fontos a közösség élménye?

Persze, hiszen függünk egymástól: a színész nem önállóan alkotó művész, inkább csapatjátékos. A Csíksomlyói passió című előadásban Máriát játszom, aki archaikus szereplője a történetnek, személye a mai világot és a krisztusi kort köti össze. Ahhoz, hogy működjön a darab, és Berettyán Nándi Krisztusként végig tudja járni az utat, szükség van Mária támogató jelenlétére is, ám ha kitakarnánk Mária szerepét, nem lenne kevesebb a passió. Nem egy-egy szerep lényeges, hanem együtt az összes: a jelenlétünk összeadódik, így lesz erős a darab hatása. A színésznek meg kell éreznie, mikor kell a hátán vinnie az előadást, és mikor kell csupán támogatón jelen lennie a színpadon – ez egyfajta szolgálat is. Számomra éppen e csapatélménynek megtapasztalása a legszebb dolog a színészetben: akkor tudok a legjobban működni, mikor érzem, hogy hisznek bennem, és szeretnek.

Hasonló tartalmak

Magadat adtad

„Gömbölyödő pocakok kosárlabdái, elsőtől hatodikig, hó hull, eső susog, szél nyargal, hőség fülled, fogy a lélegzet, vizesedik a boka, nézd, hogy forgolódik, ökle, hegyes kis könyöke, dünnyögj, dúdolj neki…” – Lackfi János írása az anyaságról.

A megosztott remény

A daganatos és leukémiás gyerekek családját segítő Érintettek Egyesület elnöke, Borszékiné Cserháti Erika az erőforrássá lett múltról és a könnyes-mosolygós közösségről.

Megnyílni a várakozásra

Orbán-Horváth Éva mentálhigiénés szakember a gyermekre vágyó párok segítését tűzte ki egyik legfontosabb szakmai feladatának.

A jelenlét ereje

„Az egyik első róla őrzött képem, ahogyan a kicsiket tanítja, aztán persze meghatározó pillanat volt, amikor neki köszönhetően én is elkezdtem hegedülni” – meséli édesanyjáról Baráti Kristóf hegedűművész.

A hónap embere – Nagy Anna

2018-ban nyílt meg a Nagy Anna által megálmodott egyszülős központ, ahol a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák és édesapák egyszerre találnak támogatást és közösséget.

Mari története

Ha azokban az asszonyokban, anyákban, akik hordozták a viharokkal teli magyar történelmet, nem lett volna erő minden nehézség legyőzésére, legtöbbünk, akik ma élünk, akik ma magyarok vagyunk, nem születünk meg.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése