Amikor minden a helyére kerül

SZÖVEG: SZENTEI ANNA
FOTÓ: KAISER ÁKOS

Barta Ágnes színművész, a Nemzeti Színház társulatának tagja

Minek szeretne leginkább megfelelni, amikor esténként színpadra lép?

Hogy a legrosszabb napjaimon is teljes odaadással tudjak játszani, és képes legyek a lehető legtöbbet adni magamból a nézőknek. Vidnyánszky Attila a Kaposvári Egyetemen az osztályfőnököm volt, és mindig azt hallottuk tőle, úgy kell játszani, hogy minden este ül majd valaki a nézőtéren, aki először vagy utoljára van színházban. Nem lehet úgy felmenni a színpadra, hogy ma túl leszek rajta valahogy, majd holnap rendesen megcsinálom. Minden este száz százalékon kell teljesíteni – és még így is fennáll az esélye, hogy nem sikerül az este.

Ez a kulcs: adni a nézőnek?

Nagyon fontos dolog, és rám is igaz. Hozzátartozik a színészi léthez. Mégis inkább az marasztal a pályán, hogy képtelen vagyok megunni a színpadot, hiába játszom egy szerepet akár százszor egy évadban, nagyon változatosnak érzem ezt a munkát. Persze vannak pillanatok, mikor elbizonytalanodom, hullámvölgyeket élek meg. Nehéz ugyanis elfogadni, hogy a nehézségek, lemondások és küzdelmek mellett ez igazságtalan pálya.

Miért?

Számtalanszor szembesülök azzal a környezetemben – nem a saját bőrömön tapasztalom, én nagyon szerencsésnek érzem magam –, hogy nem feltétlenül a tehetség a legfontosabb: az érvényesüléshez éppen annyi szerencsére és munkára van szükség.

És mi az, ami elbizonytalanítja?

Legutóbb például az, mikor a tavaszi koronavírus-járvány elején egyik napról a másikra küldtek minket haza a színházból. Úgy éreztem, megkérdőjeleződik minden: mennyire van szükség rám, a munkámra, hasznos-e, amit végzek? Vagy amikor beteg lettem, elment a hangom, és másfél napos felkészülés után ugrott be a szerepemre egy kollégám: lelkiismeret-furdalásom volt attól, hogy mi lesz a darabbal, és megkönnyebbültem, hogy mégis megtartható az előadás, mert van egy kiváló beugró. Közben ott motoszkált bennem: valóban ilyen könnyen pótolható az ember? Az én játékom vajon mennyit ér? Mennyit tudok én hozzátenni az előadáshoz? A kétségeknél azonban mindig erősebb a szakma szeretete, a kollégáimé, a darabé, a szerepeimé – amikor pedig újra a színpadon állok, megnyugszom. Valahogy úgy, mint amikor minden a helyére kerül.

Ennyire fontos a közösség élménye?

Persze, hiszen függünk egymástól: a színész nem önállóan alkotó művész, inkább csapatjátékos. A Csíksomlyói passió című előadásban Máriát játszom, aki archaikus szereplője a történetnek, személye a mai világot és a krisztusi kort köti össze. Ahhoz, hogy működjön a darab, és Berettyán Nándi Krisztusként végig tudja járni az utat, szükség van Mária támogató jelenlétére is, ám ha kitakarnánk Mária szerepét, nem lenne kevesebb a passió. Nem egy-egy szerep lényeges, hanem együtt az összes: a jelenlétünk összeadódik, így lesz erős a darab hatása. A színésznek meg kell éreznie, mikor kell a hátán vinnie az előadást, és mikor kell csupán támogatón jelen lennie a színpadon – ez egyfajta szolgálat is. Számomra éppen e csapatélménynek megtapasztalása a legszebb dolog a színészetben: akkor tudok a legjobban működni, mikor érzem, hogy hisznek bennem, és szeretnek.

Hasonló tartalmak

Nekem tényleg ez az életem!

Rudolf Pétert a Víg igazgatói székébe a felfedezés vágya is hajtotta: vajon ki tudja-e a határait tolni, képes-e ekkora felelősséget hordozni, s milyen új tulajdonságokat tud ennyi, a színpad közelében eltöltött év után felismerni önmagában?

Az őserdő belső útjain

Lendik Erika és Nagy Endre felfedező-idegenvezetők Latin-Amerika elzárt vidékeire szerveznek egzotikus túrákat; meggyőződésük, hogy a turistacélpontokkal szemben épp ezek kínálják az elmélyedés, a belső utazás, a személyiségfejlődés lehetőségét.

A megismerés örömétől a természetmegőrzésig

Az őshonos élőlényeink állományfelmérését célzó, lakossági megfigyeléseket is bevonó Vadonleső program alapító tagja, Váczi Olivér biológus szerint a ráismerések öröme a természetvédelem iránti elköteleződést segíti.

Új anyagot hoztak létre

Különleges dizájnú, egyedi lámpabúra is készül abból az új anyagból, amely egyszerre természetes és műanyag, és amelyet két magyar mérnök kávézaccból és megújuló forrásból származó növényi eredetű polimerből fejlesztett.

A hónap embere: Valter Attila

A „csömöri havasokból” induló, huszonhárom éves Valter Attila, a hazai országúti kerékpárversenyzés, sőt egész kerékpársportunk egyik legnagyobb reménysége olyat tett, mint előtte egyetlen honfitársunk sem.

Rendkívüli utazások

Verne Gyula eredeti, fametszetes illusztrációkkal kiadott regényeit forgatva sosem látott helyekre utazhatunk, és rövid időre újra átélhetjük az egzotikum varázsát.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése