Az újraírt zseni

SZÖVEG: FARKAS ANITA

Láng Zsolt: Bolyai. Jelenkor, 2019

Voltaképpen különös, hogy Bolyai János életéről nemhogy jelentős irodalmi mű nem született eddig, a matematikustársadalmat kivéve lassan a közvélemény is elfeledkezik róla, vagy a legjobb esetben is összemossa a nevét a szintén matematikával foglalkozó, polihisztor édesapjával. Pedig a 19. század egyik legnagyobb zsenijét nem csupán a nemeuklideszi matematika megalkotójaként tartjuk számon, zeneelméleti munkáiban is új utakon járt. Persze a zsenik élete sosem egyszerű, és Bolyai Jánosnál is érvényesült a szokásos képlet: aki a kortársait meg meri előzni, az törvényszerűen magára marad.

Mindez Láng Zsolt tavaly nagy feltűnést keltő és sok más mellett az egyre rangosabb Libri-díjat is elnyerő regényéből ki is derül, meg nem is. A cím alapján egyszerű, kronologikus életrajznak gondolt mű már az elején alaposan meglepi az olvasót, ez a meglepődöttség pedig egyre fokozódik, ahogyan a két párhuzamosan futó történetszál kerülgeti egymást. Az egyik magáé az íróé, pontosabban az alteregó-narrátor Herr Lángé, aki féléves ösztöndíját tölti a világ egyik legnyugodtabb és leggazdagabb országában, Svájcban. A tartózkodás célja (12 683 kézzel írt cetli és feljegyzés alapján) annak a Bolyai-regénynek a megírása, amelyet már Esterházy is tervezett, de ismert okokból nem maradt ideje a megvalósítására. EP árnyéka kicsit rá is nehezedik a mi írónkra, ami halványan Bolyai János és apja folyamatos küzdelmét vetíti előre, bár Láng és a kortárs magyar irodalom nagyjainak viszonya (Krasznahorkai László személyesen is feltűnik, Nádas Pétert pedig egy fogadáson emlegetik) egyértelműen a tiszteleten alapul, és nem a gyilkos indulatokat szülő féltékenységen. A jelenben játszódó részek könnyen csúsznak, a kelet-közép-európai író szembesülése a képeslapszerű tájjal és a nyugati életstílussal, a kolostorbeli alkotóházban megismert alkotótársak bemutatása tele van jól adagolt, finom humorral és kedvesen csipkelődő iróniával.

Hiányérzet csak amiatt maradhat az olvasóban, hogy Herr Lángról mindeközben alig tudunk meg valamit, személyes, belső világa valószínűleg szándékosan rejtve marad, ami jelzi egyszer ennek lényegtelenségét, másszor egy ember működésének (legyen szó akár saját magunkról is, akit elvileg a legjobban ismerünk) leírhatatlanságát. Utóbbi meg is magyarázza, hogy a Bolyairól szóló részekben Láng Zsolt végül miért nem a hagyományos utat – szépen felsorolni mindent a születéstől a halálig – követi: ehelyett epizódszerű jeleneteket kiragadva egy saját maga meg- vagy újraalkotta ember képét rajzolja meg, amelyben az életrajzi tények csak ugródeszkái a szerzői fantázia szárnyalásának. A Bolyai-történet így egyszerre lesz kevesebb és több is a vártnál. Inkább szól egy sötét apa-fiú kapcsolatról („Amikor megszülettél, azt gondoltam, te fogod a régi és az új világot összekötni, te leszel a híd a sötét szakadék fölött. Még most is ebben a reményben gondolok rád. Tudom, hogy feladataid vannak, ne tedd tönkre magad…”), a meg nem értett zsenik tragédiájáról, a bármely rendszerből kilógók idegenségéről, az őrület szubjektív határairól és a mindenség megértésének agyat szétfeszítő lehetetlenségéről, mintsem arról, miért lehetünk büszkék erre a korát megelőző lángelmére.

Ettől függetlenül senkit nem beszélnék le a könyv elolvasásáról, még azokat sem, akik egyébként ódzkodnak a hasonló, „regény a regényben” jellegű posztmodern játékoktól. A három marosvásárhelyi, Láng Zsolt, a regénybeli Herr Láng és Bolyai János nem teljesen zökkenőmentes kapcsolatában van ugyan jó néhány üresjárat és szívfájdalom nélkül átlapozható oldal, modorosság viszont szerencsére alig, és a kétféle elbeszélői hang és nyelvezet konzekvens váltakozása is érdekes és egyedülálló élmény.

Névjegy:
Láng Zsolt (1958-) József Attila-díjas író. Szatmárnémetiben született, mérnöki diplomát szerzett, majd Szatmár megyei falvak iskoláiban tanított. 1990-től a Látó folyóirat szerkesztője. Marosvásárhelyen él. Főbb művei: Fuccsregény (1989), Perényi szabadulása (1993), Bestiárium Transylvaniae I–IV. (1997-2011), Berlinév (2004), Itthonév (2005), Bolyai (2019) – utóbbi regényéért elnyerte a Libri-díjat

Hasonló tartalmak

Amerre a világ

Szilágyi István új regénye a régi-mai nyelvezet csodálatosan megalkotott szintézise és a szerző imponáló történelmi ismeretei ellenére ugyanúgy nem könnyű olvasmány, mint ahogyan nem könnyű e kérdések tükrében szembesülni a saját rossz döntéseinkkel sem.

El nem fogyó tiszta fény: Hager Ritta művészete

Hager Ritta textilművészete az evangéliumi üzenetre és a keresztény misztika hagyományaira épül. Az öt évtizedes pályafutás alkotásai egyetemes üzenetet hordoznak: a sötétségből a fényre jutás öröméről vallanak.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése