Csak azért is gyógyító magyarok

SZERZŐ: SZENTEI ANNA
FOTÓ: FORTEPAN

A magyar orvosképzés két és fél évszázados történetében tudományos eredmények egymásra épülő hálózata rajzolódik ki. Bár a magyar orvosok felfedezései sok esetben megelőzték a korukat, gyakran feledésbe merültek, vagy – mint Semmelweis Ignác esetében – nem vették őket komolyan.

A hazai orvosképzés kétszázötvenedik jubileumának záróakkordjaként a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum rendezett tárlatot. Az egyetem életében a nagy társadalmi mozgásokkal párhuzamosan bekövetkező változások és az egymásra épülő tudományos felfedezések mögött álló emberek arcképei teszik igazán érdekessé e nagy ívű tablót. A gyógyítás hőseinek, elhivatott tanároknak és kutatásaikkal magánéleti tragédiába sodródó orvosoknak sora vonul fel a kiállításon, hiszen a tudomány elválaszthatatlan művelőjétől, az embertől.

A koronavírus-járvány belobbanásakor az orvosi egyetem névadójának, Semmelweis Ignácnak a portréja a Google főoldalán díszelgett. És nem a jeles évforduló kapcsán, hanem mert a tudományos fejlődés ellenére újra figyelmeztetni kellett a közvéleményt: fertőzés ellen legjobb védekezés a kézmosás.  A 19. század közepén a betegvizsgálati protokollban paradigmaváltásként bevezetett kézmosás – amelynek fontosságára Semmelweis pusztán gyakorlati és nem mikrobiológiai vizsgálatok alapján döbbent rá – valóban az egyik legfontosabb felismerése volt a hazai orvoslásnak. De nem az egyetlen: az egyetem professzorai, kutatói, tanítói mind hozzátették a magukét ahhoz, hogy a képzés nagy ívű utat járjon be, miközben a társadalmi változások, elvárások éppolyan elemi erővel követelték ki a tudományos újításokat, mint a kutatószobákban folyó elmélyült tudományos munka, a szakmai összjáték szinergiája.
Nagyszombatból Pestre

A magyar orvosképzés 1770-ben indulhatott el Nagyszombatban, hála Mária Teréziának, aki a magyar tudóstársadalom kérlelő folyamodványait megelégelve – és persze látva a közegészségügyi állapotokat – végül méltóztatott rányomni pecsétjét az alapító okiratra. „Az alapítás után villámgyorsan kiépült az intézményi struktúra. A nagyszombati városi kórházban azonban kevés lehetőség adódott a betegágy melletti gyógyításra, ami azonnal modern szemléletű követelményként jelent meg a képzésben. Hasonlóan csekély lehetőség volt arra, hogy a hallgatók az élettani jelenségeket boncolás közben figyeljék meg, ezért az orvosi kar hét év után a dinamikusan fejlődő Pestre költözött” – magyarázza Szabó Katalin főmuzeológus, a tárlat kurátora.

Nem sokkal később megjelent az óhaj, hogy magyarul tanulhassanak az orvostanhallgatók, Rácz Sámuel pedig papírra vetette A physiologiának rövid sommája címmel az első magyar nyelvű orvosi tankönyvet. A lassan liberalizálódó képzésbe csak bő száz évvel később kapcsolódhattak be a nők: Hugonnai Vilma volt az első magyar asszony, aki – igaz, nem itthon, hanem Svájcban – orvosi diplomát szerzett 1879-ben. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter ellenezte, hogy itthon is elismerjék a végzettségét, mondván: felforgatná az államot, ha a nők tudományos téren egyenjogúak lennének a férfiakkal. Egy uralkodói rendelet vetett véget a hosszúra nyúlt históriának, így Hugonnai tizennyolc évvel a diplomája átvétele után, 1897-ben juthatott itthon orvosi engedélyhez. Az első hazánkban végzett orvosnőt már a forrongó, új gondolatokkal, világmegváltó eszmékkel teli 20. század első esztendejében avatták fel diplomás gyógyítónak.

Az egyetem életébe a történelem és a sarkos ideológiák jelentősen beleszóltak: számos intézményi struktúraváltás és vargabetű után az orvosi kar 1950-ben elhagyta a klerikális Pázmány Péter nevet, 1951-ben önállósodott, és szovjet mintára eltörölt olyan hagyományos külsőségeket, mint az orvosok doktori címe vagy az egyetemi díszöltözetek. Semmelweis Ignác nevét – talán a hagyományokhoz való visszatérés jeleként – 1969-ben vette fel az egyetem.

Életmentő klórmész

A tudományos paradigmaváltás sokszor elsőre jelentéktelennek tűnő kutatási eredmények aprócska szikrájából indul. Erre példa a leginkább botanikával és a gyógyvizek elemzésével foglalatoskodó kísérleti kémikus, Kitaibel Pál felfedezése. 1795-ben a konyhasóból barnakővel és kénsavval fejlesztett klórgázt sűrű mésztejbe vezette, az így előállított klórmész pedig hófehérré varázsolta a lenszövetet. 

„Valamilyen okból azonban nem érezte e felfedezését korszakalkotónak, így nem is publikálta. Pár évvel később egy e témában kutató angol tudós, Smithson Tennant épp erre a felfedezésre jutott, amit azonnal publikált és levédetett, nyilván azonnal megsejtve a gazdasági jelentőségét” – magyarázza Szabó Katalin. Kitaibel a klórmésszel kapcsolatos kísérleteit naplójában rögzítette: hatékony fertőtlenítőszerként hozzájárult a gyermekágyi láz megfékezéséhez. Azt már Semmelweis bizonyította be, hogy e betegséget azok az orvosok okozzák, akik boncolás után átjárnak a szülészetre várandósokat vizsgálni. Az általa javasolt klórmészoldatos kézmosást az orvosok többsége nem volt hajlandó elvégezni, Semmelweis statisztikáit nem vette komolyan, holott ezekből kiderült, a nem boncoló bábák páciensei között alacsonyabb volt a halálozási arány.

„Semmelweis a boncolás nyomaként a kezén maradt rossz szagot nem tudta lemosni, ez vezette el a gyanúhoz, hogy a betegségért valamely láthatatlan kórokozó a felelős. Egyetlen anyag volt, ami a szagot eltávolította: a klórmész” – fejtegeti Szabó Katalin, Ebben az időben egyébként nemcsak a betegvizsgálatot és a boncolást, hanem a műtéteket is puszta kézzel végezték. A sebészkesztyűt Hültl Hümér vezette be a század elején, ám még a hatvanas években is akadtak olyan professzorok, akik úgy vélték, kizárólag puszta kézzel lehet megtapasztalni a boncoláskor a különböző szervek állagát, morfológiáját. 

Az igazáért makacsul kiálló Semmelweis korát nem tudta meggyőzni, hatása azonban a mai napig tart. Mindezt többek közt a róla elnevezett szkenner is bizonyítja, aminek láttán valószínűleg elégedetten csettintene; a modern kórházi gyakorlatban sok helyen használt gép egy speciális anyaggal végzett kézmosás után képes kimutatni a kézre tapadt kórokozókat. 

Áttetsző páciensek

Ugyancsak korát megelőző újító volt Balassa János sebész, „a szike Paganinije”. Plasztikai sebészeti munkáiban már a 19. század közepén használta a beteg állapotának dokumentálására a fotográfiát, ráadásul elsőként vezette be a műtéteknél – miután önmagán kipróbálta a hatását – az éternarkózist. Balassa korszerű közegészségügyi programja az 1876-os egészségügyi törvény alapja lett.

Hőgyes Endre a veszettség elleni védőoltást fejlesztette tovább, egyszerűbbé és megbízhatóbbá téve az előállítást, de vizsgálta a lépfene és a kolera kórokozóit is. És persze forradalmat hozott az orvoslásban Alexander Béla, az első hazai röntgenológus is, akinek nevéhez a 3D-s röntgenfelvétel, az úgynevezett reliefröntgen fűződik. El lehet képzelni a korabeli orvostársadalom lelkesültségét, amikor megpillantotta az első felvételeket az emberi test belsejéről, hiszen az addig csak a boncoláskor volt lehetséges. Alexander megfigyelte a csontok elhelyezkedését, sőt, művészi igényű felvételeket készített a röntgennel növényekről, tárgyakról, kisebb állatokról is.

Sajnos ekkoriban senkinek, így neki sem voltak ismeretei a sugárzás okozta káros hatásokról, így születendő gyermekéről is rendszeresen készített röntgenképeket. A magzati csontfejlődésről írt tanulmányával világhírűvé vált, ám élete legnagyobb traumája is ehhez kötődött: a gyermeke betegen látta meg a napvilágot. Ratkóczy Nándor néhány évvel később fejlesztette ki az ólomból készült, sugárzás ellen védő orvosi székét, később pedig ólomkabint is tervezett – a Ratkóczy-féle védőülés a kilencvenes években még használatban volt az orvosi egyetemen.

Hasonló tartalmak

Magyar oligarchából szlovák nemzeti hős

Hétszáz évvel ezelőtt halt meg Csák Máté felső-magyarországi kiskirály. Fél évezreddel később a szlovák nacionalisták felfedezték maguknak, s ha már így alakult, nehezen eresztik: Szvatopluk, Mátyás király és Andy Warhol mellett a legnagyobb szlovákok között tartják számon.

A híd, ami lesz

A Pentele híd összeköti a nagy folyó két partját, de még nem igazán köti össze az ország nagy tájait. A tervezők meglehetősen előreszaladtak vele, így lett egy közel ötszáz kilométeresnek elgondolt közlekedési csatornának elsőként megvalósuló, öt kilométeres darabja.

Így rabolta meg Magyarországot az impexek hálózata

A szocializmus évtizedei alatt a külkereskedelmi vállalatok tevékenysége révén befolyásos személyek hatalmas összegekkel rövidítették meg a magyar államot. A téma kutatójával, Borvendég Zsuzsanna történésszel beszélgettünk.

1972. március 15.

Az alábbiakat 1972. március 16-án és 17-én jegyeztem föl. A gépelt kézirat ma is megvan.

Földre éhesek

A ma is ismert matyó népviselet kialakulásában szerepet játszott, hogy a summások meg akarták mutatni a nagybirtokok cselédjeinek: ők is valakik.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése