Csillagok a palackban

Szöveg: Szentei Anna
Fotó: Földházi Árpád

Hogyan lett a bácskai gazdálkodó fiából a dualizmus egyik legsikeresebb gyárosa és innovátora? Min vitáztak a budafoki pezsgőurak a 19. század fordulóján? Időutazásunk a boldog békeidőkbe és a Törley József alapította budafoki pezsgőgyár aranykorába repít.

A dél-budai lankákon magasodó, a Loire menti középkori romantikát megidéző, historizáló Törley-kastély messziről látható a Budafok felé kanyargó útról. A kastély alatt terül el az építtető és gyáralapító Törley József birodalma, a pezsgőgyár téglával kirakott, méltóságteljes épülettömege. Az 1880-as években alapított gyár Anna utca felőli traktusában ma múzeumot működtetnek, amely a Törley család és a honi pezsgőgyártás történetére emlékezik. Lőrik Tamással, a cég márkamenedzserével itt kezdjük a 19. század második felét megidéző utazásunkat.

„A pezsgőgyártás a hagyomány szerint a fran­ciákhoz kötődik – a gasztronómia iránti elköteleződésüket ismerve nincs is kifogásunk e verzió ellen –, az erről szóló anekdota a 17. század végére vezet. Eszerint Dom Pérignon, a champagne-i Hautvillers településen álló bencés apátság pincemestere igencsak kedvelte a jóféle borokat, és néhány palackkal, biztos, ami biztos, elrejtett saját használatára. Napi teendői között azonban elfeledkezett róluk, az ital pedig egy éven át érlelődött a palackban. Aztán eszébe jutott a rejtekhelyen őrzött nedű, s amikor kinyitotta, a szénsavas ital kirobbant az üvegből. A derék szerzetes állítólag nem hagyta kárba veszni az italt, megkóstolta, és felkiáltott: »Csillagokat iszom!«” – idézi fel a pezsgő születésének legendáját Lőrik Tamás, miközben a múzeum tárlói között sétálunk.

Az egyik tablón archív képek sorakoznak: a Törley család tagjairól készült életképek és portrék. Szigorú arcok néznek ránk másfél évszázad távlatából, szemükben büszkeség és eltökéltség.

„A családi genealógia egészen a török időkig vezet, számos katonát találunk a felmenők között. Törley Józsefnek, a pezsgőgyár alapítójának édesapja Schmierl Valentin néven látta meg a napvilágot egy bácskai nagygazda gyermekeként. Az 1848–49-es szabadságharcban már Törlei Bálint néven harcolt – a németes csengésű nevet jobbnak látta maga mögött hagyni” – kezd Lőrik Tamás a család történetének felelevenítésébe. Bálint vadász hadnagyként Kossuth Lajos testőrségéhez tartozott, és vele tartott a száműzetésben is.

Bacchus a gyepen

A dualizmus kora azonban egészen másfajta lelkületet kívánt az érvényesülni vágyó fiataloktól. A század utolsó harmadának robbanásszerű fejlődésében a Törley Józsefhez hasonló innovatív szellemek jártak az élen. Bálintnak – mint a mesében – három fia született: Antal, aki elszakadt a bácskai családi birtoktól, és építészmérnök lett, Gyula, aki a birtokot igazgatta, és József, a legkisebb, aki örökség híján Grazban végezte a kereskedelmi akadémiát. Az iskolában összebarátkozott a champagne-i szőlősgazdák gyermekeivel, és Franciaországba ment szerencsét próbálni. Bekapcsolódott egy francia pincészet munkájába, majd 1880-ban, huszonkét évesen megalapította az első Törley-pezsgőgyárat Reimsben. A kor szokása szerint a gazdáktól nyers pezsgőt vásárolt, kezelte, majd saját név alatt hozta forgalomba.

„Törley József egyik beszerzőkörútján Etyekre vetődött, ahol meglepve tapasztalta, hogy az ottani meszes talaj és hűvösebb klíma hasonlít a champagne-ihoz, Promontoron, azaz a majdani Budafokon pedig mészkőbe vájt pincerendszert talált. A két dolog határozott tervvé állt össze a fejében, amelyet nem sokkal később meg is valósított: hazatelepítette a gyárát Magyarországra. 1882 augusztusában be is jegyezték itt a Törley Pezsgőborgyárat” – szövi tovább a történetet Lőrik Tamás.

Közben a gyárépület mellett emelkedő lankán sétálunk a téglaboltozatos pincerendszer kapujához. A homályos téglacsarnok tágas járataiban pezsgőmáglyák, rázóállványok, százéves dugózógépek és más ősrégi alkalmatosságok között vezet az út. Igazán nem nehéz itt, a föld mélyén elképzelni, ahogy Törley az első felfedezőútján a szurkos fáklyák fényénél szemléli majdani birodalmát. És hogy a párhuzam tökéletes legyen: itt ma is a tradicionális champagne-i technika alapján készítik a pezsgőt.

Aztán felsétálunk a felszínre: a budafoki pince feletti teremben egy jókora majolikacsempén a századforduló éveit örökítették meg, Törley József magyaros öltözetben feszít a kastély teraszán, mellette felesége, az ókori bacchánsok felvonulására emlékeztető menet pedig szőlővel, borral, zenével járul eléjük – a szecesszió stílusában készült képet Zsolnay Vilmos ajándékozta nagyrabecsülése jeléül barátjának 1904-ben.

A pincesor előtt szőlőtőkével szegélyezett, pázsitos terasz. És ha már szóba került a művészet: a zöld gyep közepén Törley Mária szobrászművész alkotása, a Bacchus és a bacchánsnők vigasságát megidéző szoborcsoport áll. A családtörténet, a művészet és a pezsgő triászát legszebben ez az alkotás jelképezi.

A Törley család sosem használta életvitelszerűen a budafoki kastélyt. Az épület inkább reprezentációs célokat szolgált, vendégek szálláshelye, fogadások színtere volt

Kinél legyen a pincekulcs?

„Kezdetben a Péter-Pál utcában folyt a termelés, aztán megvásárolták az Anna utcai területet a gyár számára. Törley a barátait, Louis François-t, majd annak öccsét, Césart is Magyarországra csábította, ám a kezdeti együttműködés egy vita miatt meg­hiúsult. Az egyik verzió szerint a pincekulcson, egy kevésbé elegáns változat szerint a részesedésen vesztek össze. 1886-ban kiváltak a François testvérek a Törley-cégből, és riválisuk szomszédságban felépítették gyárukat.” A 19. század vége azonban még az aranykor: Törleyék üzeme Európa legmodernebbje, gőzgépek sora segíti a gyártást, a pincében liftek, csigás emelők és ezernyi más új technológia vesz részt a termelésben. Az 1900-as évek elején már egymillió palackot adnak el.

Törley József vérbeli vállalkozó volt, s nagy gondot fordított a reklámra, a századforduló szecessziós stílusú plakátjai – Pólya Tibor és Faragó Géza munkái – mutatják, marketingstratégiában megelőzte a korát. „Ha egy vendéglátóhely nem volt hajlandó Törley pezsgőt árusítani, a gyárigazgató strómanokat küldött oda, akik a vacsora rendelésekor nagy hangon reklamáltak, mert nem találtak Törley pezsgőt az itallapon. A hangosan méltatlankodó vendég kellemetlen volt az étterem tulajának, néhány ilyen alkalom után beadta a derekát, és rendelt a budafokiaktól”– mesél a korabeli gerillaakciókról a márkamenedzser. Törley ismerte az üzleti élet farkastörvényeit, a gyárért elment a falig: korabeli peranyagok mutatják, hányszor küldte bíróságra azokat, akik termékeinek nevét bitorolni akarták.

„Törley Józsi bácsi rendkívül invenciózus, széles látókörű ember volt. Nemcsak a pezsgőgyártás érdekelte, hanem az autók, az akkumulátorok és más effélék; az új ötletekre, új megoldásokra való nyitottsága sikerre vitte az elképzeléseit. A családban e vállalkozókedvet a következő generációk, a gyere­keim, az unokáim viszik tovább, az én fiatalkoromban az ilyesfajta egyéniséget letörte a rendszer” – meséli Törley József vegyészmérnök, a pezsgőgyár-alapító Törley József testvérének, Antalnak az unokája. Hozzáteszi: húga, a szobrászművész Mária alkotói vénájával, elhivatottságával ugyancsak a Törley ősök hagyatékát viszi tovább.

„A század utolsó harmadának robbanásszerű
fejlődésében a Törley Józsefhez hasonló
innovatív szellemek jártak az élen”

„Szigorú arcok néznek ránk
másfél évszázad
távlatából, szemükben
büszkeség és eltökéltség”

Egy autós lovag

Törley József a Magyar Automobil Club alapítójaként elsőként alkalmazott teherautót, mindenki más lovas kocsit használt. Egy elektromérnök barátjával elektromos gépkocsi előállításán kísérletezett, ám 1907-ben bekövetkezett halála megakadályozta ennek megvalósulását. „Ő okozta Budapest első dokumentált közlekedési balesetét: hússzal döcögő autója elsodort egy utcaseprőt, akinek az ijedtségen kívül nem esett baja. Törley pár napi bérrel és egy láda pezsgővel kárpótolta a pórul járt embert” – meséli Lőrik Tamás, hozzátéve, a lovagiasság amúgy a gyártulajdonos vérében volt: alapítványt hozott létre a magyar nyelv ápolására, és élelemmel segítette a szegény gyerekeket. A millenniumkor Ferenc József nemesi címmel ajándékozta meg – így vált a család előnevévé a csantavéri.

1907-ben ünnepelték a gyár negyedszázados fennállását, a vár kertjében ünnepséget tartottak, záróakkordként tűzijátékot lőttek az égre. Ez az év azonban más jót nem tartogatott a család számára: Törley József belgiumi útja során vakbélgyulladásban meghalt. „Felesége, Sacelláry Irén egyedül maradt, és mivel nem volt életben maradt gyermekük, a gyárat Antal gyermekei vitték tovább” – mondja Törley József. Az ő nagyapja, Törley Dezső volt a gyár utolsó tulajdonosa.

Az első világháború, majd az 1929-es gazdasági világválság súlyos próbák elé állította az immár öt világrészre exportáló pezsgőbirodalmat. A második világháború alatt szőnyegbombázás érte a gyárat, a szovjet csapatok feldúlták a kastélyt, az üzemet is kifosztották. Törleyék a vegzálás miatt panaszt tettek az állami vezetésnél, válaszul kitelepítették a családot, a gyárat államosították.

„Hétéves voltam, mikor Hajdúdorogra kellett költöznünk. Aztán amnesztiát kaptunk, de Budapestre nem jöhettünk vissza, így Nagykátára, az anyai nagyszüleimhez mentünk lakni. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségiztem, majd a központi direktíva ellenére – osztályidegen család gyereke ne tanuljon tovább – másodjára felvettek a vegyészmérnöki karra” – meséli Törley József, aki nagy­bátyja, Törley Dezső vegyész hatására választotta ezt a szakmát élethivatásul. Érdekesség, hogy Törley Dezső a műszaki egyetemen élelmiszer-vegyészetet tanított, és a diákjai közül többen dolgoztak később a gyár kötelékében.

Az üzemet a kommunista éra alatt ide-oda csatolták, csak a hatvanas évekre konszolidálódott a helyzete. A nyolcvanas évekre már az elvtársak sem vetették meg a korábban imperialista huncutságnak csúfolt pezsgőt, így a legnagyobb felvevőpiac a Szovjetunió lett. A privatizáció után, 1992-ben német befektetők vásárolták meg a gyárat, ám a pezsgő továbbra is itthon készül: magyar munkaerővel, magyar szőlőből, az itteni másfél évszázados hagyományok szerint.

Hasonló tartalmak

Város a városban

A főváros látszólag olvasztótégelyként nyeli el Budafokot, a nagy múltú településrész mégsem hígul fel ebben a Budapestnek nevezett örvénylő masszában. Saját történelmére alapozva őrzi egyedi karakterét.

A szőlőben dől el minden

Szentesi József húsz éve a régi magyar szőlőfajták feltámasztására tette fel az életét, most pedig olyan budai borfajta elkészítésén dolgozik, amelyet százharminc éve nem kóstolhatott senki.

Reprint történelem

Nagyapja saját kezével épített szeretett feleségének rózsavölgyi villát. Kelemen Eörs és családja nemcsak lakja, éli is ősei örökségét. Családi cégük, a Pytheas régi könyvek, régi életekhasonmás kiadásával foglalkozik.

Passzjáték apáról fiúra

A Budafoki MTE sikere nem csak a mostani nemzedéké, az elődök kitartása és hűsége nélkül ma talán csak az idős szurkolók emlékeiben élne a piros-fekete mezesek dicsőséges meséje.

Te már budafoki vagy!

Hozzá belépve nemcsak a testünk, de a lelkünk is jóllakik. A budafoki Wanot Maja Majecsko cukrászdájának első vendégei voltunk.

Tartós rácsodálkozás

“„Megnézte a tegnapi koncertet?” – előz meg a kérdéssel Hegedűs Endre. A zongoraművész szemében valódi öröm csillan, amikor igennel felelek. Pedig feleségével már egy éve indították online koncertsorozatukat budafoki otthonukból.”

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése