Dombtetőn nyíló kővirág

SZÖVEG: SZENTEI ANNA
FOTÓ: Muray Gábor

Hófehér falak, faragott terméskövek, halványodó középkori falképek és hűvös csend fogadja a látogatót a 14. században épült, Szűz Mária születésére szentelt nógrádsápi templomban.

A virágzó középkor idején a városokban épített pompás gótikus katedrálisok ég felé futó tornyai, pazar, színes üvegablakai, karcsú támfalai itt emberközelivé szelídültek: a nógrádsápi szentély apró méreteivel, szolid díszítettségével, praktikus-puritán elrendezésével a korabeli városi templomépítészet ellenpontjának tűnik. Ez azonban mégsem teljesen igaz. Inkább esszenciája, gondosan lecsupaszított, redukált szépsége a gótikának, olyannyira, hogy a templom nyugati homlokzata éppen a városi, nagy ívű építkezésekkel, így például a kassai Szent Mihály-kápolnáéval mutat hasonlóságot. A nyolcszögletes tornyot kétoldalt ferde síkú oromfal tartja, amelyen – dacára robusztusságának – ott bujkál valamiféle archaikus báj. Szerencsére a 18. században nem építették át az épületet a kor uralkodó stílusában, a torony zsindelyes hagymakupolája az egyetlen barokk kori elem. Épp e torony felőli, nyugati oldalát pillanthatjuk meg a templomnak, ha Vác felől vágunk át Nógrádsáp irányába, a dimbes-dombos tájban: a sárgásszöld, fodrozódó lombok és a kora őszi szélben hullámzó rétek adta díszletben az öreg épület megkapó jelenség. A sápi dombtetőn több mint hétszáz éve makacsul őrködő templom falai között ott rejlik valami a régiek mindennapjaiból, még akkor is, ha egykor az őt körülölelő falucskából csupán néhány kupacnyi leletanyag maradt fenn: megkövesedett cserépmaradványok a késő Árpád-korból.

EGY VÉKA EZÜST
Ha a templom történetét kutatjuk, a 15. század közepéről már jóval több adatot találunk, például arról, hogy a Nógrádsáphoz közeli Csővárban tanyázó huszita csapatok időről időre rajtaütöttek a környékbeli birtokokon, így az akkoriban Sápnak nevezett falucskán is, súlyos károkat okozva Vince váci püspök kincstárának. A zsoldosok fenyegetésének 1460-ban Mátyás király vetett véget, aki átvonulva a megyén kifüstölte a portyázókat – a templom köré emelt kerítésfal építésének idejét éppen erre az időszakra, a 15. század második felére teszik. A környéken dúló harcok során tehát erődítményként is használták az épületet, e védelemnek pedig biztosan nagy hasznát vették az egyre viharosabbá váló idők során, még akkor is, ha szűk évszázaddal később a település török kézre került. A menekülő helyiek történeteiről sajátos emlékek mesélnek: az 1950-es években Nógrádsáp határában egy falubéli 16. századi ezüstpénzekkel teli edényre bukkant. A kincseket négyszáz évvel korábban a törökök elől rejthette el tulajdonosa, akit talán foglyul ejtett vagy menekülés közben ölt meg a zabráló oszmán sereg. A hódoltság korát túlélők pedig, talán kegyeletből, talán babonás félelemből, nem a régi helyén építették újra Sáp települését, hanem a templomtól kissé lejjebb.

MEGFAKULT SZENTEK
A déli homlokzaton nyíló, aprócska bejáraton át lépünk a templom egyhajós, gótikus belső terébe. A csillagboltozattal fedett szentély falán az áttört kővirágokkal díszített karcsú ablakok egy részét befalazták. A 18. századi ízléshez képest szokatlanul visszafogottan díszített oltáron modern tűzzománc Golgota-jelenet, amely nem engedi maradéktalanul érvényre jutni a szentély középkori szépségét. Kárpótolnak azonban a falképek: a sekrestyeajtó felett Golgota-ábrázolás, mellette a köpenyes Madonna, majd Szent Katalin és Szent Borbála, egy igencsak megkopott freskótöredéken pedig Szent Miklós alakja fedezhető fel. A templom archaikus hangulatát a gondosan megmunkált, faragott homokkő és a hófehér falak kettősségének tulajdoníthatnánk, noha ez utóbbiak jóval későbbi meszelés következményei. A középkor idején a nyers kőfalakra komponált freskók határozták meg a templom miliőjét, a szentély falképei a 15. század elejéről, az északi homlokzat Szent Apollóniát ábrázoló jelenete a 15. század közepéről származik, a deli falra pedig Krisztus megkeresztelésétfestették a 14–15. század fordulóján. Apollónia megkínzását igen plasztikusan, a korabeli falképekre jellemző naturális, mégis egyfajta meseszerű narratívával komponálta meg a falképet pingáló mester: a vöröslő háttérben a hófehér, virágokkal díszített ruhában, feje körül dicsfénnyel ábrázolt vértanú fogait kínzója jókora fogóval tépdesi. Apollónia története a római korba, a keresztényüldözések idejére visz: az önkéntes tűzhalált vállaló alexandriai királylány a fogorvosok védőszentje lett, emlékeztetve a híveket mártírhalála előtti szenvedéseire.

FÉNYEK JÁTÉKA
A szentélyből nyíló sekrestyeajtó mellett egyszerű, csúcsíves pasztofóriumot, vagyis az Oltáriszentség tárolására szolgáló, falba mélyesztett fülkét alakítottak ki, példájaként a középkori kézművességre jellemző puritán szépségnek. A pasztofóriummal szemben a legmagasabb egyházi személy számára gótikus ülőfülkét faragtak: nem olyan nehéz elképzelni a helyi plébános izgalmát, amikor a falu földesura, a váci püspök kíséretével megjelent, majd elfoglalta az őt megillető helyet e sedilián, nagy komoran figyelve famulusának igyekezetét, hogy vajon kellő ünnepélyességgel folyik-e a liturgia. A hívek számára mindez persze kevéssé volt érdekes, őket minden bizonnyal elzsongították a mise archaikusan csengő latin szavai, szemüket pedig elkápráztatták a földöntúli fények: a keleti falon kialakított mérműves ablakokon a napsugarak az akkor még telt színekben pompázó freskókra estek, mennyei aurával vonva be a szentélyt.

Hasonló tartalmak

A lassúság dicsérete

Aktuális magazinunk tematikus lapszám: a 2021. júniusi Magyar Krónika a teljesség igénye nélkül ad pillanatképet az analóg világ hazai közösségteremtőiről és csodabogarairól.

Megint a régi lemez?

Lemezboltról lemezboltra jártunk, hogy megtudjuk, ma, amikor pár ezer forintért elérhetőek a hatalmas zenei archívumok, miért nyúlnak egyre többen a bakelitek után.

Idők vándora

Találkozás Zalka Imre vándorfényképésszel, aki több mint százéves fakamerájával örök érvényű képeket készít.

Minden tekercs külön világ

Az évtizedek óta közösen dolgozó alkotópáros, Zsigmond Gábor és Krasznai János a belvárosban teremtette meg az analóg fényképészek kánaánját, a Főfotót.

Szép lassan előjön a kép

A hazai analóg fényképezés és kézi laborálás világában központi helyet betöltő lab4art munkatársaival az analóg reneszánszáról, a szakma szépségeiről és a sötétkamra jótékony magányáról is beszélgettünk.

A tökéletlenség tökéletessége

A tökéletesség nem egyenlő a hibátlansággal – vallja Szabó Ádám Csaba keramikus, akinek különleges tényérjain sztárséfek szolgálják fel ételeiket.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése