Egy csapat, egy család!

SZÖVEG: FARKAS ANITA
FOTÓ: KAISER ÁKOS

Huszonhat évig tartó profi labdarúgó-pályafutása alatt 882 mérkőzésen lépett pályára, tizennyolc évet töltött olyan külföldi topcsapatoknál, mint a Hertha, a Crystal Palace vagy az 1860 München, abszolút rekorderként 108-szor ölthette magára a válogatottmezt, hogy aztán szülővárosába hazatérve a magyar fiatalokért dolgozzon tovább. Mert ahogyan a Szombathelyi Haladásból induló legendás szürke mackónadrágos kapus, Király Gábor mondja, otthonosan lakni bárhol lehet, hazája csak egy van az embernek.

2016 után másodszorra is kijutott a magyar futballválogatott az Európa-bajnokságra, ráadásul először fordult elő, hogy egymás után kétszer is sikerült a bravúr. Milyen volt immár otthon, a fotelból drukkolni a csapatnak az Izland elleni meccsen?

Olyan, mint bármely hétköznapi, lelkes szurkolónak az országban. Izgultam rettenetesen, a végén pedig nagyon boldog voltam, Szoboszlai Dominik góljánál úgy felugrottunk a lányommal, hogy még szegény kutya is felébredt a mély álmából. De nemcsak a győzelem és a kijutás miatt van bennem jó érzés és büszkeség, hanem mert látom, milyen jól beértek a fiataljaink. Például Sallai Roland, aki az utóbbi években egészen elképesztő fejlődésen ment keresztül gyorsaságban és felfogásban is, de szinte mindenkinek a játékát csak dicsérni tudom Kalmár Zsolttól Szalai Attilán és Botka Endrén át az újra nagyon megbízhatóan futballozó Lang Ádámig. Jó pár embernek gratuláltam aznap este a csapatból. Jól ismerem azt az érzést, amikor bemész az öltözőbe, és csak annyit tudsz mondani: „Te Úristen, ez mi volt?” Később persze lehiggadsz, és racionálisan is belegondolsz, hogy ha ennyit készültél, dolgoztál alázatosan valamiért, lehetetlen, hogy ne legyen eredménye.

Hiányérzete sem volt, hogy nem lehet ott az öltözőben, majd jövőre a pályán?

Nem. Úgy fejeztem be a Haladásban negyvenhárom éves koromban a pályafutásomat, hogy tényleg mindent kiadtam magamból. Soha nem a hírnévért vagy a pénzért fociztam, már a karrierem elején is az volt a célom, hogy minél több mérkőzést játszhassak, mert csak abból lehet tanulni igazán. 882 meccsig jutottam, ami ugyan nem kerek, de szép nagy szám. Az ember ennyi pályán töltött idő alatt sok mindent átél, rengeteg sikert és persze kudarcot is. A kapussors e szempontból különösen kegyetlen: a bravúrjaid hamar feledésbe merülnek egyetlenegy hiba miatt.

Ahogyan Gulácsi Péterrel is történt, aki hiába a német első osztály legjobb kapusa és a magyar válogatott egyik legstabilabb játékosa, éppen ezen az Eb-kijutásról döntő meccsen hibázott egyszer, ami aztán szerencsére nem bizonyult végzetesnek. Hogyan tudja ilyenkor pár pillanat alatt mentálisan helyrerázni magát az ember?

Nehezen, óriási lelkierő kell hozzá. Egy kapusnak ráadásul mindig behatároltabbak a lehetőségei e téren. Neki pszichikailag kell pillanatok alatt összekapnia magát. Maximum annyit tehet, hogy megpróbál a meccs további részében még jobban koncentrálni.

Édesapja, aki szintén labdarúgó, a Haladás középpályása volt, is ezt a nehéz kapussorsot szánta önnek?

Ez csak úgy magától alakult. Annak idején az volt a szokás, hogy az anyukák odavitték a gyerekeket az edzés végére, és amíg az apukák zuhanyoztak, addig a picik bemehettek a pályára; két-három-négy évesek ugráltak-futkostak ott mindenfelé. A kapusok viszont valahogy mindig tovább kint maradtak, a felnőttcsapatban védő Hegedüs Péternek meg mindig lehetett kapura rúgni. Sőt, közben bohóckodott is nekünk, a háta mögött dobta ki a labdát, ezerféle módon megviccelt minket. Nagyon tetszett a személye, a viselkedése, anélkül hogy tudtam volna, milyen pozícióban van a pályán. Ehhez jött, hogy már kisfiúként is nagyon szerettem vetődgetni, ami ennek a posztnak az egyik alapfeltétele.

És mi még?

Gyorsaság, dinamika, jó összpontosító- és kommunikációs készség. Ezeknek a csíráját a nevelőedzőm, Szarka Zoltán egykori olimpiai bajnok kapus látta meg bennem. Ha ő nincs, és nem fedezi fel, majd nagyon korán nem erősíti meg bennem a posztomhoz szükséges erényeket, biztosan máshogy alakul a karrierem. Összefoglalva: ahhoz, hogy én kapus legyek, kellett Hegedüs Péter mint példakép, Szarka Zoltán, aki felismerte, hogy van érzékem a dologhoz, és persze a saját elhivatottságom. Mert a tehetség csak húsz százalékot jelent a sportban, a sikerről nyolcvan százalékban a szorgalom, a munka dönt.

És a fizikai adottságok? Azt mondják, a jó kapus, legyen szó bármely labdajátékról, százkilencven centi felett kezdődik.

Nem hiszek ebben. Tény, hogy manapság sok edző, vezető valóban a magasság alapján választ: a Chelsea-ben például az a szabály, hogy 195 centiméter alatt nem igazolnak kapust. Nálunk, a Király Sportegyesületnél viszont nincsenek ilyen kikötések. Az én gondolkodásomban lehet valaki jó kapus függetlenül attól, hogy magas, alacsony, kövér, sovány, öreg, fiatal. Minden kornak és testalkatnak megvan a hátránya és az előnye is, a magas kapusok például jól néznek ki egy csapatban, és a hosszabb végtagjaikkal esetleg könnyebben elérik a labdát, az alacsonyabbak viszont gyakran fürgébbek, dinamikusabbak. Bernd Storck, a Dunaszerdahely edzője éppen most vitte el tőlünk a felnőttcsapatába a tizenkilenc éves Veszelinov Dánielt, aki „csak” 185 centiméter, de remek a kiállása, a fizikai adottságai, és ballal-jobbal pont ugyanolyan jól rúg. Mondhatnám példaként a Mönchengladbach kapusát, Yann Sommert vagy a Barcelonáét, Marc-André ter Stegent, mindketten száznyolcvan centi körül vannak, és sikeresek a klubjukban, és válogatottak is. A magasságnál ugyanis vannak sokkal fontosabb kapustulajdonságok. Ilyen a már említett kommunikációs képesség is. A kapusnak előre kell látnia a veszélyes szituációkat, és ezek elkerülésére villámgyorsan meg kell szerveznie maga előtt a védelmet. Vagyis egy kapus akkor a legjobb, ha nincs semmi dolga. Mert az azt jelenti, hogy a játékosok hallgatnak rá, és így az ellenfél nem jut el hozzá. Ehhez folyamatosan beszélnie kell, segíteni, dicsérni, ösztönözni a csapattársait, ha kell, felrázni őket, ha kell, önbizalmat adni nekik. Ha egy játékos folyamatosan pozitív üzeneteket hall, nyugodtabban fog focizni, így a többiek is látják, hogy biztonsággal hátra lehet neki passzolni, amitől még felszabadultabb lesz, és így tovább. A lényeg, hogy a kapus sose szidja a társait, hanem mindig maradjon higgadt és pozitív – én legalábbis mindig erre törekedtem.

Ez a fajta higgadtság, optimista hozzáállás hozott tulajdonság, vagy megdolgozott érte?

Alapvetően emocionális típus vagyok, ezért óriási önfegyelemmel meg kellett tanulnom kordában tartani az érzelmeimet. Ahogy öregszik az ember, az ilyesmi egyre könnyebben megy, a munkában szerzett rutin, a gyerekek születése révén megváltozott életvitel általában is megfontoltabbá tesz mindenkit.

Ha már család, nemcsak az ritka, hogy egy futballistának ilyen sokáig tart a profi karrierje, hanem az is, hogy ilyen kivételesen rendezett a magánélete.

A feleségemmel tizenhat éves korunk óta együtt vagyunk, együtt nőttünk bele az életbe, együtt kerültünk külföldre, ott csak egymásra számíthattunk, és amikor megszülettek a gyerekek, ők is csak ránk számíthattak, hiszen a család messze volt. De a tizennyolc, Németországban, illetve Angliában töltött év alatt is mindig tudtuk, hogy egyszer visszajövünk, hiszen Magyarország a hazánk. Otthonosan lehet lakni bárhol a világon, de hazája csak egy van az embernek, és nekünk az itt van. Közelebbről is a szülővárosunkban, Szombathelyen.

Ezért is itt, és nem mondjuk Berlinben vagy Münchenben hozta létre tizennégy évvel ezelőtt – ráadásul az édesapjával közösen – a Király Szabadidő Sportegyesületet, amely ma már Király Sportegyesület néven a minőségi utánpótlás-nevelés klubja?

Eszembe sem jutott, hogy ezt máshol tegyem. A magyar fiataloknak akartam és akarok segíteni, a magyar gyerekeknek szeretném megmutatni, hogy innen is lehet többre, sokra vinni. És itt nem csak a futballra gondolok, elsősorban embereket szeretnénk nevelni. Néhány hete szülői értekezletek voltak nálunk, ahol mondtam az anyukáknak-apukáknak, hogy mi csak egy általunk jónak gondolt közeget tudunk kínálni, és majd mindenki maga eldönti, az megfelelő-e neki. Ehhez hozzátartoznak olyan infrastrukturális tényezők is, mint a tágas szülői váró büfével, ahol a tesók is megírhatják a leckét, illetve hogy hamarosan lesz két új épületünk tanulószobákkal, modern öltözőkkel, vezetői irodákkal. Azt szeretnénk, hogy mindenki, az ide járó gyerekek, a szüleik és a szurkolók is otthon érezzék magukat abban a néhány órában, amelyet nálunk töltenek.

Egy csapat, egy család! – ahogy az egyesület szlogenje is szól?

Pontosan. És a legjobb, hogy ezt nem mi találtuk ki. Annyi visszajelzés jött, hogy ez a közösség olyan, mint egy nagy család, hogy végül ez lett a jelmondatunk. És a családba ugyanúgy beletartoznak az edzőink. Igyekszünk az ő kreativitásuknak is minél nagyobb teret hagyni, ha elakadnak, segíteni őket, és folyamatosan biztosítani a fejlődésüket. Utóbbi egyik fontos eleme, hogy az egykori csapatom, a Hertha akadémiájával, valamint a Dunaszerdahellyel és a Leverkusennel is van együttműködésünk: ők is jönnek, mi is megyünk, ez pedig edzőnek, gyereknek egyaránt óriási lehetőség a tanulásra.

A német módszerekből mit érdemes, vagy még inkább: mit lehet nálunk átvenni?

A fegyelmezettséget mindenképpen. Az átlagnémet tényleg olyan, mint a viccben: kérdés nélkül betartja a szabályokat. Rólunk, magyarokról pedig azt tartják, hogy még mindig a kiskapuk keresésében vagyunk erősek. Ez egyfelől a kreativitásunk dicsérete, de azért van az a helyzet, amikor jól felfogott érdekünk követni a szabályokat. Nyilván idő kell hozzá, de hiszek benne, hogy a németes precíz, szorgalmas, céltudatos, fegyelmezett mentalitást, legalább részben, igenis át lehet ültetni a magyar közegbe. És még egy dolog, ami viszont már a szakmai rész. A Király SE-nél megadjuk a lehetőséget a focistáinknak az előrelépésre, a tehetségeseket játszatjuk felsőbb korosztályokban is, de nem engedjük, hogy helyből nagyot ugorjanak. Itt van például a már említett Veszelinov Dani. Ő az első olyan fecske, akit felfedeztünk, idehoztunk, versenyeztettünk, és most olyan helyre segítettünk, ahonnan valószínűleg még tovább fog majd tudni menni. Ez a filozófiánk, külföldön ezt láttam, ezt tanultam: a játékos érdekében nem szabad kihagyni a lépcsőfokokat.

Ez a gondolat sokszor szóba került most Szoboszlai Dominik esetében, laikusok és szakemberek is mind azt találgatták, a Salzburg után melyik csapat lenne a legmegfelelőbb a karrierje szempontjából. Nemrég kiderült: Lipcsébe tart. Ön mit tanácsolt volna neki?

Pont egy német magazin kérdezett erről az izlandi meccs után, és azt mondtam, hogy szerintem Dominiknek jelenleg mindenképpen a Bundesliga lenne a legjobb választás. Bármely német első osztályú csapatban tudna érvényesülni már fiatalként is, később pedig vagy maradhatna továbbra is a világ egyik legerősebb bajnokságában, vagy a sok ott megszerzett tudással, tapasztalattal a Bundesliga jó ugródeszka lehetne neki a továbblépéshez. Azt is kérdezték, Puskással összehasonlítva mit gondolok Dominikről. Kicsit mindig tévedésnek érzem az ilyen hasonlítgatásokat, hiszen az ötvenes évek teljesen más volt, mint a hetvenes, az is más, mint a kilencvenes, és így tovább. Mindegyik korban nehéz volt érvényesülni, és mindenkinek a saját korában kell kiemelkedőt nyújtania ahhoz, hogy a legjobbak közt legyen. Puskás vitathatatlanul zseniális volt, nem véletlen, hogy még ma is róla kérdeznek. De a korosztályok, a korszakok változnak, ahogyan a szabályok és az iram is. Mielőtt kikerültem Németországba, életemben egyvégtében a leghosszabban a Cooper-tesztet futottam, ami ugye tizenkét perc, ott meg már az első edzésen bementünk az erdőbe, mondták, hogy futás van fél és másfél óra közt. Csak álltam ott, hogy de hát én életemben összesen nem futottam ennyit, pláne kapusként nem erőltette ezt otthon senki. De valahogy kibírtam, és három év után én mentem elöl a játékosokkal. Ma pedig már a kapusainkat is arra tanítjuk, hogy a megfelelő állóképesség hatására javul a koncentráció. Ez a példa jól mutatja, hogy igenis lehet fejlődni, igenis utol lehet érni magunkat. Nemcsak játékosként, edzőként is különösen fontos a rugalmasság: ha az ember megismer egy jobb, hasznosabb módszert, nem ragaszkodhat csak azért a régihez, mert már megszokta.

Nehéz ezt a falat áttörni?

Nem könnyű. Szerencsére azonban a szakmából egyre többen értik, hogy miért van szükség a nálunk újnak tűnő, külföldön viszont már rég bizonyított edzésmódszerekre. De még nekik sem mindig komfortos az átállás, egyszerűen, mert másban szocializálódtak. Ezért van szükség a külföldi klubokkal való együttműködésre. Hogy ne csak a gyerekek világa táguljon, az edzők is lássák élőben, miként tudják elérni az ottani kollégáik, hogy a fiatalok mindennap százszázalékosan ledarálják egymást a pályán. Ennek van csak haszna. És azon sem szabad megsértődni, ha valaki szembesít bennünket a hibáinkkal, ha jó szándékkal, a fejlődésünk érdekében teszi. Múltkor az egyik edzőnk maga látta be, hogy túl heves gesztikulálással és túl sok kommunikációval próbálja instruálni a mérkőzéseken a játékosait. Márpedig ha nem adsz kellő teret a gyereknek, hogy kommunikáljon a pályán, mert mindig te járatod a szádat, és osztogatod az utasításokat, ő soha nem lesz önálló és kreatív, hiszen kizárólag kívülről várja majd az iránymutatást. Ezt a kollégák közül is sokan akkor értették meg igazán, amikor Berlinben jártunkkor, a Hertha tréningjein megtapasztalták, hogy alig hangzik el néhány szó, ennek ellenére még a legkisebbek is pontosan tudják a dolgukat. És persze az ott egy akadémia napi két edzéssel, de attól még a módszer hasznos és követendő. Szerencsére ma már sokan gondolkodnak így itthon, hiszen számos, korábban külföldön játszó válogatott labdarúgónk érvényesül vezetőként, mások mellett Hajnal Tamás a Fradinál, Tőzsér Dániel a Debrecennél. És ők pontosan tudják, mi kell a mai kornak megfelelő, nemzetközi szinten is jegyzett, jó csapat kialakításához. Hogy minél több ilyen legyen Magyarországon, ahhoz persze rengeteg idő kell, de az alapok lerakása elkezdődött.

Azt talán még a magyar foci ellendrukkerei, lesajnálói is belátják, hogy mintha az utóbbi években valóban megmozdult volna valami, és itt nem csupán a két Eb-kijutásra gondolok, hanem a Ferencváros BL-szereplésére is. Van rá esély, hogy tartósan jobb idők elé nézünk?

Amióta Csányi Sándor a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, látványos a futballunk fejlődése, erre tényszerű bizonyíték a két Európa-bajnoki részvétel is. Az elnök úr eltökélt a sportág fejlesztése mellett mind az infrastruktúra, mind a szakmai munka hatékonyságának növelése kapcsán. Felújított vagy új létesítmények nélkül nincs előrelépés, de a legfontosabb mégiscsak az, hogy a pályákat aztán minőséggel, szakmaisággal töltsük meg a vezetőktől az edzőkön át a játékosokig. Az MLSZ-nek tudatos, hosszú távú programja, hogy először a létesítményeket, pályákat kellett rendbe tenni, közben pedig el kell kezdeni egy olyan edzői garnitúrát kinevelni, amely hosszú távon is fejlődést, stabilitást, hozzáértést jelent a magyar labdarúgásnak.

És Királyokból sem lesz hiány a honi és remélhetőleg a nemzetközi futballpályákon sem: tizenkilenc éves Viktória lánya Bécsben tanul pszichológiát, tizenhat éves Mátyás fia szintén profi futballistának készül, méghozzá éppen kapusnak. Nem teher neki az édesapjával való folytonos összehasonlítás?

Abszolút nem. Ő külön személyiség, és ezt elég hamar megmutatta. Egyszer, még tízéves korában egy interjúban kérdeztek tőle valami hasonlót, amire nagyon határozottan rávágta, hogy egyáltalán nem érdekli, ki mit mond, ő egyszerűen csak kapus akar lenni. Tizenkét éves korában elhagyta a szürke melegítőnadrágot is, ezzel is jelezve, hogy ő más, mint én, önálló karakter. Egy ideig akadémiai keretek között focizott, de most már nálunk van, a Király SE-ben, ahol többen vagyunk aktív kapusedzők, így én is foglalkozom vele. De ez sem jelent semmit, edzésen csak szakmáról beszélünk, és ugyanúgy magázódom vele, mint a többiekkel. Nincs kivételezés, a saját érdekében is. Régen rossz lenne, ha csak a család miatt járna ide, és nem azért, mert ezt akarja a világon a legjobban. Ehhez azonban vállalnia kell, hogy egy a sok közül. Ahogy bárki mást, úgy őt is a saját képességei, tehetsége, szorgalma viheti előre.

Hasonló tartalmak

Sokak hasznára élni – beszélgetés Kudlik Júliával

Negyven éven át személyes ismerősünk volt, a képernyő közvetítésével valóságos családtagunk, akivel gyakrabban találkoztunk, mint a legtöbb rokonunkkal: Kudlik Júlia neve szorosan összefonódott a magyar televíziózás első évtizedeivel.

Az élet apró dolgokból áll

A cserkészet megszüntetése után indiánnak állt, a fél világot bejárta, nemzedékek nőttek fel rádiós és televíziós ismeretterjesztő műsorain. Nagyinterjú Juhász Árpád geológussal.

Az út nem előttünk, mögöttünk van

Távol élni a világtól, csendben, intenzív közösségi életben, a szellemi és fizikai munka, valamint az imádság egyensúlyában – nagyinterjú Baán Izsákkal, a bakonybéli Szent Mauríciusz-monostor perjelével.

Imával átszőtt élet

Jó művészhez látogatóba menni mindig az élet egy kitüntetett pillanata.A látogató arra számít, hogy megtud majd valami olyat az életről, amire magától biztosan nem talál rá. Ezzel a készülődéssel tartok a kilencvenedik születésnapját nemrég ünneplő Hager Ritta Kossuth-díjas textilművészhez.

A Barabási állandó

“Minden mindennel összefügg” – emlegetjük gyakran. Ám van, aki nemcsak – mint egy életbölcsességet – mondogatja ezt, hanem be is bizonyítja. Barabási Albert Lászlóval, a hálózatok nemzetközi szinten is neves kutatójával a saját életében felismerhető mintázatokról beszélgettünk.

Hiszek az emberben!

A hosszú élet titka a humor, a jó társasági élet és a diópálinka – a kilencvennégy éves matematikus, Obádovics Gyula délelőttönként könyvei újabb kiadását készíti elő, majd levezetésként kocog egy-két kilométert a Balaton-parton.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése