Mi az, amit még saját maga végez a lemezen?
Már régóta nagyjából a nullától a végéig el tudok készíteni egy albumot mindennel együtt. Persze az extra hangszereket meg az énekhangokat nem tudom hozzáadni, szükség van a vendégzenészekre, de a folyamat többi része egyedül is megoldható.
A vendégzenészei gyakran egészen ritka hangszereken játszanak.
Szeretem minél izgalmasabbá tenni a zenét, szeretek kipróbálni ezt-azt. Kedvelem például az örmény dudukot, a Piros-sárga című dalban meg is szólal ez a hangszer, kifejezetten illik a számban jelen lévő közel-keleti dallamhoz – ugyanebben a dalban egyébként tablá, rik és dumbek is hallható, amelyek szintén keleti hangszerek. Ismerősök ismerősei révén szoktam találni embereket, akik közreműködnek a lemezeken. Az egészet játékként élem meg, játszom a hangokkal, képekkel, szövegekkel, nem vérre megy a dolog.
Honnan származnak a dalaiban gyakran előforduló bemondott szövegrészletek?
Van otthon egy kazettám, egy 1987-es kiadású orosznyelv-oktató kazetta, ez rendszeresen visszatér, mert aranyos, szép emlékek fűznek hozzá. Ebből hallható részlet az Űrhajók Makón elején, illetve sok más dalban is. Szoktam használni más szövegfoszlányokat is, ezek mind megidéznek egy-egy emléket, hangulatot. A Róka hasa rádió album egyik dalába vízállásjelentést tettünk. Ez egyébként nem volt igazi vízállásjelentés, mert nem volt meg a felvétel, jogilag pedig talán aggályos lett volna a rádióból felvenni, így a barátnőm mondta fel az eredeti vízállásjelentést a lemezre. Pár szót kicseréltem az igazihoz képest, mert abban például nem volt benne, hogy milyen magas a Maros Makónál. A Tűnő idő tárlat című lemeznél a Mindentudás egyeteméből használtam felvételeket, amelyeket a tévé előtt mikrofonnal vettem fel, a Geometria című album pedig azzal a szöveggel kezdődik, hogy „22 óra 30 perc 30 másodperc, 22 óra 30 perc 40 másodperc” és így tovább. Nem tudom, létezik-e még az a szolgáltatás, hogy az ember felhívja az 180-as számot, és a gép bemondja a pontos időt. Ez onnan van. Mindig is izgalmasnak találtam ezt, elég anakronisztikus, egyszerre gyerekkori és elmosódottan jövőszerű dolog. Az időről szól ez a dal – tulajdonképpen erről szól majdnem az összes dalom. Hogy miért, még nem tudtam kibogozni. Nem is biztos, hogy ki fogom.
Mostanság egyre több helyen olvasni a Thy Catafalque-ról, fellépett a Fekete zaj fesztiválon is – megtörtént a nagy áttörés?
Tizennégy éve nem álltam színpadra. A Gire-ral játszottam utoljára közönség előtt még 2007 szeptemberében. A mostani fellépésben az volt az egyik legjobb, hogy Kónya Zolival lehettem a színpadon, aki a Gire-ban a gitáros volt, és akire zeneileg és minden egyébben is számítok, biztonságot adott, hogy ott állt mellettem. Mindenki lelkes volt, érezni lehetett a szeretetet a színpadon is, nem csak a közönség részéről. A koncert bizonyosan valamilyen változás kezdete, de nem tudom, hosszú távon ez mit jelent. Továbbra is egy külföldi kiadónál vagyok, továbbra is underground zenét játszom, nem hiszem, hogy a fellépés nyomán fősodorbeli közegbe kerülök majd. Népszerűségi kérdésekkel meg nem nagyon foglalkozom, nem volt ez téma soha.
Mik az új tervei, mivel kísérletezne még?
Amit most csinálok, az teljesen regresszív, az új lemez csak metál lesz, riffek egymás után. Ki kell magamból írni, le kell tenni ezeket, hogy aztán újra másfelé tudjak nézni. Még nincs teljesen készen az anyag, de már látható, hogy minimális kísérletezés lesz rajta. Lehet, hogy ez sokaknak csalódást fog okozni, de az élet nem habos torta.