Életed könyve

Szöveg: Farkas Anita

Háy János irigylésre méltóan nagy munkakedvű író. Nem A cégvezető az idei első kötete: a „karanténvírus” idején készült Ne haragudj, véletlen volt – Szükségnapló már a nyár elején megjelent, ezt követte ősszel a most tárgyalt regény, és már előkészületben van a sorban harmadik mű is. 
Talán nem is a munkakedv a legjobb szó arra, ami Háy Jánost, legalábbis kívülről nézve, hajtja, sokkal inkább az a szüntelen belső kényszer és kíváncsiság, amivel a hétköznapi életünket (a sajátját is) és az egymás közti szövevényes viszonyainkat figyeli. Hogy A cégvezető a megszokott stílusjegyek, így például a képtelenül hosszú és kanyargós mondatok ellenére mégis tud újat mondani, az a meglepő helyszínválasztásnak is köszönhető: az ide-oda kóválygó szereplőket ezúttal nem a „vidékiség”, hanem Budapest és a nagyvárosi léttel együtt járó attitűd köti össze. Itt csomózódik össze a névtelen cégvezető és a vele ideig-óráig kapcsolatba kerülők sorsa, mintha egy labirintusban bolyonganánk a mininovelláknak is beillő kitérők közt. 

Háy János: A cégvezető. Európa Kiadó, 2020
A cselekményt a hely és a főszereplő személye mellett a sok-sok apró árulás is összeköti, különös tekintettel a házasságtörés(ek)re – ennek is vannak bőven előzményei a Háy-univerzumban, elég csak a Házasságon innen és túl című kötetre gondolni. Így lehet, hogy az olvasás során egyszer csak arra jövünk rá, hogy hiába a tipikus jegyek, például a siker soha le nem vethető álarca, a cégvezető valójában „mi vagyunk”. („Azt kérded, mi közöd hozzá? Te is cégvezető vagy, akár van bejegyzett céged, akár nincs, mert azt az embert, aki vagy, te vezeted. A cégvezető a te életed könyve.”) A csel, amivel az író eléri, hogy akár a finom kulturális utalások dekódolása nélkül is bele tudjunk helyezkedni az ő vagy az urbánus kasztrendszer bármely tagjának helyzetébe, nagyon egyszerű: a  sztereotip, egy-egy vonással mégis egyénített karakterek egyikében biztosan magunkra ismerhetünk. Annál inkább is, mert ebben a „sorskavalkádban”, ahogy Háy maga definiálta könyve műfaját, Magyarország elmúlt harminc éve is vastagon benne van a rendszerváltás eufóriájától a teljes kiábránduláson át a 21. század magunk teremtette, „körmönfont” rabszolgaságáig és a generációról generációra átörökített, egyre mélyülő árkokig. („Mert törzsi viszonyok között élünk, csak ott érezzük jól magunkat, ahol a saját fajtánk van. Egy-egy új ismeretségkor néhány kérdéssel feltérképezzük a másik törzsi hovatartozását – milyen rádiót hallgatsz, milyen tévét nézel, és ott voltál-e azon a tüntetésen, jártál-e Kolozsváron –, s csak akkor engedjük magunkhoz közelebb, ha velünk azonos törzshöz tartozik.”)
Mindez azonban csak kulisszája egy sokkal fontosabb ügynek: megmutatni, hogy minden ember élete a saját univerzumában pont ugyanannyira érvényes, mint a miénk, függetlenül attól, a társadalmi ranglétra melyik fokáról igyekszünk nagy elánnal lesajnálni az alattunk állókat. Háy elnéző humora és – bár ez ellen biztosan hangosan tiltakozna – szelíd emberszeretete különösen üdítő kivételnek számít a kegyetlen cinizmus és panaszkultúra idején. A cégvezető után is csak épphogy egy picit fáj, ha arra gondolunk, hogy igen, az élet már csak ilyen: „a testünkkel igen, de szívünkkel nem tud elbánni az idő”.
 
 
További cikkek
Műhely A Boldogasszony tája

Szabados György zenéjéhez újra és újra visszatérek. A 2011-ben elhunyt zeneszerző, zongorista – és nem utolsósorban kiváló esszéíró – Szabados a huszadik századi magyar és egyetemes zenetörténet kimagasló alakja volt. Egyfajta áldásnak érzem, hogy jó ideig a közelében élhettem.

A hely szelleme Az élet élni akar

Lefordulok a nyolcasról a devecseri elágazásnál. A város határáig vezető út mellett hosszan húzódik végig az emlékpark. A terület némaságával is azt üzeni: tíz évvel ezelőtt, 2010. október 4-én valami véglegesen megváltozott. Már semmi sem lesz úgy, mint régen.

Hívószó Abban kell élnünk, ami most van

Az igazi pedagógus több, mint a tananyag átadója, ha valamit akkor ezt a karantén időszak biztosan bebizonyította. Varaga Péterrel a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium irodalom szakos tanárával beszélgetünk.

A hely szelleme Szerelmem, Martonvásár

A Brunszvik család generációkon átívelő közös akarata nyomán a martonvásári mocsaras vidék valóságos földi paradicsommá változott. A lakatlan, lápos térségben kastély és köré angolkert épült, amely ma már természetvédelmi terület. A különleges növény- és állatvilág nem csak a mai kor embereit varázsolja el. „Körülöttem minden Angliára emlékeztetett, olyannyira, hogy szinte Angliába képzeltem magamat” – jegyezte fel a kastélyparkról szerzett benyomását 1815-ben Richard Bright, a neves brit utazó.

Epreskert

Hiszen ez a csodák kertje. Ezek a csodák 1879-ben kezdődtek, amikor a kor jeles szobrásza, Huszár Adolf az akkor még külvárosi, gyalogutakkal szabdalt, már akkor is Epreskertnek nevezett ligetben telket kapott a fővárostól, hogy azon műtermet építhessen, és abban elkészíthesse a Széchenyi-téren ma is álló, hatalmas Deák Ferenc-emlékmű szobrait.

A hónap embere Böjte Csaba

Csaba testvérből folyton árad a ferences jó kedély, a derű, többnyire ott ül az arcán, s ha nem tudja valamire a megoldást, mert ilyen is van, akkor azt mondja, hogy hüm-hüm. Mindig van nála egy jó vicc, egy vidám anekdota, amivel megnevetteti akár mise közben is a híveket.