Elsüllyedt plakátvilág

Szöveg: Kéri Gáspár

fotó: Országos SzéchÉnyi Könyvtár Plakát- és Kisnyomtatványtára

A századforduló és az azt követő két évtized magyar plakátművészetének kimagasló alakja volt Faragó Géza. Összetéveszthetetlen stílusú munkáiból június végéig látható szabadtéri kiállítás a Várkert Bazár déli panorámateraszán.

Kínálkozik néhány biztos megoldás arra, hogy alámerüljünk a századforduló és az azt követő negyedszázad budapesti légkörébe. Internetes archívumokban böngészve korabeli lapok irodalmi tárcáit olvashatjuk például. Esetleg szemügyre vehetjük a fotográfus Klösz György budapesti felvételeinek minden egyes négyzetcentiméterét, amire ugyancsak módunk van a virtuális térben. Jelenleg pedig adódik egy harmadik lehetőség is: sétát tehetünk a budapesti Várkert Bazár déli panoráma­teraszán, hogy megcsodáljuk Faragó Géza (1877–1928) festő- és grafikusművész plakátkiállítását. Az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtára jóvoltából most kéttucatnyi kereskedelmi és kulturális plakátot nézhetünk meg eredeti rendeltetési helyüknek megfelelően, a szabad ég alatt.

A plakát ugyanis eredendően publikus műfaj, célja, hogy felhívja az utca emberének figyelmét az általa hordozott tartalomra, és tegye ezt minél lényegretörőbben. Így az egyszeri polgár akár egy mozgó konflisról vagy egy lóvasút másodosztályú ülőhelyéről is könnyen befogadja az üzenetet, egy színházi premier, egy újfajta gyomorkeserű vagy éppen egy mezőgazdasági vásár hirdetését. A műfaj az ókori Kínából ered, Európában pedig a nyomtatás nyugati meghonosodása, azaz a Johannes Gutenberg utáni időkre tehető az elterjedése. A plakát művészi értelemben a 19. század második felében, a posztimpresszionizmus és a szecesszió időszakában vált érdekessé. Ez idő tájt olyan festők és grafikusok tettek izgalmas utazásokat az alkalmazott művészetek e területén, mint a francia Henri de Toulouse-Lautrec vagy a cseh Alfons Mucha. Faragó Géza is ezek közé az alkotók közé tartozik. Amíg festőink közül Benczúr Gyula, Rippl-Rónai József vagy Vaszary János csak átruccant a plakáttervezés ösvényeire, addig Faragó elsősorban egyedi világú plakátjaival írta be nevét a művészettörténetbe.

1914 előtt | 92 × 55 cm

„Egyetlen képben egy teljes történetet mesélt el,
vagy szuggesztív hangulatok megidézésével repítette
a szemlélőt egy-egy életérzésbe”

1928 | 48 × 32 cm

1926 | 126 × 95 cm

A korban nem szokatlan módon Faragó magán­úton kezdett rajzolással és festészettel foglalkozni. Hamar kitűnt dekoratív stílusával, amellyel egyáltalán nem állt távol az akkoriban teret nyerő új művészeti irányzattól, a szecessziótól. Már javában tervezett textilipari mintaterveket, amikor ösztöndíjjal kijutott Párizsba. Az 1897 és 1902 közötti éveket így a belle époque-nak, a francia századforduló szellemi-kulturális pezsgésének „szép korszakában” töltötte. Több iparművészeti iskolában is megfordult, majd az akkor már sztárgrafikusnak számító Alfons Mucha mellett kötött ki. Párizsból hazatérve hamar a magyar plakátművészet úttörői között vívott ki előkelő helyet, karikaturistaként pedig többek közt a Borsszem Jankónak és a Képes Családi Lapoknak is dolgozott, nem kevés malíciával megjelenítve a székesfőváros társasági életét. Faragó igazi bennfentesként, a magyar Broadway életének jellegzetes figurájaként központi alakja volt a pesti éjszakának. Mindeközben alkotóművészi arcéle is egyre karakteresebb lett, amit számos egyéni és csoportos tárlaton bizonyított a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban, az Ernst Múzeumban, valamint Bécs és Berlin kiállítótereiben. Emellett részt vett Fényes Adolf mellett a szolnoki művésztelep munkájában, Iványi-Grünwald Béla révén pedig alapító tagja volt a kecskemétinek is – mindkét csoportosulás a magyar festészeti hagyományok és a kor legújabb művészeti törekvéseinek szintézisére törekedett. Mindezeken túl jó néhány fővárosi színház és mulató előadásához, sőt a némafilm aranykorában filmekhez is tervezett díszleteket.

1914 előtt | 94 × 62 cm

1925 | 93 × 63 cm

1904 | 128 × 91 cm

Faragó Géza plakáttervei iskolapéldái a jó plakát minden ismérvének, amely nemcsak funkciójában teljesíti be feladatát, de vizuálisan is magas minőséget képvisel, és amelyben a kép és a szöveg egysége is megvalósul. Ha szükség volt rá, egyetlen képben egy teljes történetet mesélt el, másszor szuggesztív hangulatok megidézésével repítette a szemlélőt egy-egy életérzésbe, legyen szó az utazás felemelő élményéről vagy néhány korty megfelelő hőfokra hűtött száraz pezsgőről. A plakátokon olykor saját festményeit használta fel, mint például a Karcsú nő macskával című alkotás esetében, amely egy jól ismert Tungsram-reklámon köszön vissza. A plakátok stílusukban hol szecessziósan dekoratívak, hol karikaturisztikus jegyeket viselnek, mikor mit tartott alkotójuk a megfelelő kifejezési formának. Faragó Géza univerzuma a magyar plakátművészet első fénykorának szerves része, testközelbe hozza egy rég letűnt világ ünnepi és hétköznapi pillanatait.

Hasonló tartalmak

A fényérzékeny anyag misztériuma

A digitális kamerák, majd az okostelefonok revolúciójával hiperinflálódott a fénykép. Válogatásunkban hét fotós nyúl vissza a predigitális korba.

Az angyalok nyelvi természetrajza

Halmai Tamás új kötetével nemcsak számot vet azzal, ahogyan a nyelvbe zárkózó költészet feloldódik a divatos irányzatokban, hanem tevékenyen hozzájárul az integrációhoz.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése