Fenntartható hagyomány

Szöveg: Weisz Teodóra
Fotó: Darabos György

A régi népi szőtteseket legtöbbször csak megcsodáljuk, önnek a hagyományőrzés ennél többet jelent: a mindennapokban használható textileket készít autentikus minták alapján.

A Kertészeti Egyetemre jártam, amikor egyszer csak felmerült bennem, hogy szeretnék egy szövőszéket. Váratlanul ébredt a vágy, de a kézművesség iránti vonzódásomnak volt előzménye: édesapám révén bunyevác származású vagyok, gyerekként sokszor voltam a nagymamámnál Bácskában. Hamisítatlan parasztházban élt, volt tisztaszoba, nagy kamra, a konyhában sparhelt, az udvaron kukoricagóré. Talán innen ered bennem az egyszerűség szeretete. A nem napi használatra szánt, míves paraszti szőttesek mellett sok háztartási textil készült, és nekem mindig ezek tetszettek jobban. Először csak magunknak szőttem egy-két darabot, például konyharuhákat, kenyereszsákokat, aztán már adtam őket ajándékba is; mindenki örült nekik. A legtöbb szőttesem nem kiállításra, hanem az otthonokba készül.

Zsigmond Zsuzsa kéziszövő népi iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa, hat gyermek édesanyja

A munkáit nézve az a benyomásom, hogy a népi formakincset letisztulva, az esszenciáját megragadva adja vissza. Hogyan születnek az új motívumok?

Mindegyik szőttesemnek van népművészeti alapja. A legelsőket – miután a férjemmel a Néprajzi Múzeumban megnéztük, hogy egyáltalán hogyan kell összerakni egy szövőszéket – a múzeum sárközi tárlójában látott minták alapján szőttem. Nem lettek ugyanolyanok, egy kicsit újra lettek gondolva. Ma is mire kitalálok és megszövök valamit, addigra a minta és az arányok változhatnak az eredeti darabhoz képest. A megrendelői kívánságokból is jönnek új megoldások. Elmondják, mit szeretnének, én pedig végiggondolom, hogyan valósítható meg. Készült már például függöny úgy, hogy valakinek egy vállkendőm tetszett meg, és annak alapján szőttem meg.

Az MMA művészeti ösztöndíjprogramjának résztvevője. Melyik az a szűkebb szakmai terület, amelyet kutat?

A bácskai bunyevácok szőttesei a témám, ezek eddig kevés figyelmet kaptak. Az ösztöndíjat kutatásra, rekonstrukciók és újragondolt szőttesek készítésére nyertem el. Családi körben, de még a tájházakban is csupán egy-két megőrzött darabot találtam, de a Vajdasági Magyar Folklórközpont vezetőinek segítségével kapcsolatba kerültem egy fantasztikus magángyűjteményt birtokló szabadkai családdal. Most épp egy ágyterítőt tervezek egy gyapjúpokróc-rekonstrukció alapján, a gyönyörű kötények alapján pedig terítők készülnek majd.

Van még esély visszatérni a természetes fonalakból készült textíliák általános használatához?

A legnagyobb nehézség mára az alapanyag-beszerzés lett. Magyarországon sokféle iparág tönkrement, sajnos a fonalgyártás is. Két éve a legnagyobb bánatomra a komáromi lenfonót is bezárták. Magamról nem tudom elképzelni, hogy valaha is műszálas textíliákat használjak, és a vásárlóim is így vannak ezzel. Ma annyi szó esik a fenntarthatóságról, emellett a természetes anyagoknak varázsuk van, és a kézzel készülő alkotásokba az ember belerakja a szívét-lelkét, anélkül nem is megy. Szívmelengető, hogy ez láthatóan megérinti a fiatalokat is, az idősebbekben pedig a szőtteseim láttán gyerekkori élmények idéződnek fel, úgy érzik, megtalálták, amiről azt gondolták, hogy már régen elvesztették.

Hasonló tartalmak

A világ nem olyan bonyolult

Csatlós Regina és párja tíz év pörgős budai élet után néhány esztendeje a pécselyi Hideg-hegyre, egy komfort nélküli jurtába költözött.

Otthon az időtlenségben

Gáspár János huszonegy év alatt több mint hetven vályogfalú házat épített fel. Az évezredes technológiát nem csupán alkalmazza, a mesterség alapjait tanítja is az érdeklődőknek.

Halaink apostola

A zamárdi Halas Karcsi büféje tulajdonosának, Csibrák Károlynak már-már küldetésévé vált a halfogyasztás népszerűsítése, és igyekszik megkedveltetni az édesvízi, lehetőleg magyar halakat.

A hónap embere – Béres Sándor

Béres Sándor néprajzosból lett juhászra szép feladat vár: Böjte Csaba testvér gyerekeivel kell megszerettetnie azt az életformát, amelyet ő is él.

Utazni lassan

Az időt, a valódi, fizikai időt nem lehet felgyorsítani, és talán az életünk ritmusát sem lehet. Vagy ha mégis, nem nyerünk, hanem veszítünk vele.

Magadat adtad

„Gömbölyödő pocakok kosárlabdái, elsőtől hatodikig, hó hull, eső susog, szél nyargal, hőség fülled, fogy a lélegzet, vizesedik a boka, nézd, hogy forgolódik, ökle, hegyes kis könyöke, dünnyögj, dúdolj neki…” – Lackfi János írása az anyaságról.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése