Ha elvész a híd, elvész Erdély is

Szöveg és fotó: Muray Gábor

A Budai 2. Honvédzászlóalj hagyományőrző katonái Budakeszin emlékeztek meg a piski csatáról, a Sztrigy folyó hídjáért folytatott sorsfordító küzdelemről. A zászlóalj parancsnoka, Berlinger Gábor honvéd százados számára 1848 a magyarság szimbóluma, a hagyományőrzés hitvallás, az erdélyi kapcsolatok ápolása pedig kötelesség. Díszsortűz, ágyúdörgés és dobpergés a szabadságharc emlékére.

Ragad a bakancs a februári sárba. Berlinger Gábor, a Budai 2. Honvédzászlóalj hagyományőrző századosa nem törődik a barátságtalan időjárással. Tudniillik a piski csata emlékére szervezett tisztelgés dramaturgiáját próbálják a honvédek a budakeszi mamutfenyők feletti réten. Derűs, férfias játékról van szó, de el lehet képzelni, azon a százhetvenkét évvel ezelőtti februáron milyen lehetett posztó egyenruhában, fűzős bakancsban, felfegyverkezve menetelni a Sztrigy behavazott árterén. A tét nagy volt. Ha elvész a híd, elvész Erdély is – summázta a csata előtt Bem tábornok. A piski hídért folytatott küzdelem sorsfordító volt, a csata több száz áldozatot követelt a magyar és az osztrák oldalon is, az egyik legnagyobb erdélyi küzdelem volt az 1848–49-es szabadságharcban. Ezt egyébként Berlinger Gábor százados mondja a kamerának, a kamera mögött a hagyományőrző tüzér főhadnagy, Forró Gábor áll, a felvételt majd a helyszíni, erdélyi megemlékezés képeivel vágják össze. A piski csata évfordulóját a budai honvédek ugyanis csak azért itt, a zászlóalj székhelyén, és nem a Déva melletti Piskinél ünneplik, mert a pandémia a katonákat is fogva tartja.

Nagysándor József és Budakeszi

 

Berlinger Gábor civilben közgazdász, de az ember főleg honvédegyenruhában látja. Olyan magával ragadó derűvel beszél 1848 emlékéről, a hagyományőrzésről és a magyarságtudatról, hogy az többet ér minden országimázs-videónál. Megalkuvást nem ismerő elkötelezettsége kellett ahhoz is, hogy megalakítsa a hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóaljat Budakeszin, abban a városban, amely nem csak egyik gimnáziumának nevében őrzi Nagysándor József emlékét. 

Berlinger Gábor a Nagysándor József-emlékházban

Kevesen tudják, de Budakeszi katolikus templomával átellenben, a Fő utcán ma is áll az a parasztház, amely 1849 májusában Nagysándor József főhadiszállása volt, s amelyből Nagysándor I. hadteste Buda ostromára indult a hegyeken át. Az utcafronti rész ma emlékház, amelyben kiállítás, terepasztal és relikviagyűjtemény idézi meg a korszakot. 1848 Berlinger Gábor számára a magyarság szimbóluma, a hagyományőrzés pedig olyan hitvallás, amely ezt a jelképet segít élővé tenni.

A zászlóaljparancsnok alapvetése, hogy világ­viszonylatban is annyira szép, érdekes és tartalmas történelmünk van, hogy csak fel kell kelteni iránta a fiatalok érdeklődését, a többi már megy magától. 

Élő példa: a százados fia tízéves kora óta a budai kettesek dobosa. „Benne teljesedik ki az, ami nekem a gyerekkoromból kimaradt, több mint száz csatabemutatón van túl, vállvetve őrizzük a hagyományt. Van olyan fotónk, amelyen egymásnak támaszkodva védekezünk, és körbevesznek minket a császáriak. Ez olyan élmény, amelyet nehéz elmagyarázni” – réved el Berlinger Gábor.

Százados úr, sejehaj…

 

A budakeszi honvédhagyomány-őrzés motorját a történelem iránti hűség motivációja mellett a felmenők is predesztinálják: több katonahőse is volt a családnak. Nagyapja, Szűcs Ádám az 1915-ös lembergi ostromnál szenvedett halálos sérülést. Berlinger feleségének nagyapja, vitéz Kiss Zoltán százados pedig a magyar katonai ejtőernyőzés egyik kimagasló alakja volt, végigharcolta a második világháborút. Számukra az egyenruha viselése családi büszkeség. „Meg persze a fiatal katonáinknak a lányok kapcsán hatalmas előny is. Lengyel­országban hatnapos emlékhelykörúton vettünk részt a Szent­egyházi Gyermekfilharmóniával, a fiam tizenegy éves volt, a székely ruhás lányok egész nap körbeállták, hallgatták a dobolását. Este látom ám, hogy nyolcan karolnak bele, viszik sétálni. A fiam kapálózott, hogy »Ments meg, apa!«, de én azt mondtam: »Menj csak, fiam, ez parancs!«” – nevet a százados. Berlinger Gábor történelem-tanárnő édesanyjának köszönhetően a negyvennyolcas csatákon nőtt fel, mint mondja, az akkori történelmi filmek – A kőszívű ember fiai, a 80 huszár – meghatározták a gyerekkorát. „Ezek az élményeim aztán csak évtizedekkel később, az erdélyi őszi hadjáratokra látogatva jöttek elő. Mindig csodáltam határon túli barátaink hagyományőrzését, számukra ez nem pusztán hagyomány­tisztelet, hanem a magyar lét vállalásának jelképe. A hatóságok zaklatják őket, mégis büszkén vállalják a kockázatot. Erdélyben járva láttuk meg először a honvédgyalogságot. És akkor bevillant: hiszen Nagysándor József az én városomból vezette Budavár ostromát. Utánajártunk a történelmi háttérnek, és megalapítottuk a hagyományőrző Budai 2. Honvédzászlóaljat. A budai kettesek első parancsnoka Cserey Ignác őrnagy volt, ő szerelte fel, ő toboroztatta az első pesti és a második budai honvédzászlóaljat. 1848. június 24-én volt az eskü, mehettek is a Bácskába a szerbek ellen harcolni. Egyből a mély vízbe kerültek. Ez volt a magyar honvédség megszületésének, az első önálló magyar honvédsereg megalapításának pillanata. Erdélyben megértettem, hogy nekem ezzel feladatom van.”

A Budakeszi Katonai Hagyományőrző Egyesület 2014 májusában alakult, és az 1848–49-es szabadságharc honvédhagyomány-őrzését tűzte ki céljául, a budai sorozású 2. honvéd­zászlóaljat jeleníti meg. Székhelyén Nagysándor József nagysága előtt tiszteleg, a budakeszi főhadiszállás – ma Nagysándor József-ház – hagyományát őrzi.

A hagyományőrző budai kettesek megalakulása óta több honvédcsapat is a mintájukra jött létre – ők pedig a szegedi hármasokat követték. Berlinger Gábor büszke rá, hogy egyre több a gyerek katonájuk. „Állnak sorban az egyenruháért. Kívülről könnyűnek tűnik, hogy harminc-negyven ember egyszerre lép, de ezt nem olyan könnyű ám megszervezni: a gyerekeknek hosszabban kell lépni, hogy a felnőttekkel párhuzamban haladjanak. A látványos katonai szerep elsajátítása mellett fontosnak tartom az énekelt hagyományt is. Amikor Erdélybe megyünk, egész úton katonadalokat éneklünk, van, hogy tárogatóművész is jön velünk, és kísér minket. A Százados úr, sejehaj az én nótám, aki nem tudja, azt kivégeztetem!” – nevet Berlinger Gábor, s hogy a szavainak nyomatékot adjon, Forró Gábor tüzér hadnagy vezényletére a hátunk mögött elsül a rézágyú, csak úgy visszhangzik bele a János-hegy.

1849. február 9-én vívták Bem József honvéd tábornok és Puchner Antal erdélyi császári főparancsnok seregei a sorsdöntő piski csatát, ahol véres küzdelemben a lengyel származású hadvezér csapatai győzedelmeskedtek. Az apró falucska Dévától nyolc kilométerre keletre, a Sztrigy folyó bal partján fekszik, ahol Bem csapatai már az ütközet előtti napon, február 8-án elfoglalták állásaikat. A Piski melletti fahíd a magyar hadtörténet egyik legjelentősebb átkelőhelyének bizonyult

„A csárda olyan helyet foglal el a magyar történelemben, mint a Pilvax. A nemzeti emlékezet parnasszusa”

Böjte Csaba Szent László Alapítványa
megvette a piski csárda épületét,
hogy emlékparkot hozzon létre a területen.

Hasonló tartalmak

Tettre váltott szó

„Megáll az istennek igéje, és nem állhat senki ellene.” A vizsolyi templom kapujára írt mondat talán válasz is a kérdésre, amely a faluba hozott minket: vajon hogyan határozhatja meg a Biblia egy közösség és egy lelkész egész életét?

A jó példa ragadós

Highlights of Hungary elismeréssel díjjazott közösségi méhészet, a cigánymisszióból gyerekeket halászó tehetséggondozó általános iskola és Bolyai-versenyeken parádézó diákok. Egy iskolapélda a szlovák-magyar határ közelében Borsod-Abaúj Zemplén megyében

Mindennek az origója a szőlő

Az Alföld délnyugati szegletében lévő, korábban kevésbé ismert Hajós–Bajai borvidéken néhány évvel ezelőtt organikus szőlőtermesztésbe és borkészítésbe kezdő házaspár borait ma már Michelin-csillagos éttermekben kínálják. A Sziegl Pincészetben jártunk.

A völgy vonzása

Ha az ember a világtól eldugott erdei szállást keres, ilyen hely jelenik meg a szeme előtt. A siroki Vackorkert házigazdái, Petrovics Zsolt és Bea azonban nem képzeltek semmiféle víziót maguk elé. Csak mentek a megérzéseik és a természet által kijelölt úton.

Kincsek a mélyből

Történetek keringtek a Lakitelek alatt fekvő Árpád-kori templomról, a legendában azonban már szinte senki sem hitt. Honti Attila mégis komolyan vette a szóbeszédet, telket vett a településen, építkezésbe fogott, a mélyből pedig szinte hihetetlen módon előkerültek a közel ezeréves romok.

Kajakkal az Öreg-Túrtól az Égei tengerig

A Tengerikajak.hu csapatának tagjai az Öreg-Túrtól az Égei-tengerig huszonkét ország több mint ötven helyszínén szerveznek vízitúrákat. És bár bejárták a világot, állítják: valójában nem az számít, hogy az ember az óceánon vagy a Bodrogon evez épp.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése