Isten nem felejt el senkit!

Szöveg: Farkas Anita - Fotó: Sipos Eszter
Sipos József tiszaújlaki és tiszakeresztúri református lelkipásztor, a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet elnöke,

Mit jelent önnek a szolgálat?

2004 óta vagyok lelkipásztor, a szolgálat természetes és magától értetődő módon hozzátartozik az életemhez. Hiszen Isten arra hívott el, hogy szolgáljam őt, egy közösséget, a gyülekezeteimet. Amikor aztán elém hozta a fiatalok, majd az elfeledett gyermekek ügyét is, a döntés persze már az én kezemben volt, vállalom-e az ezzel járó pluszterheket. Hogy ezt megtehettem, és tehetem a mai napig, a családomnak és a velem együtt munkálkodó sok jó embernek is köszönhetem: az ő hitük és támogatásuk növeli az én erőmet. És ha körbenézek, szerencsére azt látom, hogy a jó példa valóban ragadós. Lelkipásztorként nagyon fontos a lelkeket táplálni, de arra is nagy szükség van, hogy a körülöttünk élők lássák: Istennek országa nemcsak beszédben áll, hanem tettekben is. A jó dolgoknak fényleniük kell, mint csillagok az égen – „nem rejthető el a hegyen épített város”.

Csapatával évek óta járják a kárpátaljai kórházakat, hogy törődést, mesét, jó szót vigyenek az egy-egy rövidebb kezelés után sokszor hónapokra vagy évekre otthagyott kicsiknek. Kik ezek az „elfelejtett” gyerekek?

Akikről az anyjuk-apjuk, sőt az egész ország elfelejtkezett. De ahogyan a jelmondatunk is szól: Isten nem felejt el senkit! Bizonyíték, hogy elhívott és odaállított minket ezek mellé a gyerekek mellé, hogy ha más nincs, hát mi figyeljünk oda rájuk. A kórházakban ragadt gyerekek problémája egyébként nemcsak Kárpátaljára, hanem egész Ukrajnára jellemző, hiszen a gyámügyi, a védőnői hálózat és az egyéb szociális rendszerek, amelyek segíthetnék a legtöbbször elképzelhetetlen nyomorban élő vagy tragédiák sújtotta szülőket, szinte nem is léteznek az országban. Így történhet meg, hogy egészséges gyerekek hónapokra, évekre bent rekednek, mert sem a rokonok nem viszik haza őket, sem az állam nem vállal értük felelősséget – egyszerűen nincs kivel és hova menniük. Van, hogy egy szobában fekszenek a beteg társaikkal, van, hogy külön kórtermet alakítottak ki számukra, ahogyan például Nagyszőlősön is.

Nehéz ebben a helyzetben nagyot álmodni, önök mégis azt teszik.

A szolgálatból ügy lett, az ügyből küldetés, és rájöttünk, hogy mindaz, amit teszünk, az adományok, a heti látogatások, a meseolvasás, a közös játék, nagyon sok, de nem elég: rendszerszintű változtatások kellenek. Egy alapítványt hoztunk létre a koronavírus-járvány idején. Az egyik cél, hogy megpróbáljuk megelőzni a bajt, azaz feltérképezni a legnagyobb szükségben élő családokat, és célzott segítséget adni. A másik egy menedékház vásárlása vagy építése, ahol otthoni környezetben lehetnek a gyerekek, amíg a családjuk helyzete nem rendeződik, vagy jogszabályi változtatásokkal, felgyorsítva a jelenleg igen nehézkes eljárást, örökbe nem tudjuk adni őket. Nagy példaképem Csaba testvér, az ő nyomdokain járunk.

Sosem érezte még, hogy fogyóban az ereje?

Amikor Isten egyre újabb dolgokra elhív, az ellen néha szeretnék rugódózni, de nem tudok. Csak azt mondhatom, amit Jeremiás, hogy „Uram, rászedtél, és én hagytam, hogy rászedj”.

További cikkek
Műhely Az újraírt zseni

Láng Zsolt tavaly nagy feltűnést keltő és sok más mellett az egyre rangosabb Libri-díjat is elnyerő Bolyai című regénye olyan, mint a mesebeli okos lány, aki hoz ajándékot meg nem is: Bolyai János története inkább szól egy sötét apa-fiú kapcsolatról, a meg nem értett zsenik tragédiájáról és az őrület szubjektív határairól, mintsem arról, miért lehetünk büszkék erre a korát megelőző lángelmére.

Életút Nekem a magyar irodalom csupa néni meg bácsi

A friss Kossuth-díjas Sárközi Mátyás bajusza és mesélőkedve a régi, utóbbit az idei könyvhétre megjelent, Hampstead című kötete is bizonyítja.

Anziksz Színház a dörömbözésen túl

A szomorú sorsú Katona József meghalt, mielőtt a Bánk bánból nemzeti klasszikus lett volna, de még csak darabja ősbemutatóját sem érhette meg. Bár az író a cenzúrával szemben tehetetlen volt, éles megfigyeléseket tett a magyar színjátszás gyerekbetegségeiről.

Műhely Az algoritmus esztétikája

Komoly adósságot törleszt a hazai múzeumi színtér azzal, hogy a komputerművészet úttörőjeként nemzetközi hírnevet szerző, 1947 óta Franciaországban élő és alkotó Vera Molnar életművét igyekszik beemelni a magyar képzőművészeti kánonba.

A hely szelleme Vele van az erő

Nagy Gábor tíz éve egy habanero paprika hatására kezdett saját szórakozására csilit termeszteni. A hobbiból hivatás lett, szószai pedig ma már számos családi asztal és éttermi fogás elengedhetetlen kellékei.

Műhely Időutazás három dimenzióban

A svájci származású Schoch Frigyes az Osztrák–Magyar Monarchia egyik jómódú vállalkozója volt. 1900 körül vásárolt sztereokamerájával Erdélytől Budapesten és Ausztria havas hegycsúcsain át az Adriáig rengeteg különleges életképet készített.