Közösségi kocsmafoglalás

Szöveg: Weisz Teodóra
Fotó: Muray Gábor

Pentz Csaba és Manka, a hűvösvölgyi Kifli és Kocsma tulajdonosai

Emberek, beszélgetés, jó italok, friss házi kifli igazi hűvösvölgyi hangulatban – hangzik a Kifli és Kocsma önmeghatározása. A kényszerű bezárás idején mi hiányzik A legjobban?

Csaba: Mind hiányzik. Leginkább persze az emberek. A kocsmárosság részben szociális munka, ennélfogva amikor nincsenek körülötted, akik körülötted szoktak lenni, akkor nagyon hiányoznak.

„A Kifli és Kocsma mindannyiunk szívügye. Megmaradása létkérdés számunkra is” – áll a levélben, amelyet a törzsvendégeik juttattak el önökhöz nemrégiben pénzösszeg kíséretében. Meglepődtek?

Csaba: Hát persze, meglepődtünk. Ezekkel az emberekkel szeretjük egymást, de azért meglepő volt megélni ezt a legjobb értelemben vett civil összefogást. Jólesett emberileg, mentálisan, meg persze jólesett a cégnek is, mert addigra nem volt egy fillér tartalékunk se. Sírdogáltunk.

Manka: Sírdogáltunk, igen. Elsőre nem is tudtuk végigolvasni a levelet, többször neki kellett futni. Átlagos hétköznap este volt, hétkor csöngettek. Csabi kiment, majd bejött, hogy hoztak egy csomagot. Kértem, hogy mutassa már, mi az. És látom, hogy a feladók a Kifli és Kocsma törzsvendégei. Kinyitottuk, benne volt a levél meg a kis dobozka. Azt éreztem, hogy a szeretetnek ereje van. Ez talán pátoszosan hangzik, de nem sok ilyen pillanat van az ember életében. Mint amikor olimpiát nyersz: befektetsz erőben, kitartásban, mindenben, és egyszer csak egy masnival átkötve visszakapod.

Mitől lett a Kifli és Kocsma közösségi oázis, a nagy találkozások helye?

Csaba: Nem tudjuk. Nagy részben szerencse, azt szoktam mondani. Egyszer csak elkezdtek jönni olyan vendégek, akiket szívesen láttunk. Meséltek rólunk a szomszédaiknak, a barátaiknak, ők is lejöttek, itt összetalálkoztak, aztán már lejöttek együtt. Ahogy nőtt a közösség, egyre kevésbé érezte jól magát az, aki nem volt idevaló. A vendégek foglalták el a kocsmát maguknak. Elfoglalhatta volna akár egy csomó nem jó arc is, de nem így lett. Persze igyekszünk velük úgy bánni, ahogy mi szeretnénk, hogy törzsvendégként bánjanak velünk.

Manka: Kereskedő voltam, és megtanultam egy nagy embertől: ha valamit nem tudsz, kérdezd meg a vevőidet, meg fogják mondani. Így is lett. Valódi kapcsolatba kerültünk a vendégeinkkel, a vissza­jelzéseikből építkeztünk, fejlődtünk, és megerősítés volt, hogy egyre többen jöttek.

Milyen lesz az első nap a korlátozások feloldása után? Hogy készülnek rá?

Manka: Arra számítok, hogy olyan lesz, mint a tavalyi lezárás után. Az az igazi májusi, rozéfröccsös idő volt, a kerthelyiséget lehetett kinyitni, nyílt a lilaakác, úsztunk az illatában. Azt hittem, olyan roham lesz, hogy nem fogjuk tudni kezelni. De nem így történt. Jöttek az emberek, örültek nekünk és egymásnak, kértek két sört, elmentek, aztán újabbak jöttek ahhoz az asztalhoz, és két sör után mentek is. Igazi beszélgetős este volt.

Csaba: Biztos, hogy nem egyemberes nap lesz a pultban. Még nem készítettünk beosztást, de szerintem mindannyian itt leszünk. Múltkor összeszámoltuk, huszonöt fős foglalásunk van az első napra úgy, hogy nem tudjuk, mikor lesz az a nap. Úgy gondolom, hogy nemcsak nálunk, hanem az összes létező vendéglátóegységben telt ház lesz. És ez nem az italról szól. Az embereknek egyszerűen már hiányzik, hogy együtt legyenek.

Hasonló tartalmak

A világ nem olyan bonyolult

Csatlós Regina és párja tíz év pörgős budai élet után néhány esztendeje a pécselyi Hideg-hegyre, egy komfort nélküli jurtába költözött.

Otthon az időtlenségben

Gáspár János huszonegy év alatt több mint hetven vályogfalú házat épített fel. Az évezredes technológiát nem csupán alkalmazza, a mesterség alapjait tanítja is az érdeklődőknek.

Halaink apostola

A zamárdi Halas Karcsi büféje tulajdonosának, Csibrák Károlynak már-már küldetésévé vált a halfogyasztás népszerűsítése, és igyekszik megkedveltetni az édesvízi, lehetőleg magyar halakat.

Fenntartható hagyomány

„A természetes anyagoknak varázsuk van, és a kézzel készülő alkotásokba az ember belerakja a szívét-lelkét” – vallja Zsigmond Zsuzsa kéziszövő népi iparművész.

A hónap embere – Béres Sándor

Béres Sándor néprajzosból lett juhászra szép feladat vár: Böjte Csaba testvér gyerekeivel kell megszerettetnie azt az életformát, amelyet ő is él.

Utazni lassan

Az időt, a valódi, fizikai időt nem lehet felgyorsítani, és talán az életünk ritmusát sem lehet. Vagy ha mégis, nem nyerünk, hanem veszítünk vele.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése