Lakik a hazánkban egy költő

Szöveg: Smid Róbert

Nem véletlenül választottam e recenzió címének egy olyan mondatot, amely utal Orbán Ottó 1999-es kötetére: akárcsak a Lakik a házunkban egy költő, Tóth Erzsébet Kínai legyezője is kíméletlen önelemzést végez el, nem megkerülve a közéleti kérdéseket sem. Sőt ez utóbbiaknak a privát szférában való lecsapódása érdekli, miközben – a pályatársak megidézésével megtámogatva – folyton napirenden tartja annak kérdését, hogy mit is jelent ma magyar írónak lenni a hétköznapokban.

A Kínai legyező közéleti szólama meglehetősen paradox képet mutat, ugyanis a hazához való odatartozás meghatározó motívumaként egy régimódinak mondható toposzt használ: a vért. A Hol vannak a zászlók egy nagyon egyszerű megfigyelésből indul ki, abból, hogy a nemzeti ünnepeken már nem divat kirakni a trikolórt, az új építésű házakról pedig egyenesen lehagyják a zászlótartó rudat. Azonban az elégedetlenség gerjesztette önfeláldozás hevét („Ha lenne merszem felvágni az ereimet, / és biztos lehetnék benne, / hogy piros, fehér, zöld vér csöpögne onnan, / felajánlanám a zászlógyártónak, fessék be vele a vásznakat”) lehűti a verszárlat: a hazáért halás romantikus ideálját a racionalitás („Félek, hogy csuklómból is csak vérszín vér csorogna”) és a test önzése („és szükségem van a véremre”) semlegesíti.

A vér és a haza ilyesfajta összekapcsolása már a kötetnyitó darabban megtörténik az 1989-es vértelen rendszerváltás konnotációit kibontva. Az egész versben kitartott ironikus hangvétel („A bársonyos forradalomból / csak bársonyszékek maradtak”; „Akkor az ügynöklisták is előkerültek volna / véresen, ahogy illik”) viszont nemcsak a jelen állapot dicstelenségét ostorozza, de magának az elmaradt forradalomnak tulajdonított pátoszt is leépíti. A romantikus ábrándokkal való leszámolás pedig maga után vonja a reflexiót az alkotás körülményeire is, egyrészt az irodalmi trendekre („azt se tudtuk, kiáltványt írunk-e vagy verset”), másrészt az irodalom intézményességére („Ültünk az ilyen-olyan asztaloknál / árulókkal, ügynökökkel, gyilkosokkal”). Arra is reflektál ez a beszédmód, ahogy a vers kiáltványszerűsége, neoavantgárd aktivizmusa aztán a rendszerváltás utáni magyar irodalomban átfordult egy mindenről beszélő, a saját élet kitárulkozását a politikai történésekkel kölcsönös függésben megvalósító költészetbe. Tóthnál ez legtöbbször időszembesítő módon történik, például a Féknyúzban, amely a mostani úgynevezett véleményvezérek előképét azonosítja a diktatúra évtizedei alatt.

Tóth Erzsébet 1951-ben született Tatabányán. József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja díjas költő, író. Közgazdász végzettsége ellenére hamar az irodalom felé fordult, volt a FIJAK (a József Attila Kör elődje) vezetőségi tagja, szerkesztette az ÉS versrovatát, és saját rovattal is rendelkezett a Magyar Nemzetben és a Magyar Hírlapban. 2013-tól az MMA rendes tagja. Főbb művei: Gyertyaszentelő (1982), A lisszaboni járat (2000), Szívhangok (2008), Aliz már nem lakik itt (2011), Kőrózsa (2012)

Ez a kultúrkritikai szólamokra építő, a jelenkori történelem évtizedeiben a privát és a közös ügyeket szándékosan együtt bemutató – ezzel a valamikori kádári tabut újra s újra megtörő – beszédmód megint divatba jött a fiatal lírában (friss példa rá Vida Kamilla Konstruktív bizalmatlansági indítvány című kötete). És ha Kukorelly Endre neve a legújabb költőgenerációban többször hangzik is el ezzel kapcsolatban, mint Tóth Erzsébeté, tagadhatatlan, hogy a Kínai legyező a maga kemény szabadverseivel is része ennek a hagyománytörténésnek.

Miből fakad ez a keménység? Elsősorban abból, hogy a kötet végig fenntartja a direkt megszólalás irodalmi beszédmódját, és a kényelmetlenebb témáknál, mint amilyen az ideggyengeség (Betegutak), az alkoholizmus (Valaki szomjazik) vagy a hajadonlét (Férjek), sem vált át ez a líra szerepjátékba. Az egyetlen téma, amelyet a megszólalások látványosan megpróbálnak elkomolytalankodni, a beszélőnek az anyjával való viszonya (Bolondóra, Emberi számítás), és ehhez kötődik az az abszurd, de egyáltalán nem életidegen helycsere is, amikor az anya öregségére gyerekké válik, akinek a tényleges gyereke kénytelen gondját viselni: „testem nehéz lett / mintha szültem volna / gyerekem nem lett / hát anyát szültem” (Gyerekségek). Tóth csavar is egyet a vallomásos hangvételen, mivel a versekben az nem az érzelemkifejezést szolgálja, hovatovább le is leplezi az élethelyzetek irodalmi megkonstruáltságát az olyan versekkel, mint a Lesz egy reggel („nincsenek tapasztalataim a boldogságról, / talán ilyesmi lehetne”), ezzel pedig gátat emel az előtt, hogy mindent, amit a beszélője mond, visszaolvassuk rá mint szerzőre. A szövegek többsége ugyanis a vallomásosságot számbavételként érti, és ez különösen szembetűnő az olyan daraboknál, amelyek a halott pályatársakat sorolják (Egy szál szegfű, Ha még élek).

A versjegyzőkönyvekből a költői létmód egyfajta vegetatív létezésként olvasható ki, amelyet könyvek és szobanövények szegélyeznek – utóbbiak esetében a Nemes Nagy Ágnes-i „tanulni kell a téli fákat” értelmeződik át több költeményben is (Nincs többé, Sziromszárnyakon), ugyanis a megszólaló élni tanul a fikuszától, annak kitartásáról, szívósságáról vesz példát: „A Rókatündér fikusz, és már többször készült / elhagyni, de mindig megesett rajtam a szíve, / olyankor kárpótlásul sokkal nagyobbra nőtt” (Lassú virág). Tulajdonképpen a költő a növénylét miatt képes felkészülni váratlan eseményekre, és túlélni olyan tragédiákat, mint amilyen a koronavírus-járvány (Álomveszély). Tóth Erzsébet Kínai legyezőjének versei így válnak életgyakorlatokká, amelyeket egy mai magyar költő tud kínálni az olvasóinak.

 

Tóth Erzsébet: Kínai legyező. Nap Kiadó, Budapest, 2021

Hasonló tartalmak

Nekem tényleg ez az életem!

Rudolf Pétert a Víg igazgatói székébe a felfedezés vágya is hajtotta: vajon ki tudja-e a határait tolni, képes-e ekkora felelősséget hordozni, s milyen új tulajdonságokat tud ennyi, a színpad közelében eltöltött év után felismerni önmagában?

Az őserdő belső útjain

Lendik Erika és Nagy Endre felfedező-idegenvezetők Latin-Amerika elzárt vidékeire szerveznek egzotikus túrákat; meggyőződésük, hogy a turistacélpontokkal szemben épp ezek kínálják az elmélyedés, a belső utazás, a személyiségfejlődés lehetőségét.

A megismerés örömétől a természetmegőrzésig

Az őshonos élőlényeink állományfelmérését célzó, lakossági megfigyeléseket is bevonó Vadonleső program alapító tagja, Váczi Olivér biológus szerint a ráismerések öröme a természetvédelem iránti elköteleződést segíti.

Új anyagot hoztak létre

Különleges dizájnú, egyedi lámpabúra is készül abból az új anyagból, amely egyszerre természetes és műanyag, és amelyet két magyar mérnök kávézaccból és megújuló forrásból származó növényi eredetű polimerből fejlesztett.

A hónap embere: Valter Attila

A „csömöri havasokból” induló, huszonhárom éves Valter Attila, a hazai országúti kerékpárversenyzés, sőt egész kerékpársportunk egyik legnagyobb reménysége olyat tett, mint előtte egyetlen honfitársunk sem.

Rendkívüli utazások

Verne Gyula eredeti, fametszetes illusztrációkkal kiadott regényeit forgatva sosem látott helyekre utazhatunk, és rövid időre újra átélhetjük az egzotikum varázsát.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése