Magadat adtad

Szöveg: Lackfi János
Fotó: Földházi Árpád

Törékeny lány, ijedt szemöldökű, libegő léptű, félhosszú hajú, szíjon harangozó táskájú. Tizenhét évesen anya volt, bár nem tudott róla. Nem mintha titokban máris megsokasodott volna benne az élet, dehogy! Két év múlva lett csak várandós, addig romantikus sétákat tettünk villamossínek mentén, suhogó, derékmagas fű közt, beleakadva itt is, ott is a városképbe. Duna irdatlan vízbálnái, kapaszkodtunk buszon-villamoson egymás karjába, tekintetébe.

Lackfi János író, költő, műfordító, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász

Ki voltunk? Senki, bárki… Lesz egyszer saját zugunk, néven nevezhető négyzetméterünk, gázóránk, vízóránk, villanyóránk? Aligha hittük. Összeesküvő, titkos ügynök minden szerelmes, létfontosságú küldetésben tevékenykedik, melyre a buta világ ügyet se vet.

Az a lány évmilliók óta terhes volt, csak nem tudott róla, az idő alagútjában csupasz testek pörögtek mifelénk, kezükben-lábukban ezer mozdulat, futás, csimpaszkodás, birkózás, kézműveskedés, furulyabillegetés, zongorázás, lókantár-markolászás, ujjal sem értek a valósághoz.

Ott az összes génkombináció, melyet napvilágra pörgetett a Teremtő: a vásott, a talpraesett, a tűnődő, a vezér, a gombfóbiás, a lábujjaktól irtózó, a kávéivó, a sminkekért lelkesedő, a táncos lábú, a nyomtatott áramkörökben zizegő, a színpadra termett, a könyvtárak búvára. Némelyik ma már apa, anya, így pörögnek tovább a testek a visszhangos időalagútban.

A lány, akinek eszement álmaimmal tömtem a fejét, mindent meg akartam fejteni a világban, történelmet, művészetet, mások életét, strangot, gangot, strandot, fregolikat, postásokat, parfümmintákat meg síncsiszolókat, tetszhalottakat meg tetszélőket.

Beleálltunk az esküvőbe, mint a tornász a tízpontos gyakorlatba, teli talppal és lélekkel, a templomba eljött az egész egyetem, lássa, ez a két őrült tizennyolc-húsz évesen életre-halálra, örök életre…

Suhognak az időben lakásaink, cipelünk bútort, ruhával teli zsákokat, cókmókkal teli papírdobozokat. Sosincs pénzünk, kérdőíveket értékelünk, takarítjuk a lépcsőházat, cselgáncsedzéseket tartok, spórolunk a családi pótlékkal, az az asszony semmiből főz csodákat. Mindig lehullanak a mennyei segélycsomagok, és továbbléphetünk.

Gömbölyödő pocakok kosárlabdái, elsőtől hatodikig, hó hull, eső susog, szél nyargal, hőség fülled, fogy a lélegzet, vizesedik a boka, nézd, hogy forgolódik, ökle, hegyes kis könyöke, dünnyögj, dúdolj neki, mesélj, baba, milyen odabenn, mesélünk, milyen idekinn. Két kicsi lény, fiúcska meg lányocska visszafordult az időalagútban, mégis itt vannak velünk, angyalpofik, mindenbe beleütik az orrukat.

Járkálok a szülőszobán, karomban egy kicsi pocok, ott fekszik verejtékes, gyönyörű arccal, kimerülten az asszony, aki testéből gömbölygette, húsával öltöztette, vérével táplálta, csontjából gyúrta csontját. Kemence, életkenyerek kisütője. Bárka, melyben Isten kincse ringatózik, hogy partra rakodják. Trónszék, rajta királyi élet kuporog.

Nem kímélte magát, fájdalmát adta, vérét adta, ontja az életet, felnőnek, távolodnak, stílusuk van, szokásaik, párjuk, örömeik, fájdalmaik, néha visszaintegetnek.

Magadat adtad értük!

Hasonló tartalmak

A megosztott remény

A daganatos és leukémiás gyerekek családját segítő Érintettek Egyesület elnöke, Borszékiné Cserháti Erika az erőforrássá lett múltról és a könnyes-mosolygós közösségről.

Megnyílni a várakozásra

Orbán-Horváth Éva mentálhigiénés szakember a gyermekre vágyó párok segítését tűzte ki egyik legfontosabb szakmai feladatának.

A hónap embere – Nagy Anna

2018-ban nyílt meg a Nagy Anna által megálmodott egyszülős központ, ahol a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák és édesapák egyszerre találnak támogatást és közösséget.

A jelenlét ereje

„Az egyik első róla őrzött képem, ahogyan a kicsiket tanítja, aztán persze meghatározó pillanat volt, amikor neki köszönhetően én is elkezdtem hegedülni” – meséli édesanyjáról Baráti Kristóf hegedűművész.

Mari története

Ha azokban az asszonyokban, anyákban, akik hordozták a viharokkal teli magyar történelmet, nem lett volna erő minden nehézség legyőzésére, legtöbbünk, akik ma élünk, akik ma magyarok vagyunk, nem születünk meg.

Nyissunk méhecskehotelt!

Orbán Zoltán környezetpedagógusként arra törekszik, hogy érdekessé, élményszerűvé tegye a témáit, így például a magányos méhek, a beporzók védelmét, ami szívügye.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése