Megnyílni a várakozásra

Szöveg: Weisz Teodóra
Fotó: Földházi Árpád

Várni a gyerekre, aki nem érkezik meg, nehéz próba. Hogyan élte meg a hosszú várakozást?

Leginkább a hullámvasúthoz tudnám hasonlítani: időnként nagyon mélyre jutottam, elvesztettem minden hitemet, dühös voltam és tehetetlen. És voltak magasságok is, amelyek a reményről szóltak. Teltek a hónapok, és reménykedtem, hogy most hátha, és közben meg hárítottam is magamtól: á, biztos nem… Talán a legnehezebb a magunkra maradottság és az, hogy ehhez az állapothoz társul egyfajta szégyen. A hónapok éveknek tűntek, és aztán tényleg évek voltak már mögöttünk. Egészségi akadályt nem találtak nálunk. Egy babát elvesztettünk, a hetedik évben lettem ismét várandós, és most már ötéves a kisfiunk, Miksa.

Orbán-Horváth Éva hittanár, mentálhigiénés szakember, pszicho­dramatista, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének oktatója, gyermekre vágyó párok segítője

Mi volt a fordulópont?

Mielőtt Miksa megérkezett, már nagyon sok önismereti munkán voltam túl, és tudok is persze állomásokat mondani a fejlődésemben, de nem volt meghatározható, rajtam, rajtunk múló pont. Milyen könnyű is lenne! Milyen sok párnak lehetne segíteni azzal, hogy ha azt mondhatnám: nézzétek, mi ezt csináltuk, és bevált.

Aligha meglepő, hogy mentálhigiénés szakemberként megszületett a motiváció, hogy megpróbálja támogatni azokat, akik hasonló úton járnak.

Tudtam, hogy olyasmit szeretnék csinálni, ami hozzám kötődik, végül eljutottam oda, hogy azok mellé szeretnék állni, akik a babára várakozással küzdenek. Segíteni azoknak a nőknek, férfiak­nak, akik már szinte mindent megpróbáltak, elmentek a falig, és mégsem jön a baba. Először pszichodrámában gondolkodtam, egy kolléganőmmel kidolgoztuk a tematikát, de a csoport elegendő jelentkező hiányában nem indult el. Ez nagy szívfájdalmam volt. Valamivel később egy meddőséggel foglalkozó szakorvossal együtt elkezdtem megpróbálni összehangolt segítséget nyújtani a pároknak. Olyan orvossal, aki nemcsak az elvégzendő beavatkozásokra koncentrál, hanem holisztikusan szemléli az embert.

Hogyan zajlik a közös munka?

A páciensei, akik nyitottak erre, találkoznak velem a kezelések előtt. Megkérjük őket, hogy engedjék meg az átjárhatóságot az orvos és közöttem, hogy minél teljesebb képet tudjunk adni róluk. Az orvossal együtt ők döntenek arról, hogy milyen beavatkozás történjen, én pedig a beszélgetések után jelezni tudom nekik, hogy van-e a lelki folyamatokban elakadás vagy fejlesztésre szoruló, megdolgozandó terület. Ez az orvosnak is támpontot ad, nem csak azt látja, hogy a munkája valamiért sikertelen. Az én további részem a folyamatban a segítő beszélgetések felajánlása, a kísérés. A meddőség súlyos teher, nehéz beszélni róla, sokszor a közvetlen környezet sem tud arról, hogy a párok mi mindenen mennek keresztül. Biztatom őket, hogy ne adják fel, vegyék igénybe a segítséget, hiszen az önismeretnek nincsen mellékhatása. Persze mindnyájan mások vagyunk, és a gyermek érkezése mindig misztérium. Küzdelmes megérteni, elfogadni, hogy nincsen rá hatásunk, hogy megtörténik vagy sem, és közben mégiscsak beengedni az életünkbe annak a lehetőségét, hogy megajándékozottak lehetünk.

Hasonló tartalmak

Magadat adtad

„Gömbölyödő pocakok kosárlabdái, elsőtől hatodikig, hó hull, eső susog, szél nyargal, hőség fülled, fogy a lélegzet, vizesedik a boka, nézd, hogy forgolódik, ökle, hegyes kis könyöke, dünnyögj, dúdolj neki…” – Lackfi János írása az anyaságról.

A megosztott remény

A daganatos és leukémiás gyerekek családját segítő Érintettek Egyesület elnöke, Borszékiné Cserháti Erika az erőforrássá lett múltról és a könnyes-mosolygós közösségről.

A hónap embere – Nagy Anna

2018-ban nyílt meg a Nagy Anna által megálmodott egyszülős központ, ahol a gyermeküket egyedül nevelő édesanyák és édesapák egyszerre találnak támogatást és közösséget.

A jelenlét ereje

„Az egyik első róla őrzött képem, ahogyan a kicsiket tanítja, aztán persze meghatározó pillanat volt, amikor neki köszönhetően én is elkezdtem hegedülni” – meséli édesanyjáról Baráti Kristóf hegedűművész.

Mari története

Ha azokban az asszonyokban, anyákban, akik hordozták a viharokkal teli magyar történelmet, nem lett volna erő minden nehézség legyőzésére, legtöbbünk, akik ma élünk, akik ma magyarok vagyunk, nem születünk meg.

Nyissunk méhecskehotelt!

Orbán Zoltán környezetpedagógusként arra törekszik, hogy érdekessé, élményszerűvé tegye a témáit, így például a magányos méhek, a beporzók védelmét, ami szívügye.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése