Nyissunk méhecskehotelt!

Szöveg: Ferenczi-Bónis Orsolya
Fotó: Nagy Mihály

Gyakran említi, hogy kisgyerekkora óta természetrajongó.

Negyvenegy éve vagyok a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület tagja, gyakorlatilag benne nőttem fel. Kisgyerekként a madárgyűrűzésbe kapcsolódtam be, s mivel az jelentős tudománytámogató módszer, tizenkét évesen már világviszonylatban is jegyzett kutatókkal dolgozhattam együtt. Arra azonban, hogy mi leszek, ha nagy leszek – MME-szóvivő –, csak negyvenöt évesen jöttem rá.

Ön alapította az MME-ben a társadalmi kapcsolati részleget, és annak igazgatói pozíciójáról mondott le hét évvel később, hogy vállalja a szóvivőséget. A legfontosabb ezek szerint a szemléletformálás, a kommunikáció?

Igen. De nem vagyok kommunikációs szakember, és noha negyvenéves gyakorlati tudással rendelkezem, nem vagyok biológus kutató sem. Környezetpedagógusként tekintek magamra, és így állok ahhoz a feladathoz is, hogy az ország teljes lakosságát kell megszólítanom és rávennem a cselekvésre. Ennek egyetlen módja, ha érdekessé, élményszerűvé tudom tenni a témát. A modern embernek nincs már természeti tapasztalata, ráadásul az életünk mind nagyobb hányada a virtuális térben zajlik, ahol – például a videójátékban – a valóság szabályai már nem érvényesek. E tekintetben tudathasadt, magából kifordult világban élünk, és ebben kell megtalálnunk az emberek értelméhez az utat a szívükön keresztül.

Orbán Zoltán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője, bölcsészpedagógus és tanár, vidékfejlesztési marketing- és menedzsmentszakértő

Sok olyan témát behozott a köztudatba, amely korábban nem volt közismert, az egyik ilyen a rovarvilág, köztük a beporzók védelme.

A rovarok jellemzően a nemszeretem állatok kategóriájába tartoznak, az emberek félnek tőlük, ezért üldözik, irtják őket. Ezen a hozzáálláson szeretnék változtatni, mert ez az élőlénycsoport nemcsak érdekes és izgalmas, de nagy bajban is van. A méhek és darazsak kilencven százalékát azok a fajok teszik ki, amelyek nem kolóniákban, hanem magányosan élnek, és nem támadékonyak, kimondottan szelídek. Jelenlétük nélkülözhetetlen lenne a lakott területeken is, számuk azonban elképesztő módon csökkent. Ha egy élőlénycsoport veszélyeztetetté válik, akkor be kell avatkoznunk, hogy ne tűnjön el a föld színéről. A magányos méhek élőhelye szinte teljes egészében megszűnt a modern településeken, mi azonban készíthetünk számukra méhecskehotelt.

Néhány kilyuggatott tégla vagy fadarab valóban segítheti a magányos méhek túlélését?

Igen. Valószínűleg világviszonylatban sincs még egy olyan természetvédelmi eszköz, amellyel a lakosság ennyire alapvetően járulhat hozzá egy élőlénycsoport megmaradásához. Készülhet akár egy panel erkélyén is, fából, nádból, régi téglából, illetve bármiből, amibe lyukak fúrhatók. Fejleszthető hangyaleső-homoktálcával, kiegészíthető növénytálcával, amely egyben legelőt is biztosít a méheknek. A méhecskehotelek tavasszal elképesztő módon felpörögnek, hatalmas zsongás lesz. Ha csak egyetlen természetvédelmi eszközt választhatnék egész hátralévő életemre, gondolkodás nélkül a méhecskehotelt választanám: már egy tenyérnyi felület is elképesztően látványos, és e csodák megfigyelése, fotózása hatalmas élményt nyújt.

Hasonló tartalmak

A legőszintébb hangszer

„Minden mélységét és magasságát megtapasztaltam, és hiszem, így tudok önazonos lenni, hiteles maradni” – tekint vissza Paár Julianna a nyolc év óta bejárt útra, amely zeneterapeutává és szülővé érlelte.

Vissza a természetbe, gyerekek!

A Gál Judit által kidolgozott rousseau-i természetelvű nevelési program szerint működő ovikban a gyerekek alapfelszereléséhez tartozik a gumicsizma, az esőkabát és a bogárnéző.

Közösségi kocsmafoglalás

„Valódi kapcsolatba kerültünk a vendégeinkkel, és megerősítés volt, hogy egyre többen jöttek” – Pentz Csaba és Manka hűvösvölgyi Kifli és Kocsmáját törzsvendégek szeretete övezi.

A hónap embere – Hámori Máté

Hámori Máté karmester következetesen és eltántoríthatatlanul hisz benne, hogy a zene mint közösségi élmény mindenki számára megérthető, átérezhető.

Az otthonlét öröme

Van egy mindennél sokkal fontosabb tanulnivaló: megbékélni a saját életünkkel. A járvány talán ebben is tanítómesterünk lesz. Megmutatja, hogy milyen törékeny is az életünk, de megmutatja azt is, mennyi érték és szépség rejlik benne, ha az ember képes a felismerésükre.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.

Összes tiltása
Összes engedélyezése