Öröklétben bolyongó verssorok – Pátkai Rozina új verslemezéről

Szöveg: Farkas Anita
fotó: Szombati Éva

„Szerettem volna megtalálni azt a
 közeget, ahol minden zenei elemnek külön
jelentése van”

A szimbolista költőnő, Czóbel Minka neve még azoknak sem túl ismerős, akik amúgy jártasak a századfordulós magyar irodalomban. Hogy került a látókörébe?

Az egyetem magyar szakán fedeztem fel, és a tudása, érzékenysége, modernsége rögtön megragadott. Czóbel az elsők között írt Magyarországon szabadverseket, másik nagy kedvencem, a Nyugat egyik előfutárának is tartják. Anyanyelvi szinten beszélt franciául, angolul és németül, műfordítóként is elismerték, ő ültette át először magyar nyelvre a szintén szimbolista Verlaine verseit, lefordította németre Az ember tragédiáját, angolra Petőfi több költeményét. Szinte hihetetlen, hogy nőként a múlt század fordulóján ennyire sokoldalú tudott lenni. És bár soha nem került a szépirodalmi kánon nagyjai közé, hiszen korának irodalmi életéből teljesen kitaszította őt a kritika és a szakma is, nem adta fel alkotói szabadságát, rengeteg művet hagyott ránk. Számomra ezek nagyon sokat jelentenek: sugárzik belőlük az álmodozással vegyes folyamatos kételkedés, ami nekem is sajátom.

A 2016-ban életre hívott Minka-projektnek ez is célja volt: visszahozni őt és munkásságát a köztudatba?

Inkább úgy fogalmaznék, hogy részben Czóbel Minka életútja volt az, ami erőt és bátorítást adott, hogy ne féljek új utakat keresni a zenei pályámon. Minka élete második felében nem igazán alkotott, talán a kételyek erősödhettek fel benne, elfáradhatott az állandó elutasításban, elvonultan élt Anarcspusztán. Majdnem száz évig élt, boszorkánynak tartották, ami nem csoda, hiszen rengeteg mindenhez értett. Mondhatnám akár, hogy a Minka-projekt is afféle boszorkánykodás: verseket zenésítek meg elektronikus zenei környezetben, illetve képeket és videó­klipeket társítok a dalokhoz. Óriási szerencsémre fantasztikus zenésztársak segítenek ebben: Dóczi Bence producer, Ávéd János szaxofonos, Kiss Benedek nagybőgős és Klausz Ádám dobos rengeteget hozzátesz ahhoz, hogy ezek a vers­megzenésítések igazán egyediek legyenek. Férjem, Fenyvesi Márton pedig hangzástervezőként és hangmérnökként szintén csoda dolgokat művel a felvételeinkkel.

A közös munka eredményeként idén jelent meg a Minka című lemezük; miért kellett erre öt évet várni?

Időbe telt, míg ezekhez a rendkívül erős szövegekhez megtaláltuk a leginkább illő zenei és vizuális formát. A mindennapos alkotói tevékenységemben egyébként is teljesen összemosódtak már a formai és műfaji határok: egy installáció, egy kép, egy dal nem feltételez másféle szellemi vagy lelkiállapotot az anyaggal való munka során. Az viszont nem megy gyorsan, hogy tényleg eljussak arra a pontra, amikor késznek nyilvánítok egy műalkotást, pont azért, mert mindig több oldalról közelítem meg. Ehhez az összetett munkához olyan alkotótársat kerestem, aki a zenei vázlataimat nagy nyitottsággal és szabadsággal kezeli, és a produceri munkájába társként is beavat. Dóczi Bencével két éve határoztuk el, hogy albummá formáljuk a verses-zenei „kép-zelgéseimet, kép-zengéseimet”. Innentől kezdve minden héten találkoztunk, és az újabb és újabb ötletek nyomán csak akkor engedtünk útjára egy dalt, amikor már sem elvenni, sem hozzátenni nem tudtunk semmit. Nagyon örülök neki, hogy idáig vártunk, mert most már vizuálisan is egyre inkább meg tudom valósítani, amit szeretnék – ebben számos médiaművész kollégám a segítségemre van.

Az albumon szereplő versek közül csak egy, Az erdő hangja Czóbel Minka-szöveg, a többi közt van például Babits Mihály-, Víg Mihály-, Borbély Szilárd-, Áprily Lajos- és Karinthy Frigyes-költemény. Mi volt a válogatás alapja?

A legelső bátrabb versmegzenésítésem Áprily Lajos A menekülő című verséhez íródott. Itt először az elektronikus zenei kíséretet, atmoszférát készítettem el, és kifejezetten a zenéhez kerestem hangulatában hasonló művet. Később azonban megfordult a folyamat, most a szövegek viszik a kezemet, a gondolataimat a számomra helyes megfogalmazás irányába. Ezeket a minden­napos olvasmányaimból választom, inspirálódom egy kötet vagy egy alkotó által, és amint lehet, kreatívan elmerülök a munkafolyamatban.

A versmegzenésítés Magyarországon leg­inkább a Kaláka-féle vonalat jelenti. Hogyan fogadja a szakma, a közönség az ehhez hasonló, hangsúlyozottan az elektronikuszene-alapú próbálkozásokat?

A lényeget tekintve nincs különbség, ugyanúgy gondolkozom itt is, mint korábban az akusztikusan megszólaló Taladim lemezemen szereplő költemények esetében: dallamokat próbálok kitalálni 20. századi magyar költők műveihez. Ilyen szempontból akár hasonlóan is működhetne a dolog, mint a hagyományos vers­megzenésítések esetében, annál inkább is, mert én is azokon nőttem fel. De szerettem volna valami mást és újat tenni ezek mellé az önmagukban is gyönyörű szövegek mellé. Megtalálni azt a közeget, ahol minden zenei elemnek külön jelentése van, ezek a zenei vagy atmoszferikus elemek körbeölelik a bolyongó verssorokat, és szinte beszélget egymással a vers és a zene. Dóczi Bence produceri munkája, melodikus és egyszerre zajszerű elemei pedig teljesen lenyűgöznek, kifejezetten szeretek vele dolgozni.

A Minka-projekt egészét egy beszélgetésben intermediális kísérletként definiálta, ez mit jelent?

Egy különleges, izgalmas zenei és vizuális utazást, amelyben igyekszem a maga teljességében mindent hozzátenni, ami csak hathat a hallgatóság érzékeire. Pont úgy, ahogyan montírozás vagy rajzolás közben, amikor nincsenek akadályok, megfelelések, kimondatlan műfaj- és stílusbeli kötelezettségek, csak a határtalan és vonzó szabadság. Ez egyben nagy kihívás is, hiszen mint előadó már nemcsak vokálisan, hanem hangszeresen is megnyilvánulok a színpadon.

A bossa novától indulva jutott el előbb a jazzig, majd immár háromgyermekes anyaként a képzőművészeti egyetem intermédia szakáig. Egyfajta belső nyugtalanság hajtja mindig valami újabb tapasztalás felé?

Mondhatni. Az alkotásban már nem a határ­vonalak érdekelnek, hanem az átjárhatóság: ahogy a zenei műfajok, úgy a művészeti ágak közt is megtalálhatók a kézenfekvő kapcsolódási, együttműködési pontok. Nem vagyok tudatos alkotó, egyik nap rajzolni van kedvem, másnap zongorázom, vagy videószerkesztő szoftverrel matatok, harmadnap bossa nova koncertet adok. Érdekes, hogy a bossa nova dalok hangszerelései­nél is mindig arra próbáltam kérni a muzsikustársaimat, dolgozzanak váratlan elemekkel, legyen a hangzás furcsább, zavarosabb. De mindig az lett a tanulság, hogy a bossa nova tradíciója, megszólalási keretei egyszerűen ledobják magukról a kísérletezéseinket. Így jutottunk el végül a bossa novától az elektronikus zenéig, egy zsizsegő, igazán soha meg nem nyugvó hangzásvilágig, illetve így találtam vissza a portugál nyelvű zenei hagyománytól saját anyanyelvemhez, a magyar költészethez.

Amivel viszont, ahogy a bossa novával és a jazzel, csak egy szűk réteget tud megszólítani. Zavarta ez valaha?

Sosem. Sőt, igazából most inkább kellemes meglepetés, hogy a Minka lemezünknek ennyire kedvező a fogadtatása. Azt hiszem, az anya­nyelvű irodalom olyan kapukat nyit meg, és olyan kapcsolatot teremt előadó és közönség között, amely minden esetben kivételes.

A mai, mobiltelefonnal a kezükben születő fiatalokat is el lehet így érni?

Fontosnak tartom, hogy új utakat is járjunk, és ha szeretnénk a számunkra értékes dolgokat továbbadni, alkalmazkodjunk ahhoz, hogy ma a fiatalok akár digitális vagy hangzó formában könnyebben befogadják a szövegeket. Ez azonban nem törvényszerűség: az én gyerekeim például szeretik a verseket, és szívesen olvassák is őket. Ahogyan én is örömmel meghallgatok egyet-egyet a YouTube-on színészek előadásában, amire pedig régen nem volt lehetőség.

Hasonló tartalmak

Nekem tényleg ez az életem!

Rudolf Pétert a Víg igazgatói székébe a felfedezés vágya is hajtotta: vajon ki tudja-e a határait tolni, képes-e ekkora felelősséget hordozni, s milyen új tulajdonságokat tud ennyi, a színpad közelében eltöltött év után felismerni önmagában?

Az őserdő belső útjain

Lendik Erika és Nagy Endre felfedező-idegenvezetők Latin-Amerika elzárt vidékeire szerveznek egzotikus túrákat; meggyőződésük, hogy a turistacélpontokkal szemben épp ezek kínálják az elmélyedés, a belső utazás, a személyiségfejlődés lehetőségét.

A megismerés örömétől a természetmegőrzésig

Az őshonos élőlényeink állományfelmérését célzó, lakossági megfigyeléseket is bevonó Vadonleső program alapító tagja, Váczi Olivér biológus szerint a ráismerések öröme a természetvédelem iránti elköteleződést segíti.

Új anyagot hoztak létre

Különleges dizájnú, egyedi lámpabúra is készül abból az új anyagból, amely egyszerre természetes és műanyag, és amelyet két magyar mérnök kávézaccból és megújuló forrásból származó növényi eredetű polimerből fejlesztett.

A hónap embere: Valter Attila

A „csömöri havasokból” induló, huszonhárom éves Valter Attila, a hazai országúti kerékpárversenyzés, sőt egész kerékpársportunk egyik legnagyobb reménysége olyat tett, mint előtte egyetlen honfitársunk sem.

Rendkívüli utazások

Verne Gyula eredeti, fametszetes illusztrációkkal kiadott regényeit forgatva sosem látott helyekre utazhatunk, és rövid időre újra átélhetjük az egzotikum varázsát.

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A sütikről bővebben az Adatkezelési tájékoztatóban olvashat. Elfogadás esetén jóváhagyja az Adatkezelési tájékoztatót, illetve a sütik használatát.

Adatvédelmi beállítások elmentve!
Adatvédelmi beállítások

Amikor meglátogat egy webhelyet az tárolhat vagy lekérhet információkat a böngészőben, főként sütik formájában. Itt beállíthatja személyes cookie szolgáltatásokat.


A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga

A Facebook segítségével nyomon követjük a kapcsolatokat a közösségi médiával.
  • _fbp

A weboldalunk fejlesztése érdekében nyomon követjük a felhasználói adatokat.
  • _ga
  • _ga_M1TCWC2EWM

Összes tiltása
Összes engedélyezése